Nagykároly, 1912 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1912-05-26 / 5. szám
NA G Y K Á R 0 L Y folyosók korán megteltek. A képviselők a lapok rendkívüli kiadásainak olvasásába mé- lyedtek el és a borzalmas események hatása alatt kemény szavakkal Ítélték el a Justh-párti desperádók lelkiismeretlenségét, vad hatalmi szomját. Őket tartják a csütörtöki vérengzés értelmi szerzőinek. Kemény és haragos szavak hangzottak el és a hevesebb kitörésektől csak az tartotta vissza a képviselőket, hogy nem akartak újabb tápot adni a mesterségesen felizgatott munkásság szenvedélyének. Újabb rémhírek terjednek el a folyosón. A kültelkeken gyárakat ostromolnak. A katonaság kénytelen volt fegyvereit használni. A szocziáldemokrata-párt azzal fenyegetődzik, hogy pénetkre ismét proklamálja az általános sztrájkot, ha a vas- és fémmunkások kizárását nem vonják vissza. |E«y másik hir szerint a miniszterelnök megígérte közbenjárását arra, hogy a kizárást már a pénteki nap folyamán visszavonják. E híresztelések szerint arra is történt ígéret, hogy a választójogi népgyülé- seket, ha a rendezők a rend fenntartásáért kellő garancziát nyújtanak, a hatóság megengedi. A nyomott és izgalmas hangulatba békehírek is vegyülnek. Pártközi békéről, választó- jogi megegyezésről beszélnek ismét. A csütörtöki utczai eseményekről három sürgős interpellá- cziót jelentenek b~\ A munkapárt részéről Antal Géza, a Kossuth-párt részéről Mezőssy Béla és a Justh-párt nevében Györffy Gyula fog interpellálni. Az elnök az interpellácziók megtételére megadta az engedélyt. Szmrecsányi Györgytől és Szabó Isvántól azonban, akik napirend előtt akarták ismét szóvá tenni az elnökválasztás dolgát, az engedélyt megtagadta. Az ülés a szokott időben fél ll órakor nyílt meg. Tisza István gróf elnök mindenekelőtt jelentette a Háznak, hogy elnökké választása következtében összes bizottsági állásairól lemond. Csak arra kéri a Házat, hogy az Erzsébet-emlékmü bizottságában megmaradhasson, miután ennek a bizottságnak elődje, Berzeviczy Albert is tagja volt. A Ház ehhez általános helyesléssel hozzájárult, valamint az elnöknek ahhoz az indítványához is, hogy a sürgős interpellácziókra már fél egykor térjen át a Ház. Ezután kérvényeket terjesztett elő az elnök és aztán felkérte a mentelmi bizottság előadóját, hogy tegye meg jelentését. Az előadó hosszabb megokolás után teszi meg javaslatait. A hosszadalmas magyarázatok a Házat szemmelláthatólag fárasztják és idegessé teszik. Egyenkint teszi meg javaslatait. Bikády Antal, Eitner Zsigmond, Polónyi Géza, Kovácsy Kálmán a Házat megkövetni tartoznak. Ráth Endrét visszaesés miatt nyolcz ülésnapra zárják ki a Házból. Kovács Gyulát súlyos beszámítás alá eső vétségéért harmincz ülésnapra kívánja kizárni és egyben javasolja, hogy a Ház utasítsa az igazságügyminisztert, hogy miután itt bűnvádi cselekmény látszik fennforogni, tegye meg intézkedéseit. A javaslatnak ez a része, de főleg az előadási mód, mely ezt a részt is a bizottság egységes jelentésébe foglalja, zavart okoz. Ezt az előadó maga is érzi, zavarban jön és a Pályi Ede dr. esetére hivatkozik, mint preczedensre. Pedig a hiba nem is abban van, hogy a bizottság ezt a javaslatot megteszi, hanem abban, hogy ezt is a házszabályok 255. szakaszában előirt szavazási módon kívánja elintézni. Már nagy házszabályvita készül, de az elnök lélekjelenléte elejét veszi a zavaroknak. Kijelenti, hogy a javaslatnak ez a része külön napirendre tűzendő és tárgyalása úgy történik, mint bármely más bizottság jelentése. Ebbe a Ház belenyugodott. A Justh-párt most egy újabb obstrukcziós kísérletet tesz. A kérdések feltevésénél akar vitát rendezni. Itt aztán teljes erővel érvényesül az elnök erólye. Kijelenti, hogy a házszabályok szerint a Ház a javaslatokról vita nélkül dönt. Ezt a rendelkezést nem lehet úgy kijátszani, hogy akczesszorius vitákat rendeznek. Ekkor a házszabályokhoz kérnek szót. Ezt viszont elutasítja avval, hogy a szavazás már megkezdődött. A Ház a bizottság javaslatait megszavazta. Az obstruktorok azonban még mindig nem nyughatnak, Kun Béla zárt ülést kérő ivet nyújt át és az elnök a zárt ülést elrendeli. A zárt üléssel ismét kitöltötték az időt félegy óráig, amikor az interpellácziókra kellett áttérni. A napirendre tehát 24-én sem került sor. A nyílt ülésen Antal Géza terjeszti elő interpelláczióját, aki a többség zajos helyeslése és az ellenzék folytonos nyugíalankodása között fejezte ki mély részvétét azok iránt, akik kötelességük teljesítése közben s akik véletlen j folytán estek áldozatul a tegnapi események- j nek, de mély részvéttel van a félrevezetett ! tüntetők iránt is. A gyilkosok, a bujtogatók. A miniszterelnökkel szemben, aki a tüntetés előtt két nappal határozott kötelezettséget vállalt a választóreform megalkotására, ennek a tüntetésnek sem tárgyi, sem személyi oka nem volt. Kérdése a megtorlásról és az élet és vagyonbiztonság megőrzéséről szól. Györffy Gyula Antal Gézával szemben azt igyekszik bizonyitaui, hogy a kormány választójogi programmja elégtelen. A munkásság a házbeli eseményeket igyekezett megtorolni. A békés tüntetéseket meg kellett volna 1 engedni. Mezőssy Béla szintén a kormányt akarja felelőssé tenni a történtekért. Elbizakodott parvenüknek nevezi azokat a munkaadókat, akik kizárták a munkásokat. Sürgeti a pártközi megegyezést a választójog dolgában. Azt, aki ennek a megegyezésnek útjában áll el kell gázolni. Interpellácziójában felhívja a kormányt, hogy haladéktalanul nyújtson be törvényjavas- ! latot az általános, egyenlő és részben titkos választójogról. Lukács László miniszterelnök nagy figyelem között kezdi meg beszédét. A szocziálista pártvezetőség nagyhatalom. Sok százezer munkás sorsával rendelkezik, de mikor a felelősségről van szó, sehol sem lehet találni. A tegnapi általános sztrájk nem munkaszünet volt, hanem szerződésszegés. A rendőrség helyesen tette, hogy a parlament előtti felvonulást megakadályozta. Ilyen presszió alatt egyetlen parlament sem tanácskozhatik. A tegnapi tüntetésnek semmi erkölcsi joga nem volt. Hogy a parlament betölti a megüresedett elnöki széket, nem erőszak. De tegnap nem tüntetések voltak, hanem a bűntények, rablás, gyújtogatás, gyilkosságok sorozata. Politikai czéllal ilyenekkel szövetkezni, szoliáritást vállalni senkinek sem szabad. A rend, az élet és a vagyon csendőrségen kívül katonaságot is vettek igénybe. A munkaadóknak joguk volt a munkásokat kizárni, de a kormány tárgyalásokat folytat, hogy őket enyhébb eljárásra bírja. De foglalkozni fog a felelősség kérdésével is. Gondoskodni fog róla, hogy azok, akik hatalmat gyakorolnak, feleljenek, ha hatalmukkal súlyos, véres visszaéléseket követnek el. Gyakori tetszészaj szakította félbe a miniszterelnök nyilatkozatait, amely meggyőzte az egész Házat arról, hogy a kormány e rendkívül nehéz időkben mily pártatlan szigorral gondoskodik a rendről, a törvények és a jog uralmának folytonosságáról. Antal Géza nagyon szép beszédben honorálta a miniszterelnök nyilatkozatait. Hálás és önérzetes szavaiért, a munkapárt zajosan ünnepelte. Györffi Gyula és Mezőssy Béla is tudomásul vették a miniszterelnök válaszát és a Ház határozata is egyhangú volt. Az elnök ezután felhívta azokat a képviselőket, akiket a Ház ünnepélyes megkövetésre ítélt, hogy az Ítéletnek tegyenek eleget. Közülük csak Kovácsy Kálmán volt jelen. A többi később fog e kötelesség teljesítésére felhivatni. A Ház ma rövid pünkösdi szünetre ment szét. A legközelebbi ülés szerdán lesz. íPünüösd. Ó jövel Szent Lélek! De vigyázz, mert félek, Hogy Justh ur elé db e áll: És rögvest meg obstruál. alnrid ujA tusa MM virus elit Megfeiebbezték a vármegyei vasutakra kivetni határozott 3°0-os pótadót. Jelentettük annak idején, hogy Szatmár- vármegye közönsége — felismervén a vármegyei helyi érdekű vasutak nagy közgazdasági jelentőségét — öt újabban tervbe vett vármegyei érdekű vasút, nevezetesen: A bikszád—hálmii, a nagykároly—nyírbátori, a nagybánya—láposvölgyi, a nagykároly—peéri és a nagykároly—fehérgyarmati h. é. vasutak segélyezésére egy millió koronát szavazott meg és elhatározota, hogy ezen öszeg fedezésére, a törvényhozás jóváhagyásától feltételezetten 3%-os megyei pótadót "fog kivetni. E vasutak nem csak a vármegye szempontjából szükségesek, hanem közülök három, Nagykároly város tovább fejlődésére is nagy kihatással lesz s igy, aki a szatmáriaknak Nagykároly iránt tanúsított érzelmeit ismeri, szinte természetesnek fogja találni, hogy a szatmáriak kézzel-lábbal kapálódznak a tervezett uj vasutak ellen. Alig egy pár nappal a vármegye határozatának meghozatala után, az egyik szatmári újság vezető helyen kelt ki a vasutsegélye- zések miatt, most meg egy nehány bizottsági tag aláírásával felebbezést nyújtottak be a vármegye határozata ellen. A felebbezés — melyből a Nagykároly város elleni támadás lólába ugyancsak kilátszik — a következő: Mindenek előtt azon elsősorban figyelembe veendő körülményt kell tisztáznunk, hogy a segélyezendő h. é. vasutak, kivé vén a Nagykároly—láposi vasutat, egyik sem szolgál sem közérdeket sem vármegyei érdeket. A Bikszád—halmi-i vasút, alig halad néhány kilométert a vármegye területén s igy az egész megye terület, amelyen át halad oly csekély adót fizet, hogy abból a hozzájárulás évi törlesztése semmikép sem fedezhető s egy teljesen érdektelen nagy vidéknek kellene az ötven évi törlesztést fedezni, másrészt a vármegyének Bikszád környékbeli érdeke egészen a vármegye területén haladó Szat- már—Bikszád vasúttal kielégittetvén, meg van oldva, igy ha ezen vasút létesítése a szomszédos Ügocsavármegye érdekében áll, úgy fedezze azon érdekeltség a szükséges hozzájárulást s Szatmárvármegyétől legfeljebb a vonal hossza arányában való hozzájárulás volna igényelhető, ami alig tenne többet 50,00o koronánál, amelynek törlesztéséről a vármegye külön pótadó nélkül is gondoskodhatnék. A Nagykároly—érendrédi vasút, a Nagykároly—nyírbátori vasút a vármegye széleit érinti, az előbbire már megszavazott hozzájárulás is túlságosan sok ahoz az érdekhez, amivel a vármegyére nézve bir. A nyírbátori vasút világos károsodása a vármegyének, mert a forgalmat Nyírbátoron át, részben Nyíregyháza és részben Debreczen felé eltéríti, ezenfelül parallel vonalja a már üzemben álló Nagykároly—mátészalkai vasútnak s igy felesleges is, mert ugyanaz a vidék Nyírbátor—Mátészalka—Nagykároly vonalon kis kerülővel vasúttal bir. Ezen két vasút vonal Szatmárvármegye egy-egy"járását érdekli, méltánytalanság volna tehát a többi 9 járást súlyos teherrel megróni. A fehérgyarmat-nagykárolyi vasút pedig épenséggel egy halva született gondolat, egy rossz tréfa és valóban tisztán magán érdek, Nagykároly, Könyök-utcza II. Készítek: (a gyökér eltávolítása nélkül is) természethü fogpótlásokat aranyban és (vulkánit) kautschukban ; szájpadlás nélküli fogpótlások úgy mint: arany- .......... hidak, koronák, csapfogak a legművésziesebb kivitelben.................... fo gtechnikus.
