Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1892
14 egyetemet alapított Mátyás és Budán is tervezett egyet, de halála megakadályozta a kivitelben. Az irodalom vallási és világi volt. Amaz az egyházi énekekre szorítkozott, de az elbeszéld költészet is virágzott, melynek emléke Szent Katalin verses legendája. A világi költészet a történeti énekeket, regényes beszélyeket és tankölteményeket művelte. Emlékei a Pannónia megvételéről szóló ének, a Toldi monda, Mátyás korabeli emlékversek és a „Feddő ének“ Apáti Fereneztűl. Virágzott a népies műköltészet is, melynek Cesinge János pécsi püspök, Gábor deák és Budai Simon voltak művelői. Végül a népies színi termékek, rögtönzések érdemelnek emlitést, melyekből a dráma fejlődött. Vallásos irányuk volt, de ettől csakhamar eltérvén, terjedésüket egyházi tilalom akadályozta. Emlékük nem maradt fenn, bár értékes maradványok lehettek volna a kor erkölcsi életének tanulmányozása czéljából. Ezen örvendetes és nagyobb arányú emelkedés daczára sem menekülhetett azonban az ország a pusztító belliáboruk- tól, egyes fejedelmek és főurak önző törekvéseitől, bár a nemzet jobbjai és jeles királyai mindent elkövettek, hogy a lassan emésztő féreg rombolását, a pártoskodások és féktelenségek szomorú következményeit elhárítsák a hazától a minden téren kifejtett nemes buzgólkodás- sal. Legszomorubb volt az ország képe a két Jagelló alatt. Királyaink üdvös intézményei mind megsemmisültek. A helyzet egyre veszélyesebbé vált, mert a lelkiismeretlen gazdálkodás miatt elszegényedett ország, teljes hiányában a haladás és önvédelem eszközeinek, képtelenné lett arra, hogy magát veszélyek ellen biztosítsa s igy ki nem kerülhette a csapást, a mohácsi vereséget. E gyászos emlékű nap, melyen az egyházi és világi rendből a magyarság szine-java esett áldozatul, szomorú bizonyságát adta annak, mire vezet a pártoskodás és korlátlan szabadság szeretet. E korszaka történelmünknek az elején a legboldogabb, a végén a legszerencsétlenebb volt. A legboldogabb, mert királyaink versenyeztek a hon boldogitásában, a nép pedig egyetértéssel és munkaszeretettel jutalmazta a következményeiben nagy horderejű fejedelmi pártfogást. A legszerencsétlenebb,
