Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1894

— 20 — dásba esik és a magyarázatot nem lesz képes összeegyeztetni a rajzban látott méretekkel és színekkel. Ide tartoznak a tréfás képek, kép-, szó-, szám- és koczka-rejtvények, úgyszintén a szabad kézi és mértani rajzok. Adjunk ezek mellé rajzoló eszközöket és festéket is. Meglehetünk nyugodva, hogy hasznosabb szolgálatot nem teszünk, mert a kellemes időtöltés mellett ösztönt adunk arra ís, hogy a gyermek kedvet kapjon a rajzoláshoz. A képzelem terjedelmét, elevenségét a magyar írásbeli dolgozatok készítése bizonyítja legjobban, mert a kinél korlátolt és lassú, az nem képes összegyűjteni a dolgozat anyagát, amelynek forrásai a szerzett ismeretek, a tárgyról szóló értekezések. Avagy ha ezen utóbbiak akadnak kezébe, nem veheti hasznukat, mert nem tud elbánni a kész anyaggal, hogy azt tételéhez alkalmazza, a kölcsönzött gondolatot felfogásával azonosítsa. Azért a tollat rágja és szorúlt helyzetében olyanokat ír, a mik lényegében semmit sem mondó, össze nem függő és íráshibáktól hemzsegő gondolatok, vagy a forrás munka egyes részei az íróra való hivatkozás nélkül. E megdöbbentő szegénység nem csak az iskolában boszúlja meg magát, hanem az életpályákon is gátolja a haladást. Végül az olvasmányok épen olyan hasznosak, mint szükséges táplálékai a képzelemnek és általa a gondolkodásnak, de nem minden válogatás nélkül, mert a mohó olvasási vágy könnyen kárát vallhatja, ha a kort, az értelmi fejlettséget mellékes dolognak tekinti. Ennek következményei a képzelem és érzékek izgatása a tevékenység rovására, mert az olvasó beteges képzelgővé válik, ismeretlen világban kalandoz s a valóság ki nem elégíti; mi több, még a pályaválasztás előtt megismerkedik avval, hogy sokszor a legnemesebb szándék valósítását ís meghiúsítják az életviszonyok, a mi azután gyengévé teszi az erőst, félénkké a bátort s értéktelenné mindent, a hol az ismereteket a közjóra lehetne fordítani. Az ifjúnak olvasmányai a tanúlmányokkal függjenek össze. Szeresse a történelmet, hogy lelkesüljön azok példáin, kiknek főtörekvése az édes haza boldogítása volt; a földrajzot, hogy lakóhelyén kívül más vidéket, népet, szokásokat is ismerjen; a költészet remekeit, melyek tárgyat az emberiség legnemesebb eszméinek köréből választanak; ezek megtanítják fenkölten gondolkodni, mélyen érezni; meg arra, hogy igazi értékünket a szép lélek és annak tulajdonságai határozzák, mig a külső múlékony, tisztelése pedig látszólagos és érdekhez fűzött; meg a szerénységre, alázatosságra, a haza, Isten és közemberiség szeretetére. Ha korosabb lesz, olvasson regényeket is, de vigyázzon, mert az álbölcseség és a bűn czifra ruhája könnyen megvakítja.