Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1879

5

madárkával kelt és jó könyveket olvasott; azután erős munkával edzette testét, hogy az engedelmes és ügyes legyen a vallás és a haza iránti kötelességek teljesítésében.

A testi erőkkel egyenlő lépést kell tartaniok a szellemi erőknek. Akár az egyik, akár a másik rész elhanyagolásával nem csak magunknak, hanem a társadalomnak is ártalmára lehetünk.

Az olyan ember, ki elég fejlett testi erővel rendelkezik, ha csak felületes műveltséggel bir, önzővé válik. Bízván testi erejében, eszére nézve is tekintély akar lenni, megkívánná, hogy mindenki az ő nézetének hódoljon; de arra nem igen van eset, hogy ő másnak tanácsát elfogadná, vagy tekintélyét elismerné. Durván utasitja vissza embertársainak minden jóakaratát s ez által eljátsza azok szeretetét is. Nem csak a test követel tehát ápolást, hanem az ész is megkívánja a művelést.

Arisztotelész azt szokta mondani tanítványainak, hogy a tudomány az az észnek, a mi a világosság a szemnek. S valóban a tudományos ember, a mellett, hogy számtalan pálya nyílik meg előtte, sokkal könnyebben tud magán segíteni az élet bármily körülményei között; ellenben a tudatlan, minden legkis- sebb dolognál másra szorul, s nem egyszer aljas csalók zsákmányává válik.

„Segíts magadon, az Isten is megsegít“ közmondás pedig oly igazságot hirdet, melyet csak ügy vagyunk képesek megoldani, ha szorgalmasan munkálkodunk s művelődésünkre a legnagyobb gondot fordítjuk, ügyesen osztván be a szellemi és testi munkát, hogy egyik a másiknak ártalmára ne legyen. Mert valamint a túlságos testi munka, úgy a túlfeszített szellemi foglalkozás is nem egy ifjúnak oltotta ki életét.

Az önmivelést hathatósan előmozdítja a jó, de csakis a jó könyvek olvasása, mert:

A könyvet szép, de csalfa tündér lakja,

Ha fölnyitod, megkapja szivedet És fölvisz a legragyogdbb csillagra;

De le nem hoz, — a magasból lever....

Hogy az olvasás haszonnal történjék, okvetlen szükséges, hogy mindazon mondatokat, melyek az igaz, szép és jó eszméit