Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1894

fordítunk. A termek elég tágasak és könnyen szellőztethetők, de azért óránkint tíz perczig tart a szünet, mely alatt a szabad levegő élvezése és a felüdítő mozgás meg van engedve. Ha az egészség nélkülözhetetlen feltétele a levegő és annak tisztasága, vigyázzunk arra, hogy ez utóbbi ott se hiányozzék, hol a gyermek legtöbb időt tölt, vagyis a lakószobában. Gyakran szellőztessük tehát a szobát, különösen pedig akkor, ha az kicsiny és aránylag többen laknak benne, úgyszintén akkor is, ha ártalmas gőzöket terjesztő mesterséggel foglalkozunk. A füstölő anyagok égetése ilyenkor sohasem czélszerü, mert azok az úgy is romlott levegőt még jobban rontják; nem tanácsos az eczet forralása, de igen annak elpárologtatása. Különben pedig minden olyat el kell távolítani, a mi nem szobába való, tehát rothadó anyagokat és háziállatokat külön, alkalmasabb helyeken kell tartani. — Szegényebb házaknál téli időben a zsúfoltság mellett még az is rontja a levegőt, hogy az ételek főzése is a lakószobában történik. Az ablakok és ajtók kinyitásának ilyen esetben gyakorinak kell lenni. —• Bekövetkezvén a fűtés ideje, nem mindegy, hogy milyen a kályha és hogyan történik annak befütése, mert ebből igen sok baj származik. A vas és pléh kályhák nem czélszerüek, mert sok tüzelő anyagot emésztenek fel s hamar kihűlvén, nem adnak egyenletes meleget; legjobbak tehát a cserép és sár, az úgynevezett búbos kemenczék, melyek kevesebb kiadás mellett is jobban megfelelnek a czélnak. A szoba melege sohase legyen túlságos, mert ha kimegyünk a hideg levegőre és viszont, könnyen belső bajokat kapunk, kezeink és lábaink pedig bizonyosan elfagynak a hirtelen változó hőfok miatt. Szegényebb helyeken éjszakára elszokták zárni a kályha szelelőjét, még pedig azon helytelen inditó okból, hogy a meleg levegő a kürtőn át el ne veszszen s ne fogyjon a fa. Mi ennek következménye? Az, hogy az ártalmas széngőz a szobába tódul s az alvókat a megfúlás veszélyének teszi ki. Ugyanazért nem tanácsos sok virágot tartani. A szobának végre elegendő világosságra is van szüksége. Azért a kicsiny, világosnak alig mondható szobában lakók sápadtak és színtelenek, mint az árnyékban és sötét helyeken tenyésző növények. Egészségünk megőrzése és testünk fejlesztése czéljából ruházatra is van szükségünk. Világos, hogy az egyedüli czél az egészségi szempont, nem pedig a divatnak hódolás. Mi szükségünk van arra, hogy divatos, czifra ruhadarabot viseljünk? Nem a ruha teszi az embert, hanem a jellem és ennek nyilvánulása, a beszéd- és cselekvésmód. Szeressük az egyszerű s a szükséges követelményeknek megfelelő ruhát. — Nyugodtak lehetünk, hogy