Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1885

mel illetik s mintegy önként egyedurnak ismerik el. Szi­vében ö is épen úgy ujjong, mint a nagy tömeg, bár szo- borszerii alakján és márvány arezán egy izom se ráiulul. Körülötte fehér tógába öltözött cliensek, utána egy sereg patricius és lovagrendii ifjú szélesebb és keskenyebb bi- borszegélyü tógába öltözve. Majd a tánezoló ifjak serege jön. Derekukon bronz övvel átszoritott bibor tunica van, fejükön bronz sisak, melyet lófark vagy strucztoll ékesít, oldalukon cziíra müvil karddal, kezükben pedig hosszú dárda, s igy lejtik művészi tánczukat (armata saltatio), melyben az erő az ügyességgel, a biztosság a határozott­sággal versenyezni látszik. Meg is tapsolják őket s nem egy helyen egész virágzápor hull elismerésül rájuk. Sze­rényen meghúzódva, de önérzetes nyugalommal jönnek ez­után egy csapatban a viaskodni (luctatores) és ököllel küzdeni (pugiles) készülők, csupán egy bőrkötény-féle ruházattal csípőjükön, melyen kívül egész ruhátlanul lát­tatják olajjal bekent hatalmas kar- és lábizmaikat. Utánuk egy nagy csoport satir és silen, szeszélyesen vagy igen hiányosan öltözve, félszeg kinézésű alakok, kik rútul vi- gyorgó ábrázatukkal és pajzán szemtelenséggel ingerük kaczagásra a nézőket, gúnyolódván az ünnepi menetben résztvevők komoly fontoskodása fölött. Ezeket hosszú, uszályos öltözetben, leomló fiirteiken babérkoszorúval, a zenészek követik, kik mindannyian Apolló Musagetes*) példájára komoly méltósággal pengetik elefántcsont citha- ráikat. Ezek után czifrán öltöztetett gyermekek köze­lednek egy kis csapatban, az áldozatokhoz szükséges jó illatu füstölőket hozván. Majd az áldozati állatokat veze­tik elő: bömbölő marhát, reszkető szarvas", ugrándozó kecs­két vagy dühöngő vadkant, a mint az egyes istenség tisz­teletére a szertartási szabályok előírják. Egyszerre mintha pillanatnyi megillctődés szállná meg az ezerekre menő tö­meget, elhal az ujjongás, nem kelt kaezagó visszhangot a satirok pajzán tréfája; teljes szépségében élvezhető a mélabus zene. Megmagyarázza e szokatlan elcsendesülést ismerősünknek, Quintusnak önfeledt felkiáltása: „Az istene­ket hozzák!“ S valóban a 12 főistenségnek papjaitól kö­*) Apollót, a költészet istenét, mint a múzsák vezetőjét hosszú uszályos ruhával félén lmlióikiis/niiival é* U-ir/öbim lanttal ábrázolják.

Next

/
Thumbnails
Contents