Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1890
7 Az ily jellem, mely a fejlődésnek ezen fokán áll, észszerűnek vagy erkölcsinek mondatik, mivel az ész és akarat az irányzó és elhatározó tehetség. Az erkölcsi jellem tehát az akarat erelye által szerzett, az egész lelki életen állandóan uralkodó ész és elv szerinti gondolkodás- és cselekvésmód. Ezen erkölcsi jellemet nevezhetjük csak igazi, valódi jellemnek s értekezésünkben ezentúl, ha e szó jellem, előfordul, annak mindig ily értelmet kell adni s ily értelemben felfogni. Ily értelemben jellemet a gyermeknél és ifjúnál nem találunk, mert e jellem hosszú tapasztalás, sokszoros küzdelem és önmegtagadás dicső eredménye, s e szerint a jellem csak is a kiforrott, szabad, független férfiúi lélek sajátja. Mielőtt azonban tovább mennénk, azt hiszem, nem lesz fölösleges, hogy a dolog annál tisztábban, világosabban látszék, — különféle szerzőktől néhány idézetet venni a jellem definitiójáról. Rónay Jáczint, a „Jellemisme“ mély tudományit és széles ismeretkört! írója igy ir: ,.Jellem lélektanilag azon ismérvek összegét foglalja magában, melyeken az ember nembeni kiilümbsége alapszik. Végetlen tér, melyen legkönnyebb és legtöbb a tévedés. Mit, ha az emberi természet ingatagságát meggondoljuk, csodálni épen nem lebet ; mert bár mint osztályozzuk, rendszerezzük elméleteinkben az életet, végre mégis csak igaz: annyiféle az ember, a hány!“ Rothe pedig Ethikájában azt mondja : „A jellem személyes életté lett erkölcsösség;“ tehát fölfogása megegyez azzal, mit fönnebb állítottunk. Pauer kiilömbséget tesz a lélektani és erkölcsi jellem között. ,,A jellem ugyanis — mondja, — nem egyéb, mint ugyanazon én uralma minden egyes elhatározás- és akarásnál. Ha tehát az én képzetcsoportjai oly erősekké válnak, hogy minden egyéb képzet tartalmának befolyását ellensúlyozzák s igy minden egyes elhatározás- és akarásnál az én gyakorol döntő befolyást, az én uralma annyira megszilárdul, hogy minden egyéb képzetcsoportot elnyom, s e megszilárdult én uralom a lélektani jellem ..........Ez, csak válhatik erkölcsi jellemmé, lm az én
