Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1888
41 furakodnak be. Elsők héjuknak érdes széleivel, я puhább »nyárokban még lábukkal is viszik véghez a fúrást. — Utóbbiakról régeníe azt hitték, hogy valami maró tulajdonságú chemiai anyagot választanának ki, s ezek oldanák fel a szilárd tárgyakat azon helyeken, ahol ók vannak. Újabban azonban ezekről is kiderült, hogy a testük elején levó héjdurványokkal tisztán mechanikai úton végzik fúró munkájukat, mely által a tengerben levó hajók, gátak és czölöpök fáját a szó teljes értelmében át- meg át lyukgatják, úgy, hogy az teljesen szivacsszeríívé lesz, minden oldalról átereszti a vizet s végre teljesen összeomlik. Hollandia partvédő gátjai, úgyszintén Velcnoze czölöpei már több Ízben veszedelembe jutottak az ő fúrásaik következtében, a tengeri hajók is — különösen a Fekete-tengerben — néhány év alatt teljesen hasznavehetetlenekké válnak, elpusztulnak. A vörös rézzel való bevonás sem véd biztosan és sikeresen. A czölöpöket széles fejű rövid szögekkel verdesik be ellenük, továbbá bevonják különböző anyagokkal, fokép olyan vakolattal, melyhez hajak, nemez stb. kevertettek. Legsikeresebben véd a fan°mtíeknek kreosottal való bekenése. A természet egy féreg által (Lycoris fucata, a Nereidák családjából) gátolja nagyobb mérvű elszaporodásukat, ennek álczája u. is befurakodik a Teredo bőre alá s lassankint teljesen fölemészti. A Teredóknak a természet háztartásában az a fontos feladat jutott, hogy elpusztítják a. hordalékfából a folyók torkolatában alkotott gátakat, padokat. lm ezekben röviden jellemeztem a kagylókat, azok szervezetét, életmódját, a természetre s az emberre gyakorolt befolyásukat. E rövid tanulmányból is látható, mennyi érdekesség van ezen alsóbbrendű állatok életében is, s hogy mily szépen s czélszerüen töltik be azt a helyet, mely számukra a természetben ki van jelölve. A kagylók tanúlmányozásából is csak a természet örökszépségéről, ifjúságáról győződhetünk meg. Ok is, mint szereplők azon folyton változó drámai jelenetekben, melyek a természetben lejátszódnak, kimutatják, hogy a természet „kimeríthetetlen és folyton új marad.“
