Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1881

12

Olyan volt ő azon században, mint az árván világitó fáklya. Valóban ellehetett mondani róla a költővel, hogy a katonai és költői pályán magánosán futott, „mint a hulló csillag, melyet magából kilökött az ég.“ Dicsőséggel világított, mig útját végzé, utána sötéten maradt az ég, s helyét sokáig nem pótolta senki.

De hogy azt megítélhessük, fényes katonai pályájának végeztével rövid pillantást kell vetnünk még, mint költőre, és azon század művelődési irányára is.

Az előtte múlt századok homályából a haladó műveltségnek csak alig nehány sugára dereng át hozzánk. A legszebb s majdnem egyedüli erény volt a hadi tudomány és vitézség. Cak a katonát illette meg az érdem babérkoszorúja. S csodálható-e ez? Hisz őseinknek a fegyverzörej volt bölcsődaluk, s az ágyuk moraja zengette el az élettől búcsuénekö- ket. Folytonos harcz- és küzdelemben állottak majd az egyik, majd a másik szomszédos ellenséggel, különösen pedig a nyughatatlan és hódítani vágyó törökkel. Vajon gondolhattak-e a nemesebb foglalkozásokra is? Európa biztonsággal hajthatta le fejét párnájára, nyugodtan fordíthatta idejét önművelésére, mert erős falként állott a magyar délkeleten a civilisatio és humanus haladás ellenségeivel szemközt. És mégis mily elismerésben részesült? Csodálták vitézségét e nemes fajnak, szörnyűködtek véghezvitt bajnoki tettein; másfelől pedig megvetették, mint barbár, műveletlen népet. így állott akkor a magyar Európa szemei előtt.

Szomorú kép az is, amit itthon kell szemlélnünk. E század elején kezdettek gyúrűdzni a vallási villongások keletkező hullámai s csak kevés idő kellett hozzá, hogy az égig vetődjenek. A reformatio hadat izent a föntálló egyháznak és sok. szerinte korhadt intézkedésnek. Szónoklatok, röpiratok szították a tüzet, mely eddig csak lappangott. Nem maradtak el a nyilvános botrányok sem. Mindegyik fél élesre fente kardját s úgy rontott bőszülten ellenének. Aki tollat tudott kezébe venni, az mélyen bele mártotta pennáját a kalamárisba s irt, akár értett hozzá akár nem. A megdagadt folyam kicsapott, a protestantizmus győzedelmesen emelkedett ki belőle. Ezzel azonban vége nem lett a közködésnek. A Protestantismus erős és tetszetős alapra állott. A bibliát tette a vallás alapjává s mindenkinek odanyujtotta kezeibe, hogy győződjék meg saját tapasztalata után állításainak igazsága felől.