Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1889
и alakú lebet. A tág korainktól kezdve egész a keskeny vonsilalakú hasadásig az alakoknak egész sorozatán mellet keresztül. A szájpárkánynak belső, a tengely felé eső része belső ajaknak, külső oldala külső ajaknak neveztetik. A két ajkat rendesen nem választja el semmiféle mélyedés, a külső ajak néha egy kiöblösödéssel van ellátva, mely többnyire csatorna alakúkig kivájt nyúlványba megy át (Siphonostom csigák). A héjak már a fejlődés legelső idejében, az embryó- nál lépnek fel. Az első csavarodások, melyek még igen kicsinyek, néha eltérőleg alakultak, képezik a csigahéj hegyén az úgynevezett magvat. Ettől kezdve a csavarmenetek mindinkább tágulnak. A csavarmenetek számát a csigahéj hegyétől számítjuk. Ez a szám 2 és 20 között váltakozik. Egy és ugyanazon fajnál sem állandó mindig, különösen azoknál, melyeknél a csavnrulntok száma nagy. A kevés csávái illattal bíróknál a csavarulatok száma állandó. A csávái illatok száma nő az előrehaladó korral. Sok csiga a héjnak szájnyílását külön fedővel (operculum) el szokta zárni, még pedig vannak olyanok, amelyeknél az elzárás csak ideiglenesen történik, a téli álom alatt, ezek a téli álomba való merülés előtt választják ki a rendesen körlap alakú fedőt, felébredvén tavaszszal, ismét elvesztik, mig másoknál állandóan megmarad, úgy, hogy mindig elzárhatják a szájnyílást, ezeknél a fedő a láb hátsó végének háti oldalára nőtt, úgy, hogy mikor visz- szahuzódnak a héjba, a szájnyílás elzáródik. Némely csigánál a fedő szarunemíí lap, más csigáknál meszes. Néha vékony, máskor tetemes vastagságot érhet el. A vastag fedők felületén körkörös (concentricus) vagy csiga vonal alakú tekervényeket láthatunk; néha leveles vagy karom alakú. Különösen azoknál a vizi csigáknál találunk állandó fedőt, a melyek annak az esetnek vannak kitéve, hogy vizük elapad s igy életüket nem tarthatnák fel. Ezek az elapadás előtt behúzódnak héjukba és a héjba került vizet a fedővel való elzárás által ott visz- szatartják és ezen vízzel folytatják életműködésüket. Így a mocsáriak (Paludina) és a tengerpartok közelében lakók, hol a partról apály idején elhúzódik a viz, uiig
