Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1885

17

rnlattal kölcsönösen akadályozzák a gyermekek egymásnak mozdulatait s szinlett viadalban futásnak erednek. Mindez a valódi liarcz, az igazi viadal sziliét viseli magán s a nézőket is annyira föllelkesíti, hogy nem egy kiáltás hangzik le fölülről: „Lucius, ne hagyd magad!“ Csak bátran előre, Cornelius!“ „Ez dicső támadás volt, kis Caesar!“ Egyszerre zúgó viharként tör ki a lelkesedés együttes kiáltása: „Istenek óvjanak benneteket, Róma büszkeségei, az örök városnak szemefényc!“ — S a gyönyörű, csillogó, ifjú sereg, megfővén a tisztelgést Augustus páholya előtt s a körmenetet a pályán végig, üdvrivalgás, taps és virágzápor között, mint jött, eltávozik.

Az elemi erővel kitört siketítő kiabálás is lassanként a tenger csöndes mormolásához hasonló zúgássá szelídül. Mindenkit a nyugodt önelégültség érzete fog el s a látottak mindenfelé élénk beszélgetés tárgyát képezik. Épen ismerős lovagjaink körül is egy nagy társaság alakúit, a mely — úgy látszik — épen az imént előadott látványosságot beszéli meg. Hallgassunk csak rájok, vájjon mi tanulságost mondhatnak róla.

— Úgy áll a dolog, Servius barátom, — halljuk Quintust folytatólag beszélni, — hogy felséges Caesarunk e gyermekharczokkal a régi idők üdvös hagyományait kívánja fölelevenittetni s ifjúinkban már zsenge koruktól kezdve a dicső ősök példáján való lelkesülést ápolni.

— Én meg úgy gondolom, barátom, veti közbe az imént Serviusnak szólított büszke tartása patricius ifjú, — hogy ezt tisztán családi érdekekből teszi urunk. Családja, a gens Julia, Aeneas nemzeti ősünktől, illetőleg ennek Julius nevű fiától származtatja magát. Már pedig Aeneas trójai volt, s mint ilyen, Trójából hozta magával e játékok ismeretét Latium földjére.*) Mi természetesebb tehát, mint az, hogy ezeknek fölújításával csak öndicsőí- tést akar és saját fiainak kitüntetését a többi fölött.

— Igaztalan vagy urunk nemes szándéka iránt, Servius, — szól közbe az eddig hallgatag Gajus. — Megengedem, részben igazad lehet. Családja fényét a hagyomány világánál akarja bemutatni, ezt készséggel clisme*) Innen a nevök is: Troja vagy Trojae lusus. Máskép : ludicrum Trojae.