Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1890
22 Ezzel az elme hatását a jellemfejlésre befejezendő- nek véljük s átmegyünk a lélek második alaptelietségére, a kedélyre. Az ember nemcsak gondolkodó, értelmes, a valónak, igaznak megismerésére képes, hanem egyszersmind érdekelhető is. Ezen érdekeltség érzeményekben és törekvésekben nyilatkozik. A léleknek ezen érző és törekvő tehetségét a tudományos világban rendesen kedélynek szokták nevezni, a laikus emberek ajkán pedig csak szív egyszerűen ennek a neve. A kedély tehát teljesen különböző az értelemtől, mit igazol némileg azon körülmény is, hogy kezdettől fogva napjainkig a gondolkodó tehetséget az agyba, az érzőt és vágyót ellenben a szívbe helyezik. Az elmétől e szerint a kedély különböző valami lényegileg és helyét tekintve is, s mint eredeti külön tehetsége a léleknek, állandó alapja minden belső állapotnak ; tevékenysége pedig, mely az egyéniség kiilönfé- leségc szerint, mint törekvés, mint erő különféle fokban nyilatkozik, meghatározza a lélek időszerű és változó okságát, melytől a szív rendeltetése és élete fiigg ; mert neki is szintúgy megvannak ténykedései és működései, mint az értelemnek vagy észnek. A kedélynek még sokféle értelme van az életben, de mi a föntebbihez fogunk mindvégig ragaszkodni. A kedély azután a szerint, mint az érzeményeknek és törekvéseknek kútfeje, forrása, két névvel különböztethető meg, úgymint: éiző kedély és vágyó kedély. A kettő azonban rendszeresen együtt vagy egymásután működik, mert rendesen érzünk és vágyunk; nincs vágy érzés nélkül, s nincs érzés, hogy nyomban vágy ne kövesse. Az érzetekről és vágyakról későbben részletesebben fogunk szólni, itt a kedélyről csak általában emlékezünk meg, hogy mibenlétét főbb vonásokban tisztába hozhassuk s tovább menve, ecsetelhessük ama befolyást, melyet egész szellemi életünkre, de kiválóképen jellemünkre gyakorol. A kedély hatásáról könnyen meg lehet győződnünk akkor, ha meggondoljuk, hogy az emberek nagy részét inkább az érzelmek és vágyak vezetik, mint az ész. Nagyon kevés azon egyének száma, kik annyira megtudják magukat tagml ni, hogy rájuk azok befolyással
