Nagykároly, 1912 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1912-12-01 / 11. szám
Nagykároly, 1912. deczember 1. VII. évfolyam. II. szám. NAGYKÁROLY POLITIKAI LAP. A „Szatmármegyei Közlöny1 állandó melléklete. Szerkesztőség és kiadóhivatal: NflGyKÁROLyBflN, Szőlő-utcza 4. sz. Megjelenik minden hónap utolsó vasárnapján. Felelős szerkesztő éslaptulajdonos: RQSEfóFELD ZSIGÁD. HIRDETÉSEK a kiadóhivatalban jutányosán vétetnek fel. „Tlyilt-ter" sora 60 fillér. — Kéziratokat nem adunk vissza. Tisztességes béke. Azt mondja Andrássy Gyula gróf a a kassai beszédben, hogy az ő lelkében csak a béke vágya él, s abban a perczben midőn tisztességes béke lehető, azonnal a házelnök mellé fog állani. Hacsak ez a feltétel, akkor a béke akár azonnal megköthető, mert a kormány is, a többség is éppen ezt akarja. A tisz- te.-^seges békét. Már minden attól fügír, hogy mit ért Andrássy tiszíeséges béke alatt? Ha azt értené, hogy az ország- érdekében hagyjunk fel a perpatvarral, tegyük félre a sérelmek hánytorgatását, állítsuk vissza véglegesen a törvényhozás alkotmányos, zavartalan mormális munka- képességet: akkor egyszeriben készen a béke. Többségen, kormányon házelnökön, ez nem fog múlni hiszen a munkapárt vezérférfiai hónaprói-hónapra békéltető kísérleteket tesznek, aranyhidakat készítenek az ellenzék számára, s állandóan abban fáradoznak, hogy megköthető legyen a tisztességes béke, melyben ne legyen többé más győző, csak a jobb belátás, ne legyen más legyőzött, csak a torzsalkodás szelleme. Mindazonáltal mit tapasztalunk minduntalan. Azt, hogy hiábavalók a békeki- érietek, a többség hiába teszi meg nagy önmegtagadással az első lépést, a közeledéshez, sőt hiába fogadja el még az ellenzéki vezérek által megszövegezett békeformulá: is— mint elfogadta annak idején az abaujszántói—békeajánlatot a tisz- teséges béke mégsem jöhetett létre. Nem mert éppen az ellenzék az, amely nem akarja a tisztességes békét. S ha tán a magábaszállás önfeledt órájában kívánná is, másnap rögtön megbánja. Mint ahogyan az abaujszántói határozatot is maguk az ellenzéki vezérek szívták vissza, mihelyst észrevették, hogy azt a kormány és a többség elfogadhatónak találja. A „tisztességes“ béke alatt tehát úgy látszik, az oppoziczió vezérei nem azt tartják, amit a tisztességes szó alatt minden egyenes gondolkodású ember tartani szokott. Azért tehát, ha Andrássy valóban békét akar, legelsősorban is értesse megírnál icziós vezértársaival, hogyji tisztességes szónak, mi az igazi értelme ? Ha béke föltételeit a kisebbség- mint- j egy diktálni akarná a többségnek, ha meg i mindig fejvételeket követelne, személyi ! kérdéseket feszegetne, s ezzel mintegy a ! minoritás szabná meg hogy ki legyen és ! ki ne legyen a többség vezére: mindez I már nem ut a tisztességes békéhez, mert ! alkotmányos elvekbe ütközik, illetéktelen belenyúlás a többség legbelsőbb háziügyeibe. A tisztességes békét, csak az egyéni sértett hiúságoknak s a személyi kérdések előtérbe tolásának kikapcsolásával merőben tárgyi alapon lehet megkötni. Ezt értesse meg végre valahára Andrássy gróf a maga vezértársaival. Hiszen a koaliczió már annyi sok mindent „kikapcsolt,“ kapcsolja ki hát most a személyes gyűlölködés ; bosszúvágyát is s maradjon tisztán csak : a tárgyi kívánságok mellett, — mindjárt job- : ban megértjük egymást. Jogrend visszaállítását kívánják? A többség garantálja, hogy nem lesz többé 1 junius 4-ikéhez hasonló jogrend csorbító j eset? De vájjon nem sértette-e a jogren- i det az is, hogy a kisebbség tizenegy hónapon keresztül durván elfajult obstrukczió- val, azontúl pedig síppal és kereplővel akadályozta a parlament rendes működését ? Vájjon nem az-e a rendje a jognak, hogy a törvényhozás alkotmányos formák között szabad elhatározással törvényeket alkosson és akik a törvényhozást ebben a jogában, sőt kötelességében és ebben a szabadságában állandóan meggátolták: vájjon nem bontották e hát fel a jogrendet ? Ha tehát a jövő jogrendjének épségét garantálja a | többség, garantálja ugyanezt a kisebbség : is. Kezdje el a jogrendhez való alkalmazkodást mindjárt. Ne sípoljon, ne trombitáljon, ne obstruáljon, ne technikázzék. Jogrendet akarnak, legyen tisztességes béke. Que l’es assasins commencent! Töröljük el a halálos ítéletet, — de kezdjék a gyilkos urnák! Érdekes apróságok. Biblia- és természettörténet. A londoni természettudományos társulat legközelebb igen érdekes kiállítást rendez. A terv az, hogy valami nagy teremben életnagyságban állítsák ki a bibliában említett állatokat, növényeket és ásványokat, persze csak képen vagy kitömve. A sajátságos természettörténeti kiállítás, tulajdonképpen, azt a súlyos feladatot vállalta, hogy kikorrigálja azt a rengeteg tévedést, a mi becsúszott az angol és az egyéb bibliafordításokba; feladata továbbá az is, hogy nevet adjon azoknak az állatoknak, növényeknek és ásványoknak, a melyek ismeretlenek a legtöbb fordító előtt. így például a hiénát a mely akkor Európában még ismeretlen volt, tarkafoltos madárnak keresztelték és teljesen tanácstalanul állottak az állatóriások, a Behennit, a Leviatán előtt, mert a víziló és a bálna ismeretlen volt előttük. A londoni természettudósok felfedezte tévedések között azonban legérdekesebb, a mit arról a gyümöjcsröl tettek, a melyet Éva nyújtott át Ádámnak. Almáról szó sem lehet, mert az almafa teljesen ismeretlen Palasztinában. Az uj sport. Newyorkban az előkelő társaság egy része uj sportnak hódol nagy szenvedéllyel. Az uj sport czélja az, hogy a lábujjak visszaszerezzék primitiv őskorbeli rugalmasságukat és hajlékonyságukat Éppen ezért naponta 5—10 perczig végeznek pontosan betartott gyakorlatokat. Még pedig úgy történik ez a gyakorlat, hogy előbb minden ujjat külön-külön, azután pedig mindnyáját együtt mozgatják. Az uj sportnak már számos hive van, akik szent meggyőződéssel' hirdetik, hogy ez a sport teljes mértékben kielégíti őket Az uj sport megalapítója egy tánczmester, aki tanítványainak kijelentette, hogy sohasem lesznek jó tánczosok, ha csak nem szerzik meg lábujjaik egykori rugalmasságát. Az előkelő tánczintézetek tehát most ujv, külön kurzusokat tartanak ilyen lábkultura számára s ezeknek a kurzusoknak nagyszerű forgalmuk van. Ezen a kurzuson mezitláb tánczolnak, azután különböző gyakorlatokat végeznek a lábujjakkal, amelyek igy két hónap alatt különös rugalmasságra tesznek szert. Legalább is a tánczmesterek azt mondják. A legnagyobb étü nemzet. Általános volt a hit, hogy a világ minden népe között a franczia legfalán- kabb. Nos, egy párisi lap örvendező elégtétellel közöl egy statisztikát, a mely megállapítja, hogy a közhit ugyancsak téved. A statisztika szerint legtöbbet a dánok esznek, mert gyomronként és évenként 287 kilogramm kenyér fogy náluk. Második helyre a belgák kerülnek 274 kilogrammal, mig a francziák mindössze jó harmadiknak 234 kilogrammal. A nemzetek további libasorát a svájcziak nyitiák meg 212 kilogrammal, utánuk a németek következnek (199.) A spanyolok meg osztrákok egyforma mennyiséget esznek (195), a különbé^ an mára szenvedélyes oroszoknak már 173 kilogramm kenyér is elég. A takarékosságáról hires olasz megelégszik 125 kilogrammal, de a dudáló portugál nála is takarékosabb, mert neki 102 kilogramm kenyér is elég. Rólunk nem szól a statisztika, a mi helyén is van, mert ha jutna, mi bizonnyal többet ennénk, mint tényleg eszünk. Kik a hiúbbak? Egy angol uiságirót nagyon izgatta a kérdés, hogy a férfiak vagy nők hiúsága nagyobb-e és elhatározta, hogy végére jár a dolognak. Elővette a jegyzőkönyvét és a Regen street legforgalmasabb pontján egy nagy üzlet kirakatának üvegtáblája előtt meg- állott, hogy megfigyelje, hány férfi és hány nő nézi meg magát az üvegtábla tükrében. Az általa összeállított statisztika szerint ötven férfi közül tizenkilencz, ötven nő közül pedig huszonkettő nézett a tükörbe. De amig a nők csak egy futópillan- tást vetettek az üvegtáblán visszatükröző kalapjukra és ruhájukra, addig a férfiak nagy része sokáig elégedetten szemlélte alakját és arczát, mintha megannyi Ado- nisz lett volna. Az angol újságíró ebből azt a következtetést vonta le, hogy a férfiak legalább is olyan hiúk, mint a nők. Reménysugár a kopaszoknak. Ismeretesek azok a nagyhangú reklámok, amelyek mindegyike biztos orvosságot hirdet a hajhullás" ellen. Amint azonban az eredmények mutatják, mindeddig nem sikerült olyan szert feltalálni, amelyiknek a segítségével újra sürü haj borítaná a tarkoponyákat. Újabb időben az ultraibolya-sugarakkal végeztek kísérleteket, amelyeknek az a tulajdonságuk van, hogy a sugarak által érintett bőrfelületet erősen izgatják és élénkebb vérkeringést idéznek elő. Élőször dr. Kromayer végzett ilyen sugarakkal kísérleteket, amelyek azonban rendkívül körülményesek voltak. Az ő eljárása abban
