Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1881
iö méltósággal tisztelte meg; a spanyol király az aranygyapjas renddel diszíté föl; Würtenberg és Bajorország uralkodói ,atyának' nevezék. Páratlan győzelmei íölíelkesiték a keresz- tány népeket; Steyerhonban és Regeusburgban ünnepélyes körmenetek vonultak végig az utczákon, — melyeken a „legelső magyar ember" is résztvett, — ineghálálandók Istennek, hogy Zrínyi fegyvereire győzelmi babért hullatott. — Csat- tanós felelet volt ez az udvari tanácsosok előbbi gúnyolódásai- és kaczagására. A hős öröme azonban nem sokáig tartott. Az áskálódá- sok gépezetei újra mozgásba tétettek ellenei által. Montecuccoli most jobban, mint valaha, tört ellene. Nem tűrhette, hogy gyűlölségének tárgya és vetélytársa oly ünnepelt férfiúvá lett. Azért minden eszközt fölhasznált arra, hogy dicsőségének fénysugarait egyenkint letördelhesse. Kínálkozott is neki nem sokára az alkalom. Zrínyinek forrongásban volt diadalokhoz szokott vére, kardja nem talált nyugtot hüvelyében. Terven törte ismét fejét, miként üssön sebet újra a magyar haza ős ellenségén, a törökön. Közölte tervét I. Leopolddal. Ez helyben hagyta, s Zrínyi hozzá fogott annak kiviteléhez. Kanizsát akarta meg- szállani. Az alkalom kedvező volt mindenképen, és sikeres is leend küzdése, ha a segédseregek elmaradása meg nem hiúsítja. így, minden erejét az ostromlásra fordította bár, az csak nagyon lassan haladt előre. Ez alatt a török a lerombolt hidak helyébe ismét újat épített s Szigetvárnál megjelenvén, több erősséget visszavett. Zrínyi terve veszélyben volt, de nem adta fel a győzelem reményét. Nyílt csatát kívánt. De az irigy Montecuccoli, nehogy uj dicsőséget szerezzen magának Zrínyi, azt meg nem engedte. Mérkőzés nélkül piruló arczczal vonult Zrínyi vissza vára felé, melyet Montecuccoli már előre elkészített arra, hogy azt a töröknek kiszolgáltathassa, kivonván belőle minden magyar és horvát őrizetet s külföldi zsoldosokra bizváu azt, kik azután a törökök legelső rohamára megtörettek. Fájt a lelke, hogy felsőbb parancs folytán meg nem akadályozhatta azon várnak romlását, mely oly sokszor szolgált védő bástyául. De számára nem volt még tele a keserűség pohara, hiányzott még belőle az utolsó csepp. Belecsorditotta ezt is a bölcs udvari tanács. Szent-Gothárdnál csúful megveretett a török, úgy hogy rögtön békeajánlatokat tőn. Meg is köttetett az, de oly sérelmesen, hogy az nem
