Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1890

dozAsa, melyet leggy а к rabba,'., kárhoztatnak, azt állítván, hogy a szilárd, erős akarat megismer és rögtön hatál oz. Végső ténykedése az akaratnak az elhatározás. Ezen állapotában már nem haboz, tettre kész s azt azonnal végre is hajtja, ha véletlenül nem jön közbe valami külső akadály, amelyie nem számított. Az akarat ezen ténykedése a legfontosabb, mert már mások is láthatják, megítélhetik s ettől függ az egyén erkölcsi értéke.

Az akarat működései pedig a tettek, az ember szellemének, jellemének óramutatói. Amilyen a tett, olyan az ember. Ebből von a világ ítélete következtetést egész benső világára: gondolkodására, érzésére és akaratára. Ez adja az érdemet vagy megvetést. A világ csak a tettekre néz; előtte a legszebb gondolat, a legnemesebb érzés, legszilárdabb akarat, mind semmi, ha nem követi a tett.

Az akarat szabadsága, tehát ezen kifejezés is szabad akarat, a legtöbb és leghíresebb bölcsészek által el van fogadva; de elszórva mégis akadnak tudósok, kik az akarati szabadságot tagadják. Ilyenek az úgynevezett „vég- zetvédőek“, kik azt állítják, hogy az akarat külső kényszerítés által végzetszerűleg indíttatik a cselekvésre ; továbbá ilyenek a „határoztatásvédőek"1, kik szerint nem külső, de belső szellemi kényszer adja az irányt. Szerintünk önelhatározás nincs. Herbart elismeri ugyan az akarat szabadságát, de nézete az, hogy szerezni kell. Egyiknek sincs igaza. Az akarat független és szabad tehetség, mely velünk születik. Ezt tőle elvitázni annyi, mint megfosztani minden előnyétől; ebben fekszik méltósága, hatalma és tetteinek erkölcsi becse Ha az embernek akarati szabadsága nincs, megszűnik tetteiért való felelőssége, a jó és rósz közti különbség, nincs erény, nincs vétek. Már pedig ezt elfogadni a legnagyobb képtelenség lenne. Romba döntenénk, megsemmisítenénk véle mindazt, mit az emberiség évezredek óta ápolt, épített. Érdem, dicséret, törvény mind hasztalan volna. Mert hisz mért dicsérnénk vagy jutalmaznánk, ha nem szabad akarat a tett végrehajtója У Miért volna a törvény, ha az, kinek számára van hozva, nem rendelkezik tehetséggel szerinte vagy ellene cselekedni ? Akkor mindez hiábavalóság lenne; ok- vetetleniil kell tehát akaratnak, még pedig szabad aka