Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1890
19 Ítéletet helyesen alkotni és jól következtetést vonni. Л fogalom nem más, mint az észrevett tárgyak tisztába hozása s róluk való tiszta ismeretszerzés; a helyes értelem tehát nem az, mely sok fogalommal bővelkedik, hanem amely — ámbár kevés számú, — de igaz fogalommal bir, mi által a valót kellően megismeri. Az ítélet azon működés, mely a fogalmakat alakítja s egymáshoz való viszonyát meghatározza, a következtetés pedig az ítéletek összefüggését okoskodással fürkészi s fölfedezi. Lehető legrövidebben ezekben hiszsziik összefoglalva lenni az értelem lényegét. Szükségessége és hatása a jellemre fogalmából érthető. Látjuk, miszerint ez teszi az embert olyanná, hogy önmagát fölfogni és a külvilággal szembeállítani képes; ez az, mely helyesen nevelve, mint a lélek világító lámpája fényt lövei a többi tehetségekre; ez az, mely az emberrel helyzetét megismerteti. Míg a képzelem eszményeket alkot s tűz követésűi elénk, addig az értelem azokat megvizsgálja mennyiben valósíthatók, mennyiben elérhetők s egyszersmind a módot is kijelöli a hozzájutásra. Az értelem világosságot terjeszt az élet ntain és biztosan vezet; megmutatja a czélokat és hozzá szükséges eszközöket. „Az értelem a kedélyben érdeket kelt a ezél iránt, és működésre ösztönzi az akaratot. Az értelem világa nélkül a szív hallgat, az akarat tapogat.“ (Varga M. A lélekmívelés.) Ha nincs értelem, nincs jellem. Hogyan tehetne tudva valaki jót, szépet, hogyan gyakorolhatná az erényt, hogyan maradhatna szilárd, állhatatos, ha nincs a jóról, szépről fogalma, ha nincs meggyőződése, miknek megadására csak az értelem képes. Mert, ha öntudatlanul teszünk jót, — mert tehetünk, — ez nem érdem; nem erény; mivel épen az által válik azzá, hogy tudjuk, mi az. Az értelmi tehetséggel rokon, de mégis különböző az ész. A tudósok sokféleképen határozzák meg az ész fogalmát. Egyik az észt az elvek tehetségének tartja, másik pedig azt mondja, hogy ész és szellem ugyanaz; végre van, ki az eszmék tehetségének is hirdeti. Való az, hogy az ész legfelsőbb tehetsége s jellemző sajátsága az emberi léleknek, mely az emberre az egyetemesség és összehangzás bélyegét nyomja. E tehetség nélkül az 2*
