Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1892

11

zsa alatt, melyek iránt mindenkor tisztelettel voltak, azt mások részéről is kivívták és megőrizték. Az iskolák száma is szaporodott; gyakran látogatták a külföldi egyetemeket s a magasabb tudományokat is művelték. Az irodalom a mondaköltészet mellett a vallási szükségletekre is kiterjeszkedett; meghonosodtak az építészet, szobrászat, festészet, melyek emlékei a pécsi székes- egyház; a pannonhalmi, dömölki, jáki, székesfehérvári, lébényi templomok s a veszprémi Gizella-kápolna falfestményei. — A művelő példák a nemzetet is tevékenységre buzditották, a mely most sem feledkezett meg a haza iránti kötelességeiről s erélyes rendszabályokhoz nyult. E nemes törekvés eredménye lett az 12'22-iki aranybulla, mely rendezte a felforgatott viszonyokat, tiszteletet biztositott az ősi jogoknak, határt szabott a királyi hatalomnak, véget vetett a főurak hatalmaskodásainak. Még örvendetesebb képet nyújt a vegyes házakból származott királyok kora. A nemzeti függetlenség teljesen megszűnt ugyan, de ez emelte az ország hatalmi állását és politikai tekintélyét a külföld előtt, mert királyaink, különösen Nagy Lajos és Mátyás, mindent elkövettek a nemzeti jólét emelése érdekében. Lajost a nemzet méltán tisztelte meg a Nagy névvel, mert nemes jelleme, szivjósága, üdvös intézkedései egyaránt megérdemelték azt. Mint embert a lelki tisztaság, mint királyt a jóság csodálat tárgyává tették népe előtt, mely határtalanul szerette s a külfejedelmek előtt, kik tisztelettel párosult félelemmel beszéltek róla. Szeretetét egyházára is kiterjeszté. Az egyház szolgáinak anyagi helyzete és tekintélyök emelése, a templomok meg'adományozása, vallásosságának ápolása annyira kiváló gondjait képe- zék, hogy a pápa az egyház zászlótartójának nevezte. Tiszta életű, igazságszerető, pontos és lelkiismeretes volt. Szerette a békét, mely politikájában is irányadó volt, mert háborút csak akkor viselt, ha országa érdekei úgy kívánták. Jelességei a pápa követét is csodálatra ragadták, ki 1372 -ben úgy nyilatkozott, hogy soha sem látott embert, ki a hatalom tetőpontján annyi szerénységet és alázatosságot tanúsított, mert benne az erénynél egyebet nem tudott észrevenni. Mátyás mindenben követte a jó