Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1894

— 29 — önkénytelenül is lesni fogják, mi okozhat nekünk örömet s tesz ott is, a hol nem parancsolunk. íme, ez jele annak, hogy megszerette bennünk a tapintatos, méltányos vezetőt. Evvel czélunkhoz értünk. Most már játszva alkalmazhatjuk anevelés egyéb eszközeit, a példaadást, a vallásosság és hazaszeretet ápolását. A példa vonz. Ha sohasem leszünk meggondolatlanok s nem beszélünk a gyermek jelenlétében folytonosan anyagi, vagy épen túlzó, elérhetetlen vágyakról, de e helyett szorgalommal igyekszünk megszerezni azt, a mi szerény igényeinket kielégíti és meg ment mások keserű támogatásától, hogy azután nyugodtan munkálhassuk a nemesebb czélokat; ha a gyermeket sem rontjuk avval, hogy majomszeretetből minden képtelen vágyait teljesíteni akarjuk s avval magunknak fölösleges gondot okozunk: a jó példa nem marad hatás nélkül a fogékony lélekre. Ha már érettebb a gyermek, oktassuk arra is, hogy életünk feladata nem az önző és állatias vágyak kielégítése, mert evvel vétünk a jó Isten ellen, Ki mindenkiről szeretettel gondoskodik és viszonzásul csupán csak azt kívánja, hogy gondoskodjunk lelkűnkről, mi egyre jobban nemesít és közelebb emel Hozzá! Vétünk az édes haza ellen, mert a nekünk nyújtott számtalan jó fejében nem az ő boldogulása, felvirágzása lebeg szemeink előtt, ha mi csak magunkat tekintjük és nem iparkodunk tehetségeinket ott is használni, hol közvetlen haszonra, jutalomra nincs ugyan kilátás, de bizonyára nem fog elmaradni ama szebb és vigasztalóbb, hogy önzetlen tettünkkel sok embernek könyeit szárítottuk fel s igy a hazának áldoztunk némi részben, mint szerető, hálás gyermekei. Igen tisztelt Szülők ! Értekezésem végeredményeképen azt a kérdést teszem fel, hogy meddig terjed az iskola felelőssége. Ha a gyermeket csak az iskola nevelné, fölösleges volna a kérdés, mert habozás nélkül ki lehetne mondani, hogy a teljes felelősség az iskolát terheli. Ámde igen sok a külső körülmény, melyek a legnagyobb figyelem és buzgóság mellett is elronthatják azt, a mit az iskola épített. A milyen kétségtelen ez, épen olyan kevéssé van igazuk azoknak, kik szeretnek mindent az iskolára hárítani. Ez kényszerit arra a nyilatkozatra, hogy a méltatlan panasz a tisztelt szülők ajkáról száll világgá. Legyünk csak igazságosak. A gyermek idejének legnagyobb részét a szülői házban tölti. Hol van tehát a hiba? Mint már emiitettem is, ott, hogy a szülő elég helytelenül azt gondolja, hogy ha gyermekét iskolába adta, minden gondtól megszabadult, pedig csak ekkor szaporodnak azok; mert hiszen az iskolába távozott miatt nem kell aggódni, de talán annyira mégis csak érdeklődhetik az anya, apa