Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1881

14

„Tollius Jakab, hollandi tudós, ki 1660. év nyarán Zrínyinek sógora, gróf Putting kíséretében, tiz napot töltött Csáktornyán, nem győzi e nagy ember nemes viseletét, mí- veltségét, nagylelkűségét, soknyelvűségét, ügy palotája fényét, melyet könyvtár, régiséggyüjtemény, fegyvertár, műkertek stb. díszítettek, — magasztalni.“ A vallási vitákban nem vett részt, mint a korabeli főurak tevék; széleskörű műveltsége kiragadta őt kora e bilincséből, s bár szivében kegyelettel őrizte a vallásos buzgalmat, szellemi tevékenységét mégis más térre vitte által. A költészetnek lön fölkent bajnoka, mely téren azután szédítő magasságra emelkedett. — Láttuk tevékeny életét, elkísértük mindenüvé, s csodálkozva állunk meg előtte, hogy mily időben és hol áldozhatott perczeket a virágos költészetnek is?! Úgy látszik, ahol a kardja, ott volt tolla is. Mindkettőnek forgatásában otthonos volt, s mindkettővel egyszerre működött. Midőn vége lön a csatazajnak, s leoldá véres szablyáját, tollat vön kezébe, hogy nemesebb részének, szellemének is táplálékot adjon. „S igy harsány énekkel keblében, karddal jobbjában, zenge zajogva, mint a szigeti csata.“

Munkái 1651-ben láttak először napvilágot Bécsben. Azután 1817-ben Kazinczy rendezte sajtó alá ily czimmel: ,,Z.'ínvinek minden munkája,“ 2 kötetben. Harmadszor 1847-ben Székács Páltól. Végül 1852-ben a nemzeti könyvtárban Toldy Ferencz által és Kazinczy Gábor által 1854-ben. Irt több prózai darabot, melyek leginkább hadtudományi munkák. Ezek között „Ne bántsd a magyart“ czimű munkája csak 1705-ben jelent meg először Nagyszombatban. Mindannyi éles elmével van Írva. Lyrikai versei, minők: Tityrus, Vadász, Viola, Echo stb. „mély és forró érzelmet fejeznek ki hivebben és valóbban, mint bármelyik e korban.“

Első versei a szerelemről zengtek, mint ő maga is mondja:

1. ) „En az ki ezelőtt ifin elmével

Játszottam szerelemnek édes versével,

Küzködtem viola kegyetlenségével:

Mostan immár Marsnak hangassabb versével

2. ) Fegyvert s vitézt éneklek, ....

Ezen versei azonban nem bocsáttattak közre. Ezeket „hihetőleg azért nem tette közzé a bán és hadvezér, mert állá-