Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1889
37 — mirigy váladékából nagy értékű festéket állítottak elő, a bibor-festéket. Most inár felhagytak ezen festék készítésével, csak egyes elhagyatottabb szigetek lakosai készítik még, hogy ruhájukat befessék ezen állandó festékkel. Л régi görög és római irók műveiből tudjuk azonban, hogy a bibor-készítés nagyon fontos iparág volt; minthogy pedig az anyag nagyon drága volt, csak a gazdagok és a föernberek alkalmazták ruháik színezésére, s ezek megkülönböztetésül bíborosoknak (purpurati) nevezték magukat. A bíbor-anyag, mely a fentemlített csigák mirigyeinek tejfölhöz hasonló váladéka, nem mindjárt, bibor-szíuii a kiválasztó-szervböl való kivételnél, hanem először sárgás vagy fehéres. A napfénynek kitéve először czitrom- sárga lesz, aztán zöldessárgába, zöldbe és végül viola- szilibe megy át, mely vagy sötétebb vagy világosabb árnyalatú, a szerint, amint hosszabb vagy rövidebb ideig volt a napfénynek kitéve. A kezelése igen egyszerű. Egy kissé merev ecsettel, melylyel a köpenynek azon részéről, ahonnan a bibor-folyadék kiválik, leveszszük, ráviszsziik a befestendő szövetre, a szövetet pedig kiteszsziika világosságnak. Lacaze-Duthiers foglalkozott bővebben ezen festőanyag kitanulmányozásával, 1858-ban, mikor a Mahoni kikötőben tengeri állatokat keresett, ő azt tapasztalta, hogy a bibor-auyag a fény iránt való érzékenységénél fogva nagyon jó fényképező anyag és ezen a téren több, jól sikerült kísérletet tett vele. Lehet, hogy itt lesz jövője, különösen ha szövetekre akarunk fényképeket átvinni. Eltérők a vélemények a fölött, hogy a bibor alatt violaszinű vagy élénk veres festéket kell-e értenünk. A régi irók is különböző vörös színárnyalatokat jeleznek bibor névvel. A piros szint, aminő a régiek bíbora volt, valószínűleg mesterséges eszközökkel állították elő a természetes violaszinből. Minél mélyebbre hatolunk bele az ó-korba, annál inkább szelepei a viola-szi, ű bibor, ellenben minél inkább közeledünk Plinius korához (80. körül Кг. и.), annál inkább uralkodik a piros színű bibor. A legértékesebb volt a tyrusi kettős-bibor, melynek roppant értéke volt. A kettős bibor öltözetek — Diphaba — képezték a luxusnak legmagasabb fokát; ezeket kétszer
