Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1878

8

szüksége munkálkodásában. Hogyne volna a mathematikusnak arra szüksége, midőn a mennyiségek végtelen birodalmát bekalandozva képzelnie segélyével azok vonatkozásait és összefüggését keresi és értelme segélyével törvényeiket megállapítja! És ezt a rajz eszközölheti, mert ennek közbevetésével a tanuló előtt kilép az idom holt merevségéből, életet nyer és a körző és vonalzó segélyével szemei előtt átalakul egy más idommá, melyen uj meg uj törvényeket födözhet fel. Erre vonatkozólag mondja Herbart: „Über dem Rechnen hat man die combinatorischen und geometrischen Anfänge vernachlässigt und zu demonstriren versucht, wo keine mathematische Phantasie geweckt w a r.“ Ennek elhanyagolása szülte a régibb idők azon helytelen nézetét, hogy a mathematikusnak születnie kell, ami nem áll, mert igenis neveltetnie kell, mint Herbart mondja: „Dass die Anlege zur mathematik seltener sei, als zu anderen Studien, ist blosser Schein, der vom verspäteten und vernach lässigten Anfängen herrührt.“ A jó kezdetnek és igy a mértani nézlettan módszerének nélkülöznie kell minden merevséget, hanem a tanuló érdekeltségét és tevékenységét a legnagyobb mértékben kell igénybe vennie. Ezt először is fel kell kelteni a gyermekben, mi a rajz segélyével könnyen történik, mert a kíváncsiság is ösztönzi a sajátkezüleg készítette rajz tulajdonságainak megismerésére. Hozzá járul hogy ez által a szemlélet folyton uj meg uj tápot nyer és hogy a tanulóban az összehasonlítás és megkülönböztetés által önmaga fejleszti legjobban ítélő tehetségét. Fel kell költenünk és a rajz segélyével fel is költjük a tanulóban az alkotási vágyat, szeretne mindig újabb és szebb dolgokat rajzolni kíváncsisága kielégítése végett.

Valamint minden elmélet a gyakorlatból fejlődött: úgy a nézlettanban is a rajz segélyével és ebből kell a mértani igazságokat levezetnünk, miért is oly feladványokat és szerkesztéseket kell a tananyagba felvennünk, melyek a tanulót a megoldásra- és oly kérdéseket, melyek azt a megfejtésre ösztönzik. E célból legjobb a heuristikai vagyis kérdező tanmódot alkalmaznunk és másrészt a felvett kérdés megoldását legjobb csak gyanittatni vagy azt mintegy előkészíteni, hogy igy a tanuló támaszkodva az ügyesen feltett kérdések alapjáu nyert észleletekre és a kezei közt lévő anyagra, maga legyen képes megállapítani és fogalmazni a célba vett szabályt vagy törvényt. Nehezebb kérdések- és szerkesztéseknél adhatjuk ugyan a meg-