Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1878
4 ható, hanem kell, hogy a tanuló a mértani igazságokat tapasztalati utón és fokozatos láncolatban egymásból fejlesztve következtetés utján ismerje meg. Ez pedig főkövetelménye a néz- leti módszernek, a melyet Euklid szembeszökő módon elhanyagol, miután minden tétele egy önálló független egészet képez, mely az előttivel csakis a bebizonyítás anyagát illetőleg vau kapcsolatban. Erre vonatkozólag mondja Drobisch: „Euklid vernachlässigt in augenscheinlicher Weise die systematische Anordnung des Lehrstoffes, so dass jeder Satz als ein selbständiges Individuum erscheint und dadurch das Ganze einen ziemlich buntscheckigen Anblick darbietet.“ Innen van, hogy tanulóink nem igen bírtak mozogni, mihelyest egy a szokottól eltérő alakkal találkoztak, miután az előzményekből arra nem voltak képesek következtetni; másrészt ebből magyarázható a tanulók feledé- kenysége is e tárgyban, mert minden tantét bebizonyitásához egy segédvonal- vagy idom van kapcsolva, melynek elfeledtével a bebizonyítás menete is elveszett rá nézve. A térbeli mennyiségek tulajdonságait a nézlettan tanításánál egymásból kell fejleszteni, mivel egyenes ellentétben áll Euklid rendszerének azon merevsége, mely minden egyes tételt mint bevégzett egészet tárgyal és mely a térbeli mennyiségeket nem mint létesiilőket, hanem mint inegletteket állítja a tanuló szemei elé. A mértani nézlettan tanitása tehát más alapra fektetendő. Ilyennek nagyon sok kínálkozik, a következőkben csak a három legnevezetesebbet akarom ismertetni. Az első kísérletet Euklid rendszerének elhagyására Zizmann tette Jenában ily cimü művével: „Geometrische Formenlehre.“ a melyben alapul a Stereometriát veszi. Rendszere tisztán néz- leti és e célra felhasználja a kockát, melyet a gyermek már a dedóban tanult megismerni. Az ezen tett szemléletek alapján azután kérdező módszer segélyével rávezettetik a tanuló a pont, vonal és lap fogalmára, ezek azonban nem mint önálló egymástól független egészek, hanem egymással kapcsolatban csakis mint a kocka határai tűnnek fel a tanuló szemei előtt. Ily módon Zizmann ügyesen kikerüli a szükségtelen definitiókat. Hogy ezen munka dacára célszerű alapelvének nagyobb elterjedést nem nyert, annak oka az, hogy pusztán a szemléleten alapszik s mig egyrészt nem képes a tanulót tartósan foglalkoztatni, másrészt nem hidalja át a tanuló számára azon űrt, mely a uézleti- és a szigorúan tudományos mértan között létezik
