Nagykároly, 1912 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1912-10-27 / 10. szám
Nagykároly, 1912. október 27. VII. évfolyam. — 10. szám. I NAGYKÁROLY ft-j POLITIKAI LAP. A „Szatmármegyei Közlöny1 állandó melléklete. Szerkesztőség és kiadóhivatal: NAGYKÁROLYBAN, Szőlő-utcza 4. sz. Megjelenik minden hónap utolsó vasárnapján. Felelős szerkesztő ésiaptuíajdonos: T HIRDETÉSEK a kiadóhivatalban jutányosán vétetnek fel. RflRFNFFI H 7QirMnNn ..Tlvllt-tér" sora 60 fillér. — Kéziratokat nem adunk vissza. tLU ZolunlUllLI. | n hirdetések kiilésl dija előre fizetendő. — Egyes számok nem adatnak el. Társadalmi élet. Nem is kel) messze elkezdeni, hogy a kijelentés vagy megállapítás helyességét erősitgessük, csak körül kell egy kissé *-ézni, röegtön reá jövünk, hogy ugyne- ezett társadalmi életünk nincs és hogy mi van az nem társadalmi élet. Paradoxnak látszik ugyan ez a szembe »xlitott két mondás, de hámozzuk ki be- .őle a magvat és belátjuk, miszerint igaz. Az a társadalmi életnyilvánulás, amely közös eszmék gyupontjából keletkezve öntudatos, határozottan kitűzött czél mellett eredményeket ér el, szerte forgácsolódig apró, sokszor jelentéktelen részeire bomlik s képtelen erőkifejtésre. Személy kultusz, hiúság kielégítésre számitó kicsinyes érdek a mozgatója a hevenyészetten felkapott és Tiszavirág módjára majdnem halva született újabb és újabb alakulásoknak. Alig-alig akad valójában és igazán önzetlen, a czél és törekvés magasztos eszméitől áthatott ember, aki ezekért a czélokért dolgozni tud és akar is. Az az összetoborozott emberszám pedig, amely rábeszélés folytán, kelletlenül és legtöbbször kényelmetlen)'! a névsorba, az egyesületi tagok névsorába kerül; úgy van meggyőződve, hogy eleget tett minden kötelezettségének, ha a kivetett tagsági dijakat méltatlankodva, zúgolódva úgy, ahogy lefizeti. Közös czél, egymást átható kölcsönös támogatás és ■'~t elvárt sikert elősegítő munkálkodás méfőben hiányzik. Ez az oka, hogy beolvasztó, áthasonitó, a társadalmi élet esencziáját képező alkotó elem nincs is meg s végeredményként nincs is társadalmi élet. Vagy ha van is számban, sokszor túltengő sokaságban társadalmi életczélt előmozdítani hivatott törekvés, ebből nem veszi ki a részét a társadalomnak az az osztálya, amely tudás, tapasztalat által talán egyenesen el is kötelezett erre a munkásságra. A hivatalnoki osztályt értjük a társadalomnak fentebb kihegyezett osztálya alatt, mint, amely talán el volna kötelezve arra, hogy ebben a munkában részt vegyen. Ugyde, letagadhatatlan, hogy a magyar hivatalnokosztály nem él társadalmi eletet. Lehetnek külön-külön és azonos foglalkozás folytán saját életfoglalkozásukban számot tevők, kiválóak, talán tekintélyszámba menők is, csak tény megállapítás ismét, hogy egyoldalúak. Nem keresnek alkalmat látókörük kibővítésére, különböző szempontok megismerésével, élettapasztalatok gyűjtésével, más hivatásbeliekkel való érintkezéstől való tartózkodás hián bizonyos, a társadalmi életet mozgató eszmék és érdekek megfigyelése is kívül esik foglalkozásuk körén és vajmi ritkán vesznek részt társadalmi mozgalmukban Azt felelhetné erre bárki is, hogy ennek megvan a maga elfogadható oka. Magunk sem tagadjuk, sőt ismerjük is. Ezek között első sorban szerepel az, hogy nincs idejük, el vannak foglalva, továbbá, hogy élethivatásuk a tartózkodásnak fokozottabb mértékét követeli meg, sőt egyes foglalkozásbelieket (bírák, ügyészek) egyenesen hivatásuk zár el bizonyos táisadalmi életnyilvánulásban való részvételtől. Hoz- zátehetnők még egész jogosan, hogy proletár voltuk, szűkös anyagi helyzetük is oka ennek a visszahúzódásnak, mert a j társadalmi életben való részvétel, még i inkább a szereplés municziót is igényel, amelynek pénz a neve. Mind igaz. Oknak is sok, de még nem érv, olyan megdöntő érv, amelylyel a megállapított kérdést agyon lehetne ütni. Csak a helyes, megfelelő utat és módot kell megtalálni és ez abban van, hogy a társadalmi életben azokat a köröket, viszonyokat és jelenségeket kell eszközül, czélként felhasználni, amely egyéni rátermettség, képesség és teljesített munka árán számit tagjai, köztük a hivatalnok osztály tagjai rászvételére. És ha ezt megtalálják, úgy elhelyezkedési szerepre jut a magyar hivatalnok osztály a társadalmi életben és ezáltal lesz is társadalmi élet, amely — sajnos — valódi értelemben véve nincs nálunk, mert amit ennek nevezünk, az nem az. —y—n. A Bilist Üli. Vasárnap tárgyalta Nagykároly rendezett tanácsú város képviselőtestülete a város 1913. évi költségelőirányzatát. Mindenütt, ahol csak egy mákszemnyit is törődnek a városatyák a kormányzatukra bízott hely közügyeivel, a költségvetési tárgyalást szokták felhasználni a város Esetek. Irta: ARÁNYI LIPÓT. Unaloműző eimésség. A nevek mellékesek, a hely nem fontos. Csupán annyit erre vonatkozólag, hogy nem Budapesten történt. Mert Budapesten nincsenek unalmas professzorok. Mondjuk tehát valahol messze, meszsze az óperencziás tengeren túl volt egy egyetem, amelynek egyik tudós professzora arról volt nevezetes, hogy már puszta megjelenésével is ásításra lelkesítette hallgatóit. De, amikor aztán prolekcziáját megkezdette, akkor már minden egyetemi polgár, aki csak benn volt a teremben, ott gubbasztott, akár csak a fán a veréb a nagy ködben. Mikor pedig vége volt az órának, azt nem annyira a kerekded mondat befejezése, mint inkább a pedellus csengetése adta értésükre. Ez a csengetés többnyire ébresztő is volt egyszersmind. Egyszer egy ilyen előadás alkalmával megtörtént, hogy egy igen jó modorú és illedelmes egyetemi polgár délelőtti tizenegy órára még nem tudott az egyetemig jutni és egy negyedórával elkésett. A tanár ur megkezdte az előadását. Elkésett barátunk vagy öt percig ott tépelődött az ajtó előtt, vajon bemenjen-e vagy távozzék? De aztán felülkerekedett benne a tudás vágya és még ezenfelül a névsor olvasástól való félelem. Ezért diszkrétül betoppant az óvatosan kinyitott ajtón keresztül. A professzor uron kivül vagy tiz-tizenöt komor arcz, illetve ábrázat meredt feléje. Az ajtónyitás megzavarta a példás csendet. Az egyébként szelíd, jólelkü professzor szemrehányó hangon fordult feléje : — Miért zavarja uraságod a tanítást ? Kérem, ez máskor elő ne forduljon. Tessék pontosan tizenegy órakor megjelenni. Ifjú barátunk vezekelt és tisztességtudóan exkuzólta magát: — Bocsánatot kérek tanár ur, belátom, hogy hibáztam. Ne tessék haragudni, de bizony most megtörtént velem, hogy elaludtam az időt és elkéstem. Ezzel szerényen beült a negyedik padba. A tanár ur kiengesztelődve folytatta az előadást. Elkésett barátunknak a diákszomszédja pedig jó reggelt i helyett ezt súgta a fülébe : — Te swindler, miért füllentettél ? Hát te otthon is szoktál aludni ? A szókimondó uraság. — Mehet! — kiáltja a kondoktor és a budapesti gyorsvonat elindul az Istenáldotta Alföldön. Egy másodosztályú fülkében két régi, jó ismerős egész véletlenül egymás mellé kerül és örülvén a szerencsének, elrendezgetik a csomagjaikat. Az egyiknek a csomagja csupán, egy esernyő és egy becsomagolt villásreggeli. A másik nagy bőrönddel utazik, a kondoktor őrizetére bizza azt a gyönyörű szép csokrot, a melyet magával visz. Ezt az utóbbi utast nevezzük egyszerűen rajongónak, az esernyőset pedig a gorombának. És mert goromba, természetesen szókimondó is egyszersmind. jx kupébeli párbeszédet a rajongó kezdi meg, mert a goromba inkább aludni szeretne. A rajongó : pompás, hogy együtt utazunk, régen láttalak. Valóban szerencsémnek tartom, hogy véletlenül összekerültem veled. A goromba: Részemről a szerencse. Akárcsak egy négylevelii lóherét találtam volna, olyan szerencsésnek érzem magamat. A rajongó: Hová utazol, kedves barátom ? A goromba: Megyek Erdélybe a csuzo- mat füröszteni egy sóstóban. Pártolom a hazai fürdőket, mert külföldi útra nem telik. A rajongó: Én pedig Debreczenbe uta- ! zom, leánykérőbe. Egy tekintélyes hizlalda | tulajdonosának a leányát veszem el. A jövő j hónapban talán már a lakzit is megtartjuk. A goromba: Jól teszed, legalább lesz sok naturáléd. Pesten úgyis drága a hús. A rajongó: Barátom, magasabb szempontból kell az ilyesmikről beszélni. A leány igen bájos, kedves és müveit. A goromba: Szóval úgy beszél fran- cziául, mint a viz. Nagykároly, Könyök-utcza II. Készítek: (a gyökér eltávolítása nélkül is) természethü fogpótlásokat aranyban es (vulkánit) kautschukban ; szájpadlás nélküli fogpótlások úgy mint; arany- .......... hidak, koronák, csapfogak a legművésziesebb kivitelben....................... fo gtechnikus.
