Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1888
18 fájába fúródnak s össze vissza lyukgalván azt, rendkívüli károknak lehetnek okozói, miért is Linné őket calamitas navium nak nevezte el (Teljes példány nincs a gyűjteményben, csak az állat mellső részét borító héjakból van, s egy darab összelyukgatott hajófa). Ezen állatok szintén mészcsövet készítenek maguknak, de ez nem oly hosszú, hogy az egész féregalakú test beleférne, mellső része messzire kiáll belőle. Igazi héjak csak a mellső részen vannak. Ezek kicsinyek, durványosak, mellső és hátsó részükön any- nyira ki vannak vágva, hogy inkább abroncshoz hasonlítanak. A cső a test hátsó részét a siphókkal együtt körülveszi, szabálytalanul hajlott, hátsó részén nyílt és egy választófal által két részre oszlott a két siphó r zárnám. Ahol a köpenycső a siphókba átmegy, erős gyűrű- hátsó záró izmot találunk, mely a két izmú kagylók alakú záró izmának felel meg. Ezen hátsó záróizmon jobbról és balról egy-egy lapos héjacska van elhelyezve, ez az egyedüli hely, hol a köpeny a csővel összenőtt. A mellső záróizmok a test elején levő héjdurványok között vannak. Ez a két kagylónem (s néhány faj, melyekből azonban gyűjteményünkben nincs példány,) tehát a többi kagylóétól egészen eltérő alakot és héjalkotást mutat. Érdekes a gyűjteményben még egy Lingula anatina példány (mely a Spirobranchiaták közé tartozik). A héjak majdnem teljesen egyenlők, zárókészülék nélkül, a búbon egy kissé szétválnak, hogy helyet engedjenek a hosszú, elég vastag nyélnek, mely által a kagyló valami kcnié- ményebb aljazathoz nőtt. Ceylon szigete körül, továbbá a Csendes óczeán déli részeiben fordul elő. A héjon belül, közvetlenül alatta, szorosan hozzá- simúlva találjuk a Mollusca typusba tartozó állatoknak oly nagy mértékben jellemző részét a köpenyt (Mantel). Ez két bőrlebenyből áll, melyek az állat hátán összenőttek és körülveszik a kopoltyúkat, a lábat és az emésztő készüléket.
