Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1885

mel illetik s mintegy önként egyedurnak ismerik el. Szivében ö is épen úgy ujjong, mint a nagy tömeg, bár szo- borszerii alakján és márvány arezán egy izom se ráiulul. Körülötte fehér tógába öltözött cliensek, utána egy sereg patricius és lovagrendii ifjú szélesebb és keskenyebb bi- borszegélyü tógába öltözve. Majd a tánezoló ifjak serege jön. Derekukon bronz övvel átszoritott bibor tunica van, fejükön bronz sisak, melyet lófark vagy strucztoll ékesít, oldalukon cziíra müvil karddal, kezükben pedig hosszú dárda, s igy lejtik művészi tánczukat (armata saltatio), melyben az erő az ügyességgel, a biztosság a határozottsággal versenyezni látszik. Meg is tapsolják őket s nem egy helyen egész virágzápor hull elismerésül rájuk. Szerényen meghúzódva, de önérzetes nyugalommal jönnek ezután egy csapatban a viaskodni (luctatores) és ököllel küzdeni (pugiles) készülők, csupán egy bőrkötény-féle ruházattal csípőjükön, melyen kívül egész ruhátlanul láttatják olajjal bekent hatalmas kar- és lábizmaikat. Utánuk egy nagy csoport satir és silen, szeszélyesen vagy igen hiányosan öltözve, félszeg kinézésű alakok, kik rútul vi- gyorgó ábrázatukkal és pajzán szemtelenséggel ingerük kaczagásra a nézőket, gúnyolódván az ünnepi menetben résztvevők komoly fontoskodása fölött. Ezeket hosszú, uszályos öltözetben, leomló fiirteiken babérkoszorúval, a zenészek követik, kik mindannyian Apolló Musagetes*) példájára komoly méltósággal pengetik elefántcsont citha- ráikat. Ezek után czifrán öltöztetett gyermekek közelednek egy kis csapatban, az áldozatokhoz szükséges jó illatu füstölőket hozván. Majd az áldozati állatokat vezetik elő: bömbölő marhát, reszkető szarvas", ugrándozó kecskét vagy dühöngő vadkant, a mint az egyes istenség tiszteletére a szertartási szabályok előírják. Egyszerre mintha pillanatnyi megillctődés szállná meg az ezerekre menő tömeget, elhal az ujjongás, nem kelt kaezagó visszhangot a satirok pajzán tréfája; teljes szépségében élvezhető a mélabus zene. Megmagyarázza e szokatlan elcsendesülést ismerősünknek, Quintusnak önfeledt felkiáltása: „Az isteneket hozzák!“ S valóban a 12 főistenségnek papjaitól kö*) Apollót, a költészet istenét, mint a múzsák vezetőjét hosszú uszályos ruhával félén lmlióikiis/niiival é* U-ir/öbim lanttal ábrázolják.