Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1894

— 11 — meg pedig a szülőé. Kihez forduljon a gyermek, ha maga a szülő nem törődik vele ? A tisztaságból kifolyólag különösen az alsó ruhák gyakori cserélése álljon szigorú ellenőrzés alatt, mert azok közvetlenül érintkezvén a folyton párolgó testtel, egészségtelen nedvekkel telnek meg, annyira, hogy utóbb akadályozzák a párolgást. Azért hetenként legalább kétszer kell tiszta fehérneműt adni a gyermeknek, ha pedig nagyon megizzadt, egy kis pihentetés után tisztába kell öltöztetni. Kiterjed ez a harisnyára és kapczára is, mert a lábak nagyon gyorsan izzadnak, ami pedig olyan kellemetlen, hogy mások közelében meg nem lehet maradni. Fejét, nyakát és kezeit, melyek folytonosan ki vannak téve a lég változásainak, nem kell nagyon takargatni. Ne aggódjék tehát senki, ha gyermeke fedetlen fővel megy az udvarra, ha nyakkendő nélkül jár és ne dugdossa kezeit keztyűkbe. Egy igen tapasztalt orvos, Hufeland, szavai szerint a fejet hidegen, a lábat és gyomrot melegen kell tartani. Igaz, mert a legtöbb baj ezen utóbbiak meghűlésétől származik. A fejet nem kell nagyon óvni, mert a sűrű és vastag föveg akadályozza a párolgást. Elég óvó a haj, melyet azonban az említett okból gyakran kell nyíratni. A nyakat sem kell védeni. Ha ez ki van téve a szabad levegőnek, könnyebben hozzászokik az idő viszontagságaihoz s nehezebben hűl meg, mint a folytonosan burkolt nyak. A túlságos óvatosság csak elkényeztet s ha egyszer véletlenül puszta nyakkal megyünk a levegőre, kész a nátha, rekedtség és más nehezebb baj. A kéz is bátran födetlenűl maradhat, mert annak izmait is edzeni kell inkább, mint gyengíteni. Mindent meglehet szokni s ha különben is rabjai vagyunk a megszokásnak, ezen esetben legalább hasznunkra válhatik az. Mivel szóltam már a ruhanemüek változtatásáról, folytatólag még a tisztaságról jegyzek meg egyet-mást. A tisztálkodás szokott módja a mosakodás. Ne tekintse ezt senki puszta szokásnak, de ne is duzzogjon, azt gondolván, hogy csak a tisztaság kedvéért kell mosakodni. Legyünk bármily kényesek az arcz és kezek, avagy egész testünk tisztaságára, mosakodnunk mégis kell, mert a tiszta friss viz egészen felüdít bennünket. A petyhüdt vérnek rendes keringését eszközli és izmainkat erősiti. Tapasztalásból tudhatjuk, hogy fürdés után sokkal jobb kedvűek és fürgébbek vagyunk. A gyermeknél azért ezt sem kell elhanyagolni. Ne tűrjük, hogy elhamarkodva, ímmel-ámmal végezze mosakodását, hanem felügyeletünk mellett szoktassuk arra, hogy megszeretvén azt, kellőkép végezhesse, még pedig ne csak arczát és kezeit mossa meg, hanem gyakrabban mosdjék derékig olykor-