Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1890
11 A lélektani, psychologiai jel lem fej lesz to tényezők alatt értjük általában azon tehetségeket, melyek kezdett«» 1 fogva az ember lelkében hordják eredetüket, csirájukat s melyek lassankint az idő és nevelés által kifejlődve az egyén tetteire irányadók lesznek. E lelki tehetségek egyike vagy másika azután, a szerint, mint nagyobb mértékben van meg vagy jobban kifejlődött, uralkodóvá válik. Leggyakrabban azonban e tehetségek karöltve, egymást támogatva, egy sajátos gondolkozás], érzési és akarati módot eszközölnek, mely állandó s minden körülmények között ilyen marad; s ez a jellem. E lélektani tényezők között már a legrégibb korban is ismeretes nedvalkatot vagy vérmérsékletet kell első helyen megemlíteni, mely az emberben uralkodó értelmi és érzelmi állapotnak megjelölése; a szellem tevékenységének eredeti határozottsága, állandó jellege. Sajátságos, régóta ismert és mégis ismeretlen jelenség ez, melynek kútfejéről, hová való helyezéséről a lélek к utatók véleménye nagyon eltérő. Eredete némelyek szerint a lelki vonzalmakban, mások szerint az idegrendszerben iejlik. Tény az, hogy a véralkattól mind a szellemi élet, mind pedig a testi alkat függ. Függ az első, mert hisz azt mindenki kénytelen bevallani, ki csak egy kissé gondolkodott erről, hogy ugyanazon véralkatú emberek rendesen ugyanazon természetűek is a legnagyobb fokban ; függ a második, minek világos jele az, hogy — nulla regula sine exceptione, — a vérmes többnyire nyúlánk, a méla zömök, erős testalkatú, a flegmás pedig lomha, kövér testalkattal van párosulva. A véralkatok mibenlétéről, felosztásáról és elnevezéséről határozott vélemény nincs. Annyi azonban bizonyos, hogy a véralkat talán épen annyiféle, ahány az ember, s továbbá bizonyos az, hogy a vérinélséklet (temperamentum) az egyén egész lelkiiletére, gondolkodásmódjára, érzeményeire, vágyai- és indulataira hatalmas tényező. Közönségesen Gallenus nyomán négyféle nedvalkatot szoktunk megkülönböztetni, úgymint vérmest (sanguineus), epést vagy hevest (cholericus), mélát (melancholicus), és nyálkást vagy közömböst (phlegmaticus). — E temperamentumok azonban valóságban tisztán alig, vagy csak
