Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1876
i;> kedni, mint a szülői házban, azoknak szerető gondja alatt. Az az iskola és nevelőintézet, hol különben a figyelem többre oszlik meg, csak arra való, hogy a már irányt kapott gyermekben a kezdett jó alapon indulna, fölépittessék mind az, mire mint embernek később szüksége van, mire támaszkodnia kell. Nagyon sokan vannak, ugyhiszem, velünk azon meggyőződésben, miszerint az oly gyermekből, ki a házi nevelést nélkülözi, ritkán vagyunk képesek jót képezni. A legtöbb még jobban elfajul, ki lévén téve, már a nagyobb társaság leleményes fondorkodásainak, gonoszságának s épen nem csodálkozom, ha ilyenekből válnak azok, kik később a férfi korban minden roszban jártasak, s kik később épen azokra, kik öt megkisértékemberré tenni, sőt többet mondok saját nemzőikre hányják a sarat. És a világ fájdalom, ezekkel tele van. Ha a szülő csak közelítőleg igyekszik meggondolni azt, hogy a gyermekeknél semmi sem oly döntő jövöjökre nézve, mint korán szivébe csepegtetése a jónak s üdvösnek, bizonyára másként fog tenni. Mert a gyermek olyan, mint egy fa, melyet tetszés szerint lehet idomítani inig fiatal; de ha megvénült, nincs hatalom mely hajtani tudja. Törik, de nem hajlik. A gyermeknek legelső nevelése már a természettől van kirendelve; a szülő. Ez van arra hivatva, hogy csepegtesse gyermekének szivébe minden jónak tudatát, mikor még az a szülöiháznafc küszöbén belől él: készítse el mindazok ellen, mikkel künn az életben amúgy is kell találkoznia, kérgesitse minden rósz ellen szivét, hogy az a külvilág behatásai ellen óva legyen, kérgesitse meg jól, mert küzdeni kell sok rósz ellen, a mi Dupanloup szerint a legnagyobb várat képes elfoglalni. Mikor még a gyermek benn, a szülői szeretet körében él, s semmit nem lát, mint a mit szülői tesznek, semmit nem tud mint a mit előtte mondanak, azt fogja gondolni, hogy igy s ezt tenni lesz csak hivatva; ezt és semmit egyebet gondolni s tenni nem szabad. S úgy is lesz; ha a világba kilépve, (mert hisz a gyermek előtt az iskola köre már egy kis világ) látni fogja annak téves irányát, utállattal fog elfordulni minden rosztól, mert szive a külbehatások ellen védve van; tudja, mert beleoltották, hogy mit kell tennie s mit nem. A jól nevelt gyermek előtt közönyös marad, ha társait rosszat tenni látja, mig az, ki semmi gondozásban nem volt részesítve, kinek iránya nincs, bután fogja magát oda dobni a kéjes rosznak, mire társai csábítják. A szülő, ha gyermekét csak azért, hogy az ne alkalmatlankodjék neki, korán adja ki kezéből, biint követ el, mert semmi sem rontja meg úgy a gyermeket, mint a korai rósz példa, a melyekkel bizonyára sokszor fog találkozni, mihelyt a szülői ápoló karok közül kiszabadul, mely édes méregként lopódzik be szivébe. Jól jegyzi meg azért, Dupanloup, hogy a „házi nevelés ne legyen futó s korán bevégzett, terjedjen az ki évekre mindaddig, mig csak a gyermek nincs képesítve a rósz behatások ellen magát kellőleg védeni.“*) Hallottunk már olyanféle nyilatkozatokat is, hogy „azért van a nevelő, hogy neveljen.“ ! Igen, mindenesetre azért van, de az olyan gyermekből, kiben a tiszta élet, erény, s jóság alapvonala nincs meg; *) X. a. Jlupanlotip: ..Trányeszmék a gyermek nevelés körül.“ — S.
