Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1879
10 „Ha férfi vagy, légy férfi, Erős, bátor, szilárd: Akkor, hidd, hogy sem ember, Sem sors könnyen nem árt.“ Erős akarat és állhatatossággal többre lebet menni, mint a lángeszíiséggel, főleg ha akadályokkal kell megküzdeni. „Audaces fortuna iuvat, timidosque repellit“ a bátrakat segíti a szerencse, a gyáváktól elfordul, tartja a latin közmondás. A félénk ember, ki mindig a távoli veszélyektől retteg, hasonlít a Kaukázushoz lánczolt Prometheushoz, ki a hegy magaslatáról már mesziről látja jőni a sast, mely máját fogja enni. Aki bátran fog a munkához, munkája felét már biztosította. Önbizalom okvetlen szükséges ahhoz, hogy valaki bátor lehessen és ha ez megvan, akkor a veszélyek már többé nem akadályozzák tetteiben a férfiút, hanem inkább buzdítják arra, hogy azokat legyőzze. A csalán is csak azt égeti meg, ki félénken nyúl hozzá. A merészség és bátorság ellenben ámulatba ejtik az ellenfélt, mint Cortez bátorsága Montezuma császárt, kit saját palotájában, katonái közepett, nehány spanyol fegyveressel foglyul ejtett. Igen jellemző Napóleonra nézve, hogy ő egy tábornokának, kinek lova egy rakás halott előtt megbokrosodott, odakiáltott: „General, votre cheval est poltron.“ Tábornok ur, az ön lova gyáva. Hogy I. Napóleon hidegvérű, bátor hadvezér volt, azt nagyszerű diadalai épen úgy igazolják, mint némely adatok, melyek róla följegyeztettek. így egy alkalommal épen bevégezte levelét, midőn egy ellenséges ágyúgolyó közelében a földbe fúródván őt valamint levelét is teleszórta homokkal. Erre Napoleon legnagyobb nyugalommal jegyzé meg: „Legalább nem kell beporozni.“ Azonban nem szabad a bátorságot összezavarni a vakmerőséggel. Ugyanis a vakmerőség, a mint a név maga mutatja, nem egyéb, mint vak bátorság, mely nem mérlegeli a veszély nagyságát, hanem neki rohan meggondolás nélkül. Sőt gyakran szemtelenséggé fajul, mely tulajdonság pedig becsületes emberhez éppen nem illő. Az igazi bátorság meggondoltsággal párosul, mely mérlegbe veti előbb a veszély nagyságát és saját erejét. Ha valaki meggondolás után húzódik vissza a veszély elől, azt még gyávának nem lehet nevezni. így azon tisztet — kinek S. Prévil, Amiens kormányzója, ki Arrast szerette volna könnyedén bevenni,