Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1890

életünk ? A moclcr pedig odairányúl foképen, hogy megkönnyítve az élet bajait, édesítse s szelídítse társadalmi érintkezésünket. Egy jó öreg püspök állítása szerint még az erény is sértővé válik, ha hogy visszataszító modorba öltözik.“

A mértékletesség, pontosság és takarékosság nem szorulnak magyarázatra, mindenki tudja, mennyi jó vau bennük, s mennyi rósz következik be, ha ellenünk teszünk.

Bármennyire jeles tulajdonok is a már elszámláltak, talán annyira mégsem, mint a szorgalom és türelem. Mindkettő valódi áldás az emberre. A szorgalom folytonos munka csliggedés nélkül, a türelem gyógyszer a csiig- gedésben. E kettő az önuralomnak következménye és leghasznosabb nyilvánulása a jellemnek. Szolgalom és türelem nélkül kevés ember ér czélt; még a lángész sem vívhat ki nélkülük sokat, míg a közönséges ész, ha szorgalommal és türelemmel van kapcsolatban, bámulatos tettekre képes. A költő is a szorgalmat mondja a földi jók legjobbjának és leghatalmasabbjának, midőn igy énekel:

„Két jó van, mi fölött a sorsnak semmi hatalma: Szorgalom és az erény, földön az égben ez áld.“

Nevezetes és okvetlenül fölemlítendők a vallásosság és lelkiismeretesség. Az első azon érzelem, melynél fogva az ember a legmagasabb lénytől, Istentől való függését érzi és azt tisztelni, benne és általa élni akar. Nagyon szép erkölcsi nyilvánulása ez a jellemnek; az összes erényeknek úgyszólván egybefoglalőja. Kinek szivében él a vallásosság, az rósz ember nem lehet. Ellensége ez minden bűnnek s azonkívül az Isten jóságában való megnyugvás által erőt ad a földi szenvedések békés elviselésére. Nagyon szépen mondja Arany János, midőn kis fiát imádkozásra buzdítja:

„Majd ha látod, érzed a nyomort,

Melyet a becsület válla hord;

Megtiporva az erényt ,az észt,

Míg a vétek irigységre készt.