Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1894

— 26 — gát mindenütt. Léte sivár, mint a fától elszakadt lombé, mert hiszen ő is elszakadt azoktól, kiket a közös bajok egymáshoz kapcsoltak, hogy szivök őszinte megnyitása fokozza a nagy harczban a küzdő erőt, megoszsza az örömet és fájdalmat, hogy amaz növekedjék, ez enyhüljön. Nagy gondot fordítsunk azért e kedves érzelem ápolására, de óvatosan, hogy a túlzás kényességét ne. szüljön. Ne járjunk tehát a gyermek kedvében; ne nyujtsuk neki egy könnyen azt, a mit meg kell érdemelnie, mert értéktelenné lesz az előtte, mint elromlott, vagy megunt játékszere és semmit sem fog tenni abból az okból, hogy szeretetünkre érdemes legyen; avagy ellenkezőleg büszkévé teszszük, mí ismét veszedelmes. A szoktatás és példa legyen itt is a nevelés eszköze. Ha megtanulja tőlünk, hogy mindenkiről gyengéden beszéljen, senki fölött ne akarjon uralkodni, senkit meg ne bántson; ha magunk és mások példáival meggyőzzük a szeretet boldogító hatásáról ; ha figyelmeztetjük Istenre, Kinek véghetetlen szeretete minden lényre kiterjed: elvetettük a szeretet magvát s biztosak lehetünk, hogy az hatalmas fává fog növekedni. x\ lelkiismeret az a belső szózat, mely helyeslőleg, vagy til— tólag emelkedik fel mindannyiszor, valahányszor jót, vagy roszat akarunk tenni. Fejlődése, mint mindennek, fokozatos. Jóra, roszra lévén hajlandók, az a kérdés, miként tudjuk akaratunkat szabályozni, ez pedig teljesen az egyéntől függ. Némely gyermek például igazán meglepő aggodalmaskodást mutat, hogy jól tesz-e valamit, vagy sem. Mindég kérdésekkel áll elő, hogy miként tegye ezt, vagy amazt, hogy megrovás alá ne essék. Vannak azonban olyanok is, kik előtt az ilyen dolgok ismeretlenek; kik nem hallják, vagy akarják hallani a belső szózatot, melynek ereje rendkívüli; melyet csak elaltatni lehet, de kiölni nem. Mindnyájan tudjuk azért, mert gyakori a példa, hogy egy — egy elmulasztott jótett képes oly belső küzdelmet okozni, hogy a legirígylendőbb hetyzetben is érezzük a belső féreg pusztítását, melytől csak a jó folytonos gyakorlása szabadit meg, de azért a mulasztás halvány foltja megmarad szomorú emlékéül a szerencsétlen pillanatnak. Viszont a gonosztevő évtizedek múlva, vagy halálos ágyán kénytelen vallomást tenni arról, a mi csak a mindentudó isten jelenlétében történt. Ha ezt figyelembe veszszük, korán hozzá látunk a neveléshez, de a tapasztalt előjelek alapján. Az aggályost tehát a folytonos oktatás mellett őrizni fogjuk minden mételyező környezettől, hogy zavartalanul haladjon a jó uton í ha látjuk, hogy az elmélet óhajtott gyümölcsöket terem, menjünk át a gyakorlati életre, hol megmutatván a szépet és rútat, vizsgáljuk ezeknek a gyermekre tett hatását és kérdezzük, mit ér-