Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1894

— 5 — az állati ösztön sem működik. E sajátszerű alkotás az ember nemességét hirdeti, ebből pedig a nevelés szüksége vonható le és az, hogy súlyos bűn terheli a hanyag és könnyelmű nevelőt, de még súlyosabb a szülőt, ki a gyermek első nevelője. Végül a nevelés közös és egyöntetű legyen. Közös, mert a napnak órái a szülői ház és iskola között oszlanak meg; azért mindkét helyen gondosan kell ügyelni, hogy semmise történjék, ami össze nem fér a neveléssel és annak sikerét könnyen koczkára teszi. Ez kivált a szülők feladata, kik között legtöbb időt tölt a gyermek. Hogy a legbuzgóbb fáradozás is hiábavaló ne legyen, a közösség egyöntetűséget kiván. Ahol ez nincs, ott nem lehet szó folytonos és fokozatos haladásról. Ha azonban a szülő gyakran érintkezik a nevelővel; ha ez felvilágosítja őt egy és más hibáról, melyet a szeretet nem mindég lát, vagy akar látni; ha a tapasztalt nevelőtől utasításokat kap a hibák javítására vonatkozólag és azokhoz lelkiismeretesen ragaszkodik is, nyugodt lehet, hogy a fejlődés kedvező irányban fog haladni, mig ellenkezőleg sikertelenné teszi a nevelő munkáját s a növendék életében a legiszonyúbb ferdeségek vernek gyökeret, melyek eredménye azok kicsinylése lesz, kik anyagi és szellemi jólétének előmozdításán fáradoztak. Minthogy értekezésem lényegét ez képezi, bővebb fejtegetésébe is bocsátkozom. A testi és lelki nevelésben czélszerüen alkalmazható bánásmódokról szólván, teljes képét akarom nyújtani a házi nevelésnek és pedig úgy, hogy abban mindazt megtalálja a szülő, amihez gyermekét az iskolában szoktatják. I. A test nevelése. Az ember teste nagyon sok részből összetett gépezet. Minden résznek saját rendeltetése van. Tudjuk azonban, hogy a fejletlen testrészei nagyon kezdetlegesek, úgy annyira, hogy a kitűzött munkát egyik sem képes végezni a külső ráhatás nélkül. Hogyan járjon a kis gyermek, mikor izmai oly gyengék, hogy magára hagyatván, csak egy siró, kapálódzó tömeghez hasonlít ? Hogyan tegyen eleget az emésztő szervek követelményeinek, mikor sejtelme sincs arról a kis ártatlannak, hogy a legnemesebb lénynek még ilyen prózai dolgokkal is kell bíbelődni és hogyan adja ezt övéinek tudtára, mikor a siráson kivül egy árva. betücskét sem tud kiejteni ? De hiszen mi szüksége is van mindezekre ? Vannak jó szülői, kik aggódva lesik minden mozdulatát s a körülményekhez. képest mindent megtesznek, a mire bölcs belátásuk szerint szüksége van. Nevelés kell tehát a testnek, vagyis ügyes felhasználása a tényezőknek, melyek növesztik, izmosítják annak