Nagykároly, 1913 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1913-02-23 / 2. szám
NAGYKÁROLY vöket szállítani. Nem kevesebb, mint két millió koronára volt szükség, amelyhez a kongresszus rendezői: a lönemesség és a magas klérus egyetlen egy fillérrel sem szándékoztak hozzájárulni. Megelégedtek i azzal, hogy nevüket bocsátották a kon- j gresszus rendezőinek a rendelkezésére. Valamely leleményes tő igy arra a gondolatra jött, hogy a klerikális tüntetésre szükséges két milliót a zsidó milliomosokon vasalják be, amiért azután ezeket nemesi rangra emelik. A számadás igen egyszerű volt. Ha mindegyikük csak rongyos pár százezer koronát " tizet, a pénz egyszeriben együtt lesz. És igy is történt. Már 1911. vége télé a bécsi börzén kutattak ; azok után, akik hajlandók ezt az üzletet ; megkötni. A tárgyalások elég soká hu- ! zódtak. Ekkor valami keresztülhúzta az | urak számításait: 1912. márcziusában, tehát j 6 hónappal az eucharisztikus kongresszus | megtartása előtt, az Arbeiter-Zeitung abban a helyzetben volt, hogy négy zsidóhitü többszörös milliomost nevezhetett meg, mindegyiknek húsz, száz, sőt több milliója van — akikkel már megkötöttek az üzletet. A leleplezést természetesen a szokásos czáfolgatások követték. Amikor az i Arbeiter-Zeitung szeptemberben a kon- ! gresszus ideje alatt rámutatott, hogy a ; «katholikus» ünnepséget «zsidó» pénzzel j csinálták, a «Reichspost», a keresztény- ! szocziálisok lapja, megint olyan vigyázat- j lan volt, hogy tagadta ezt az állítást," mire az Arbeit er-Zeitung még egv ötödik zsidót | is megnevezett, akit az eucharisztikus kongresszus pénzeléséért hálából megneme- j siteni szándékoznak. Ez alkalommal meglehetősen kövér zsákmányra tettek szert, | amennyiben Rotschildnak a vejét fogták meg. Csak kevés hónap múlt el azóta és már két milliomost nemesítettek meg azok közül, akiket az Arbeiter-Zeitung annak idején megnevezett. Elég soká várakoz- : tatták őket, de nyilvánvalóan a pénzado mányozok nem voltak hajlandók tovább j várni és igy kénytelenek voltak beleha- j rapni a savanyu almába és elismerni, hogy J az Arbeiter-Zeitung jóslása helyes volt. Az egyik nemesítés deczemberbén jutott nyilvánosságra. Ez Reitzes von Marienwert százszoros milliomos volt, akinek a báróságot adományozták. A keresztény-szocziálisokra nézve ez a név különösen kínos volt, mert Reitzes vagyonát — nem kevesebbet, mint százmillió koronát — j nagybátyjától örökölte, attól a Reitz estöl, ; aki ellen Lueger éveken keresztül elke- i seredett küzdelmet folytatott, mert mint a ; bécsi közúti vasutak főrészvényese, a leggyalázatosabb módon zsákmányolta ki ! Bécs lakosságát. De éppen ő volt az első a sorban. Reitzes egy félmillió koronát adott a báróságért. Éredetileg természettudományi czélokra akart adományt tenni, de aztán a kormány értésére adta, hogy csak akkor kapja meg a báróságot, na nem tudományos czélokra tesz alapítványt, { hanem az egész összeget a kormány «szabad» rendelkezésére bocsátja. így tu- ; dományos czélok helyett az eucharisztikus ! kongresszus czéljaira"használta föl a kor- : mány a félmilliót. A másik klerikális réven báróságot kapott zsidó pénzember Springer Zsigmond, i aki az egyik Rotschild báró leányát vette el. Ez az újdonsült báró legalább a külszínt megpróbálta menteni azzal, hogy a Vörös-Kereszt számára ötszázezer koronát adott a nyilvánosság nagy hűhója mellett. Titokban azonban nem ezért a félmillióért, hanem azokért a sokkal nagyobb össze gekért tették «arisztokratává», amiket az eucharisztikus kongresszus czéljaira adott. Boltberendezés igen olcsón eladó. — A berendezés teljesen uj. — Esetleg a bolth elyiség vele együtt kiadó. Hol ? Lapunk könyvnyomdájában megtudható. VdLÓMI a szinügyi bizottságokról. A szegedi szinügyi bizottság nemhiába az első vidéki magyar város szinügyi bizottsága, példát mutatott arra, hogy hogyan szabadulhat meg a vidéki színészet a föltétlenül káros és mindenesetre a színészet fejlődését, az eddigi tapasztalatok szerint legalább, erősen gátló bizottságtól. Kissé szomorú dolog ugyan az, hogy komoly érvek és meggondolások semmi eredményt nem tudtak nálunk ezen a téren hosszú idő alatt elérni és mint mindennek, ebben a tejjel és mézzel folyó állítólagos Kánaánban, ennek is, csak botrány árán lehet valami aktualitást szerezni. A magyar vidéki színészetről már eddig is igen sok mindent írtak össze. A vidéki színészet kulturmunkáját ma már mindenki elismeri. Természetesen itt nem beszélhetünk azokról a ripacstársulatokról, amelyek Julius Caesart operettnek adják, hanem azokról a nagyvárosi és jól szervezett társulatokról, amelyek a vidéken már igen sok helyen láthatni szép színházakban igen jó és a fővárosi nívót nagyon is megközelítő előadásokat produkálnak. . Ámagyar vidéki színészetet erre a két kategóriára oszthatjuk. Hogy a kisebb társulatok mennyi nehézséggel küzdenek, az magából a dolog természetéből megérthető, mert hiszen a kisebb városok és községek, ahova egy ilyen kisebb társulat eljár, nem tudnak elég publikumot adni néha még egy kéthetes színi szezon számára sem. A vidéki színészet igazi feladatát tehát tulajdonképen a nagyobb városok jól szervezett társulatai tudják csak teljesíteni. Ezeknek a társulatoknak igazán szükségük volna — és meg is érdemelnék — az összes illetékes és arra hivatott tényezők támogatására. A városi társulatoknak azonban útjukban áll épen a szinügyi bizottság Tudjuk, hogy nálunk Magyarországon hogyan állitanalí össze bizottságokat és hogyan szerveznek szakértő testületeket. De talán semmiféle bizottság és semmiféle szakértői szervezet nincs olyan felületesen és oktalanul összeállítva, "mint épen a szinügyi bizottság. Epen a színészet nívójának emelése és feladata teljesítésének megkönnyítése érdekében igen nagy szükség volna arra, hogy ezt a bizottságot, amely a vidéki színészet legfőbb őre és cenzora akar lenni, a legnagyobb gondossággal válogassák össze. Ha esetleg— ami nem valószínű — egy nagy vidéki városban nem akadna 8—10 ember, akinek kellő intelligencziája volna ahhoz, hogy a színház vezetésébe annak érdekében tudjon beleszólni, akkor sem szabadna olyan embereket választani, akikről az idők folyamán kij tűnik, hogy a színház tagjaihoz bizonyos | gyengéd kötelékek fűzik. Nem hisszük, | hogy külföldön valaki ilyen állást ilyen | viszonyok között megtartana. Ahogy a képviselők összeférhetetlenségére van tör- I vény, úgy kellene a szinügyi bizottsági ! tagok részére összeférhetetlenségi törvényt alkotni, amelynél azonban teljesen elég volna az az egy pont, amelyet ép a szegedi gyárigazgató ur dolga tett aktuálissá. Vagy talán a leghelyesebb volna, ha a szinügyi bizottságokról egy más törvénv szólana. Ennek a törvénynek szintén csak egy pontból kellene állania, annyiból, hogy minden szinügyi bizottság megszüntetendő. A sajtó és a nyilvánosság ma már elég kritikát szolgáltat ahhoz, hogy rövid időn belül meg lehessen ítélni egy vidéki színigazgatót. A vidéki színigazgatók nagytöbbsége elég garancziát nyújt arra, hogy üzleti érdeke mellett a kulturális érdekeket sem fogja szemelöl téveszteni. A szinügyi bizottságok mai összeállításukban nem jelentenék mást2 mint állandó gátat és akadályt a vidéki színészet törekvéseinek, másrészről pedig állandó és igen kedvező alkalmat arra, hogy egy-egy város nagyhangú férfiai a szekérút kövezés és villamos világítás kérdésein kívül a színészet ügyeiben is ragyogtathassák kiváló szónoki tehetségüket. Nálunk Nagykárolyban azonban még csak nem is szónokolnak. A szinügyi bi zottság íelerésze egyáltalában nem jár el az ülésekre, a másik fele része megjelenik ugyan, jónapot kíván egymásnak, tudomásul veszi a bemutatott heti műsort, kezet fog egymással és eltávozik. A színházi viszonyok iránt nem érdek födik, a műsor összeállítására befolyást ! nem gyakorol, vágyai, tervei, eszméi nincsenek, a színészek szinjátszási képességének megbirálásához müérzéke nincs és így szinte természetes, hogy a nagykárol}ri szomorú színházi állapotok egyik legnagyobb oka a hivatása magaslatán nem álló szinügyi bizottság.______________________ MEGHÍVÓ. fl„NflGVKAROLyi ÖNSeGÉLyZŐ T1ÉPBANK“ süiHK éií [tilts liziplésll 1393. évi február Kő 27-ik napján délután 4 órakor saját helyiségében tartja meg, melyre a részvényesek ezennel meghivatnak. & közgyűlés tárgyai: 1. Az igazgatóság jelentése. 2. Az 1912. évi zárszámadás és az erre vonatkozó felügyelő-bizottsági jelentés bemutatása és ez alapon az igazgatóság és felügyelő-bizottság részére a felmentvén}'’ megadása. 3. Nyeremény-felosztási tervezet és erre vonatkozó felügyelő-bizottsági jelentés előterjesztése és az o feletti határozat. 4. Az igazgatóság jelentése a társasági alaptőkének K 480,000'—ről K 800,000'—re történt sikeres keresztülviteléről és az alapszabályok 3 ik fejezete 14-ik paragrafusának megfelelő módosítása. Az uj szöveg a következő: a társaság alaptőkéje jelenleg 800,000— koronából áll, amelj 1000 darab egyenkint 800 koronáról kiállított részvényre oszlik. A részvények névre szólnak és teljesen be vannak fizetve. 5. Három igazgatósági tagnak választása 3 évi időtartamra, három felügyelő-bizottsági tag és egy póttag megválasztása bárom évi időtartamra. 6. Esetleges indítványok előterjesztése. Nagykároly, 1913. január 31-én tartott igazgatósági gyűlésből. ftz igazgatóság.
