Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1885
-- Megengedem, kedves Quintus, hogy nemes lelked- nek szép eszméi valók és emberségesek.*) Csak egy körül- ménynyel nem számoltál, korunk szellemével. Ilyenekben találunk mi gyönyörűséget s efféle jelenetekből tanulunk mi lialálinegvetést. Te, úgy látszik, azt szeretnéd, hogy korod megértsen; pedig sokkal jobban tennéd, ha arra iparkodnál, hogy megértsd korodat. De ime, a színkörön kivid vagyunk már! Hát csakugyan nem óhajtód a liajó- liarczot látni ? — Vájjon mi gyönyörködtetőt találhatnánk még benne, édes Gajus! Nem láttuk-e évenként már sokszor az arénát vízzel borítva, rajta tiz-luisz tengeri gálya formájú hajócskát kétségbeesetten evező rabszolgáival s vérengző gladiátoraival. A vértől már undorodom, ne menjünk többé vissza, kérlek, ne menjünk! — Legyen óhajtásod szerint, nemesszivü öcsém. Megnézzük tehát az utczai látnivalókat, az éji kivilágítást és tán Pompejus színházába is betekinthetünk. Helyesled tervemet'? — Ha valami érdekes és tanulságos látnivaló lesz ott, kész örömmel tartok veled, testvér. Azt hiszem, az ünnepi előadás már ott is kezdetét vette. A mutatványok nagy részben az éjfélen túl is fognak tartani. Ott tehát mindig lesz látnivaló. De igaz, hallottad-e a tilalmat, melyet Augustus az éji látványosságokra nézve kiadott, hogy ifjak és hajadonok csak felügyelet mellett vehetnek részt azokban? Vájjon mit jelent ez? — Semmi egyebet, minthogy a gyermekifjak kalandozó természete korlátoztassék és a hajadonok illetlen megtámadásoknak kitéve ne legyenek, — válaszol Gajus. — Tehát erkölcstelenségtől, szeméremsértő jelenetektől nincs mit tartanunk ? — Épen nincs. Egyébiránt már te is hallottál Augustus kérlelhetetlen szigoráról az erkölcsiség ellen vétkezőkkel szemben. Most ez ünnepek alatt megkétszerezte szigorát, hogy Róma jó hírnevét az idegen vendégek előtt sértetlenül megőrizze. *) A humanus szónak eszmei tartalmát helyesebb szóval visszaadni mindaddig bajos, inig- az ily közhasználatba átment idegeu szók ki nem vesznek a nyelvi öntudatból.