Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1894

— 23 A szerénység és alázatosság rokon érzelmek. Mindkettő ellentéte a túlságos önbecsülésnek, mert alapjuk a saját véleménynek és akaratnak másoké alá rendelése, a feltűnés kerülése kitérés a hálálkodások és dicsérő nyilatkozatok alől. A szerény és alázatos semmit sem tulajdonit magának, hanem Istsnnek, minden adomány Forrásának. Ezért azonban személyét ott, a hol kell, becsülni is tudja; magát soha le nem alacsonyítja, porig nem alázza. Sokkal helyesebb ez, mint ha túlbecsüljük magunkat s mindenütt vezérszerepet akarunk vinni; mindenhez hozzá szólunk s az ellenkező véleményt kicsinylőleg fogadjuk. —- Mi az oka annak, hogy a fiatalság mégis kirivó jeleit adja az ellenkezőknek? Nem más, mint a rossz példa. Ez erős gyökeret ver, melyeket azután semmi módon ki nem irthatunk. Ha azonban a jó példa mellett korán megtanítjuk a gyermeket arra, hogy mindent Istennek tulajdonítson; hogy másokról tisztelettel beszéljen; hogy mindenkinek megadja azt, a mi megilleti; hogy, midőn cselekvésre kerül a dolog, feleljen meg annak emberül, de ne várja, ne követelje a megérdemelt elismerést: örömmel fogjuk tapasztalni, hogy fáradozásunk a kivánt sikerre vezetett. Az irigység a legrútabb érzelem; nem más, mint túlságos önbecsülés, mely kioltja a szivből a szeretet gyengéd érzelmét s helyét a lelki nyugtalanság, az ártani törekvés foglalja el, ha látjuk, hogy másokat dicsérnek, felkarolnak, nekik kedveznek. Ilyenkor megfeledkezünk magunkról s minden eszközzel a szerencsés ellen törünk, kinek bukása a legnagyobb örömünkre szolgál, de ezt mégis gondosan titkoljuk, hogy a szégyenletes felfedezéstől megmeneküljünk. Mit bizonyít ez, ha nem az irigység utálatosságát ? Ha azonban munkához látunk, hogy önerőnkből érdemeljük azt ki, a mit az irigyelt kapott, ez olyan nemes verseny, mely tiszteletet érdemel, habár az inditó ok nem helyes is, de mégis többet ér, mint a nemtelen önküzdelem. A szülői ház sokszor melegágya az irigységnek egy-egy meggondolatlan szóval, tettel, a mi azután a mellőzött gyermeket csakhamar hadi lábra állítja., hogy boszút álljon a megsértett önérzetért. Orvosló szerei a fegyelem és oktatás. Ha az irigység legcsekélyebb nyilvánítását sem tűrjük; ha megismertetjük jótékony hatását az örömnek, melyet mások szerencséje miatt érezünk; ha a megdicsérésben és jutalmazásban óvatosak leszünk; ha meggyőző példákat hozunk fel az életből, melyek az irigy szánandó helyzetét, elriasztó külsejét, közmegvetését bizonyítják: a családi szentély mentve lesz ezen iszonyú bűn rombolásától. A kevélység önérzelem szerénység nélkül. A kevély semmit nem ismer saját képzelt nagyságán kivül, Előtte nincs születési,-