Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1882
a patríciusok Rómában, úgy ezek is oly kegyetlen zsarnokságot tanúsítottak a nép irányában, melyet egykönnyen tűrni nem lévén képes, többször főilázadt, mely azután rendkívüli sok zavargásra adott okot, E zavarokat az aristokraták elnyomni akarván, szigorú törvényeket hoztak, melyeknek alkotása és ösz- szeállitásával G24-ben, Curtius II. 25 szerint pedig 621-ben az archonok egyikét: Drákót bízták meg, ki azután könnyen végzett a reá bízott ügygyei. Azt tartván ugyanis, hogy a törvény legkisebb megsértése is halált érdemel, igy más büntetést a halálnál nem is szabott; azért kiált fel Plutarchnak „Solon élet- rajzásban egy bizonyos Demades, hogy Drákó törvényei nem tintával, de vérrel irvák. Drákó minden vérrokonnak szigorú kötelességévé tette rokona gyilkosát, sőt a törvény ellen legkevésbbé vétő rokonát is üldözőbe venni, s azt perbe fogni A ki ezt tenni elmulasztotta, az istententelennek nyilváníttatott s mint ilyen, perbe fogatott.29) Itt már — mondja Curt. II. 16. — az állam részéről igen pontosan meg van határozva a törvényes eljárás, melynek véghezvitele két részre oszlott. Először az archon elnöklete alatt megindittatik a per; onnan a bűnt illető törvényszék elé utasittatik a bünügy, hol a tényállás megállapítása annyira vitetik, hogy az Ítélet kimondható legyen; az Ítéletet magát azonban már egy oly 51 tagból álló testület (gWrat) mondja ki, melyhez, mint az areopag helyébe felállított törvényszékhez, minden más törvényszék tartozott határozatát felterjeszteni.31) Talán ebben találhatjuk fel a mostani semini- tőszék nyomát. Drákónak e vérrel irt törvényei a helyett, hogy lecsillapították volna a kedélyeket, illetőleg, hogy megszüntették volna a lázongásokat, azokat inkább szították. Maga Drákó végre megunva a sok zavart — Aeginába menekült, hol a szinház- ban a nép az ottani szokás szerint csupa tiszteletből annyi sipkát és köpenyt hányt reá, hogy a ruhák súlya alatt megfulladt. A szegényebb polgárok most az aristokraták kíméletlen *!») Danker „Gesell d. Att,“ III. 518. зо) Xélfy „С. I. A.“ 594. Cantu II. 91., Pauly s. V. hid., Wachsmuth „Hel. Att. I. 1. 244 Dcmostlienesnek az „Aris- tokraták eilen“ czimü beszéde nyomán az ephéták számát Drákó idejében 80-ra, s csak Klisthenes idejében teszik 51-re. Télfy ,C. I.‘ 5. 6. 8. szerint Attikában ugyanis a történeti idő előtt már a nép 4 törzsre (puXr) volt osztva, melyet Solon után 80 évre Klisthenes a nép elszaporodása folytán 510-ben Kr. e. 10-re emelte. így tehát az irók nyomán Drákó idejében minden törzsből 20, 4.20 — összesen 80 s későbben minden törzsből 5, tehát 5.10 = ősz- szesen 50, s az archon, mint elnökkel együtt 51 ephéta választatott. — 11 — **
