Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1881
21 mekét képezi ma is irodalmunknak. Menetét láttuk a vázlatnál. Az egymás után következő cselekmények helyes vagy helytelen volta czéljából vegyük most vizsgálatunk alá. Az első éneknél a költő mindjárt biztos kézzel ragadja meg a tollat, mint ki tisztában van tervével, és oly cselekményeket halmoz gyorsan egymásra, melyek az érdeklődést nagy mértékben fölcsigázzák, s várakozással fogunk a másodikhoz. Isten haragja a magyarok ellen leküldi angyalát bün- hődés helyére, hogy egy fúriát küldjön a szultánhoz, ki felingerelje őt a magyarok ellen. A fúria megjelenik, a szultán elhatározza magát, hadait Drinápolyba gyűjti, hadi tanácsot tart, mind oly cselekmények, melyek egymást szinte űzik. Csupa élénkség. A második ének már valamivel lassúbb menetű, mert ebbe már leírások, szemléltetések vannak, de amelyek szintén oly jő hatással vannak a kedélyre, hogy e helyeknél örömmel időz az olvasó. A keresztényi áhítattal elmondott ima, melyet Zrínyi Istene zsámolyához bocsát, Istennek vigasztaló szavai Zrínyihez, remek részét képezik az éneknek. Itt egyszersmind a Szulejmán jellemzése által festett képnek ellenkezője áll elénk. Szulejmán gőgös, elbizakodott és szenvedélyei által vezetett férfiú. Zrínyi ellenben fiúi bizalommal van eltelve Isten iránt, bevallja bűnös voltát, s nem bízván erejében, kéri, adjon neki erőt a bekövetkező csapást elviselni. Amott a felfuvalkodottság, itt az alázat; ez élénk képe a két jellemnek, melyhez uj részletet told a következő, vagy is harmadik és negyedik ének. A költő a főhőst vitéz és nemes föllépéssel mutatja. Az elbizakodott Me- hemetet megveri, Olaj béget elfogja, a szabadulásáért Ígért kincseket megveti s egyik vitézének visszanyerhetéséért bán- tatlanul szabadon bocsátja. E nemes vonása elfeledteti velünk előbbi vérengzését. E két tett erős vonásait tárja föl előttünk jellemének. Valódi és meg nem rettenő katona a barczban, nemes és emberies azon túl. Már itt kezd kimagaslani az események személyei közűi, s a rokonszenv, mit iránta első imája után éreztünk, gyengéd szeretetté olvad által. Változatos képek és jellemek egymásra következnek a két ének folyamában. Helyesen van itt alkalmazva az a kis epizód, midőn éjjel két ló elszabadúl, s a törökök a nagy zavarban egymást vagdalják, azt hívén, hogy Zrínyi csapott közéjük, — annak feltűntetésére, hogy mily rettegett hős volt a szigeti előttük. Zrínyi búcsúja a Siklós alatt elesettektől és beszéde
