Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1892

Kalászatok a történelem és a hazafias költészet mezején.

Húsz éve már, hogy középiskolai tanszéken éb- resztgetem az ifjú nemzedék minden iránt fogékony lelkében a vágyat a szép- és hasznos ismeretek elsajátítására; hogy e vágynak a lélekkel rokon irányban hajlammá fejlesztésére törekszem. A hosszú idő alatt az ország több vidékén fordultam meg s nagyobbacska növendékekkel is volt dolgom, számtalan alkalmam nyílt tehát arra, hogy tapasztalatokat szerezzek s azért habozás nélkül mondhatom, hogy a történelmi szemelvények és hazafias költemények olvastatásakor tanusitott megdöbbentő hidegségnek, a szavalások alkalmával észlelt hiányoknak okát abban találom, hogy növendékeink nem válogatják meg magán olvasmányaikat. A korukat túlhaladó, idegrázó társadalmi- és rémregényeket szive- sebben olvassák, mint az ifjúsági könyvtárak nagy gonddal megválogatott, elme- és szivképző olvasmányait. Ennek természetes következménye az, hogy a fiatal kedély idő előtt beteges elzsibbadásnak esik áldozatul, mely állapotából semmi fel nem rázhatja. Dolgozatomnak czélja tehát az, hogy a főbb történelmi eseményekkel kapcsolatosan ifjú olvasóim figyelmét egyrészről történetünk jeleseire, másrészről a hazafias költemények méltatásával szerzőik lángoló hazaszeretetére irányozzam s a művelő példák alapján őket e szeretetve, a történet és költészet pártolására buzdítsam.

!•