Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1879
u C.) Osztály látogatások. Hogy az igazgató a tanári karnak tudományi és fegyelmi szempontból kiindult működését és az öszműködésnek eredményét tapasztalhassa, havonkint és osztályonkint többször megjelent, hol részint a felvett tantárgy előadását hallgatta, részint az előadottat maga is gyakorlatba vette. Szóval a tanárok működése egész éven át oda irányult, hogy a különböző szakokban való tanítás a megállapított tanterv értelmében tankezeltessék; az öszhangzó tárgyakban pedig egy egész képezhetvén, az ifjak azokat világosabban és tisztábban felfoghassák. Végre ezen látogatásai alkalmával oda törekedett hatni az igazgató, hogy az ifjúságnál minél kevesebb oly eset adja elő magát, mely a tanártestületnek szigorúbb megrovása alá eshetnék és a tanintézetnek jó hírnevére legcsekélyebb részben is homályt vethetne. Junius hó 12-én magas és kedves vendég, nagyságos, főtiszteletü dr. Krausz László kir. tanácsos és tankerületi kir. főigazgató ur, szerencséltette hivatalos látogatásával intézetünket. A vizsgálatok bevé- geztével — melyek tartama alatt leereszkedő nyájassággal buzditá az ifjúságot úgy a vallás-erkölcsös életre, mint a tudományok szorgalmas tanulására — maga köré gyüjté értekezletre a tanári kart, hogy az ifjúság fegyelmi magatartásáról és az egyes tantárgyakban tett előha- ladásáról tapasztalatát nyilvánítsa. Mindkettőre nézve szerencsés volt az intézet ő nagyságának magas megelégedését dicsérőleg megnyerhetni. ' A tanév junius 30-án fejeztetett be az érdemosztályzat közzétételével ünnepélyes „Te Deum“-mal. Az intézet tanítványainak egészségi állapota — daczára a városban járványnyá fajult vörheny-himlőnek és a későbben szórványosan jelentkezett diphteritisnek, a folytonosan gonddal alkalmazott óv-sza- bályok mellett — kedvező volt. Annál érzékenyebb veszteség érte a tanári kart ép úgy, mint az ifjúságot, midőn a lefolyt éven át két feledhetlen kollégájukat, illetve szeretett tanárukat ragadta el a kérlelhetlen halál. Mindkettő még csak kezdett élni, hisz alig volt annyi idejök, hogy megmutathassák, mit várhat tőlük az egyház, a rend és a társadalom. Nt. Poruch Antal és í’onyó Gyula k. r. áldozárok, az előbbi 28, az utóbbi 36 éves, e gvmnasiumnak pedig két éven munkás tagjai. S e rövid munkálkodásuk alatt is kivívták maguknak a hervadhatatlan babért; mert emlékök örökké élni fog mindazok szivében kikkel együtt munkálkodtak, avagy tanítványai voltak, vagy kik közelebbről is ismerték. Nyugodjanak békében! Igazgató .—---—-
