Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1885

eltil-hátul lelógó széles szalogok (vittae). Ezen szalagokkal sértliete: 1 miségiik és papi méltóságuk van kifejezve. Előttük tisztelctjellil lietorok mennek s a nép felállással üdvözli őket. „A kik az örök lángot, birodalmunk fennállásának e zálogait ápolják“, hallatszik e megjegyzés száz és száz ajakról, „megérdemlik, hogy Őketál lva üdvözöljük!“ Az istenek szobrát körülvevő papi menet végén a főtisztviselők (magistratus) és az alsóbb rangú hivatalnokok egész sora következik. Legvégül pedig a látni vágyó és tolakodó csőcselék visszatartására egy fővezéri (praetorianus) hadosztály vonul, mely az ünnepi menet (pompa) lefolyását minden rendzavarástól hathatósan megótalmazni kész.

A menet most megállapodik. A császár egetrázó örömrivalgás között leszáll kocsijáról s páholyát (pulvinar) kis fiaival együtt elfoglalja. Kísérete a páholy körüli helyeket lepi el és a lassan kint érkező hatósági személyek és patríciusok is, miután a Vesta papnők is helyükön vannak, kijelölt padsoraikban egymásután elhelyezkednek. A papok sorban lerakják a szekerekről az istenszobrokat a pályatért elválasztó bosszú kőfalon álló oltárokra. Az áldozati állatokat leölik s megvizsgálván beleiket az augu- rok, jelt adnak a kocsiversenyek megkezdhetésére.

Tompa moraj vonul végig a circus minden padján. A kiváncsiabbak előre nyújtott nyakkal néznek a carcerck felé, a honnan kikiáltás szerint az első négy versenyfogatnak kell előrobognia.

Ajkról ajkra száll néhány ménló neve, melyeket Augustus a hirpinek hires méntelepeiről hozatott. Elmondják egész élettörténetét e lovaknak, honnan és miféle ménektől származtak, milyen a színük és tulajdonságuk. —- Alindezt körülményesen és aprólékosan, mintha Rómának valami nagy emberéről volna szó, a kivel érdemes tüzetesebben foglalkozni. „Incitatus fog győzni, fogadjunk Incitatusra!“ hangzik szerteszét. „Herculesre mondom, Regnator fog győzni!“ „Tegnap nem futott győzelmesen!“ „Mindegy, éljen Incitatus!“ S e néhány embertől eredő kiáltás fokozok, an zúgó visszhangot kelt a nagy embertömegben, inig végre siketitö ordítássá fajul. Nekünk idegenül és visszásnak tetszik c féktelen tombolás a császár jelenlétében, de itt, úgy látszik, senki sem ütközik meg