Nagykároly, 1912 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1912-09-01 / 8. szám

NA G Y K Á R 0 L Y

dolgunkat mutogatjuk majd nemzeti büszkeséggel.

*

Még nyílnak a völgyben a kerti virágok, de már a kávéházakban jó sürü és füsttől, verejtéktől terhes a levegő. Már együtt van az őszi hangulat minden eleme a márvány asztalok körül. Már készülnek a fecskék s már szomorúak a diákok, mert vége a nyárnak, a vakácziónak. Már izgatottak a politikusok, már köszörülik a pesti rendőrök kardját s már őszi raglánt árul a divatárus, már nem sokára Pestre viszik mind a csendőröket meg a katonákat, már csakugyan nemsokára Itt az ősz. -k.lil is pinaszkodás.

A kálmándi sajtóünnep.

Régi szokás, hogy a Katholikus Nép- szövetség emberei, ezek a feketelelkü férfiak, úgynevezett sajtóünnepségekec rendeznek. Ezek a sajtóünnepségek tulajdonképpen sajtóellenes ünnepségek, amennyiben rendszerint dühös kirohanásokat intéznek ilyenkor a magyar sajtó s mindenki ellen, ki nem támogatja a katholikus sajtóalapot.

Ilyen sajtó ellenes ünnep volt f. hó 25-én Kálmándon is. A kirohanás itt sem maradt el. Ezúttal dr. Merker Márton szatmári tanár rohant ki a tiszteséges újságírás ellen s többek közt a következő bárgyuságokat mondotta:

Jellemtisztaság, képzettség, erkölcsi erő nélkül is lehet gyönyörűen újságot szerkeszteni, de igy az újság többé nem hatalom, sem első, sem hetedik, sem irányitó hanem éppen olyan üzlet, mint a gabona- üzlet, vagy az ócskaruhakereskedés. Nem is olyan régen ideális, tiszta, mondhatni igaz szerelmen alapuló törvényes viszony volt sajtó és közvélemény közt. Egyik erősítette, táplálta, lelkesítette a másikat. Ma a perditák szerelméhez hasonlít az a szerelem, a mellyel a sajtó túlnyomó része viseltetik a közvélemény iránt. Pénzért eladó az elve és tolla, erkölcstelenségben kéjelgö és erkölcstelenséget terjesztő szerelmének tárgya minden utczasarkon más és más politikai és szocziális, gazdasági és művészeti elv — és mindez onnan van, mert a mi sajtónk túlnyomó része egy olyan elemnek ányagi és szellemi vezetése alatt áll, amely elemet «egyenjogositottnak» nyilvánít ugyan könnyelműen hozott néhány törvényük s amely elem szépen tud magyarul irni, de amely elemnek világnézetét egy egész világ választja el a már 900 év előtt a keresztény világnézet gránit alapzatára állott magyarságtól. Annak a nekünk teljességei idegen elemnek a publiczisztika az újságírás nem hivatás, nem szellemi foglalkozás, nem irodalom, nem szellem és erkölcsképző, nem czivilizáló faktor, hanem kenyérkereset, amelyhez nem kell magasabb képzettség, sem elv, sem elv- hüség, sem nemzeti érzés, hanem kell élelmesség, lelkiismeretlenség, demagógia és egy tehetség, amely mennél több pénzforrást nyisson" a lapvállalatnak.

A keresztényellenes sajtó annak tanai teremtették meg az utilitarizmus és az egoizmus szellemét. Az utilitárizmus kozmopolita a szó legrosszabb értelmében, mert csak azt nézi hol merre van a jobb sors, mi ád több nyereséget. Ennek valóban mindegy, minek hívják a hazát, mi a hazának kormányformája, mi a főelve. Az egoizmus meg éppen rabszolgájává teszi a tömeget s kiszolgáltatja egyes érdekszövetkezeteknek, melyek nem ismernek kö- nyörületet, legtölebb alamizsnát, de olyan alamizsnát, melynek erkölcsi hatását anyagilag a saját javukra hasznosíthatják. Az egoizmus megengedhetőnek tartja a szegénység teljes kifosztását, az uzsorát nem tartja büntetendőnek; a rászedést, ha az nem ütközik tételes törvényekbe, vagyis száraz bőrrel véghez vihető. Munkásosztály kizsarolása, amelyet oly keményen tilt a

kereszténység az egoizmuson és hasznossági elven alapuló keresztényellenes sza- badelvüség gyümölcse. —

Ilyeneket mert mondani a magyar újságírásról Merker ur s jellemző a kál- mándiak korlátoltságára, hogy a beszéd nagy hatást keltett. Az egészre csak azt jegyezzük meg, hogy ilyenek után nem fogunk csodálkozni azon, "ha a legközelebb a tanár ur szanatóriumba való vonulásáról kell majd hirt adnunk.

Nagykárolyi kacsák

A vármegyei függetlenségi párt machinácziói.

i

Vasárnap a szatmári, valamint több I fővárosi újságban «A vármegye füg- ! getlenségi pártja a kormány ellen», to- I vábbá «Az ellenzék akcziója Szatmárme- j gyében» czimmel arról szóló közlemények jelentek meg, hogy Szatmárvármegye függetlenségi pártja szombaton (augusztus 24-én) Dr. Falussy Árpád elnöklete alatt népes gyűlést tartott Nagykárolyban. A gyűlés, amelyen a pártnak minden vezető tágja részt vett — így Írják a tudósítások, — elhatározta, hogy a megye minden számottevő helyén népgyüléseket fog tartani, amelyeken ä leghevesebb agitácziót fejtik majd ki a kormány ellen. Az akcziónak már is meg van az eredménye. A vármegyének három munkapárti képviselője van és egyik sem mer megjelenni kerületében, mert a választópolgárság nagy zöme tud- tukra adta, hogy politikájuk iránt a legnagyobb bizalmatlansággal viseltetik. A népgyülések megtartását a jövő hóban kezdik meg.

A Nagykároly ezennel megállapítja, hogy a tudósítások nem felelnek meg a valóságnak. Nem egyebek ezek a valótlan tudósítások, mint a vármegyei függetlenségi párt vaktöltései. Nem most először ültetik fel a sajtó egy bizonyos részét. Tavaly is fordult elő a mostanihoz hasonló eset. Augusztus hó 24-én, szombaton, a Nagykároly tudomása szerint Nagykárolyban a függetlenségi párt nem tartott gyűlést. Hogy milyen «népes» volt, jellemzi, hogy Nagykárolyban senki se tud erről a gyűlésről. A tudósítások szerint, a gyűlésen a pártnak minden vezető tagja részt vett. Megkérdeztük erre vonatkozólag Dr. Adler Adolf urat, aki a nagykárolyi függetlenségi és 48-as párt elnöke és a vármegyei függetlenségi párt egyik vezető tagja: ő se tud semmit az állítólagos gyűlésről.

Lehet azonban, hogy sem a Nagykároly se mások nincsenek jól értesülve és mégis volt a vármegjmi függetlenségi pártnak gyűlése. Ha volt, akkor valószínűleg a következők voltak jelen: Dr. Falussy Árpád a Polónyi-kormány volt főispánja, Dr. Falussy Árpád a Hitelbank elnöke, Dr. Falussy Árpád peéri szőlőbirtokos, Dr. Falussy Árpád, a peéri vasút engedményese, Dr. Falussy Árpád a «Szatmárvármegye» czimü újság szerkesztője és Dr. Falussy Árpád a «Szatmárvármegye» czimü újság társ-kiadótulajdonosa.

A végzet.

Prodam vasárnap repülni akart Nagybányán arany hegyek felett;

Hogy megmutassa nekünk az utat,

Mely a fényes jövőbe vezet.

De, haj! Megyénkben örök végzet már: Lebukik, ki a magasba tör. így Prodam is. Itt nem boldogul más : Csak a rögöt taposó ökör.

Sl jegyzöü gyüiése.

Bodoky Béta emlékezete.

A tanító és a jegyző a magyar falu két legfontosabb embere; ez a két testület tesz legtöbbet a népért; ezek érintkeznek vele legközvetlenebbül és ennek daczára igen mostohán vannak díjazva. Az ellenzéknek már majdnem egy évtized óta tartó bakafántoskodásai miatt a törvényhozásnak nem volt ideje még sorsukról dönteni érdemük szerint. Nem csoda, ha még mindig csak a kérésnél tartanak. Különösen a jegyzők. Legutóbbi kongresszusukon is föliratban kérték a belügyminisztertől, hogy rendezze fizetésüket, a harminczötéves szolgálati idő kimondásával tegye általánossá a nyugdijukat, szüntesse meg mostani zavaros és lealázó közjogi helyzetüket, teremtsen rendet a fegyelmi eljárás terén, alkossa meg szolgálati szabályzatukat és rendezze a segédjegy- zők javadalmazását.

A múlt hét csütörtökén Kolozsvárit újra közgyűlésre jöttek össze az ország jegyzői. Ezen a közgyűlésen sok örvendetes dologról számolt be az elnökség. A jegyző-egyesületek taglétszáma háromszázzal szaporodott, sok községben sikerült népjóléti intézményeket alkotni, néhány szocziális érzékű törvény- hatóság drágasági pótlékkal segített a sanyarú viszonyokkal küzdő jegyzők helyzetén és a közvéleményben, parlamentben diadalmasan nyomult előre az a fölfogás, hogy a jegyzők anyagi helyzetén segíteni kell és jogviszonyaik rendezésre szorulnak.

Az országos jegyzőgyülés megdöbbenéssel értesült Bodoky Béla kismajtényi jegyzőnek, a szatmármegyei községi és körjegyzők elnökének a múlt hetekben bekövetkezett haláláról. Bodoky Béla széles látókörű, szakmáját kiválóan értő, modern gondolkodású jegyző volt, aki az ország jegyzői kara érdekében sokat és eredményesen dolgozott. Emlékét az országos jegyzőgyülés jegyzőkönyvileg örökítette meg.

Ä Zenemükedvelők-Egyesületének válsága.

Nagykárolyi zenei életről beszélni nem lehet, mert ilyesmi egyáltalán nincs. Nagykárolyban sok a zenei müértő közönség, sok a tehetséges dilettáns, Gönczi Mór a,világhírű zongoraművész, Polónyi Elemér és Bródy Miklós ismert nevű komponisták itt bontották ki szárnyaikat és ennek daczára egyetlen egy magyarországi városban se viseltetnek olyan közönnyel a zene iránt, mint nálunk.

Pedig a zenei élet fejlettsége is jelentős fokmérője egy város műveltségének és kultúrájának. Nagykároly város jövendő zenei kultúrájának alapjait a két-három évvel ezelőtt alakult Zenemükedvelők-Egyesülete volt hivatva lerakni. Ez az egyesület megalakította az úgynevezett „úri zenekart“, mely évenként 3—4 önálló hangversenyt rendezett, azon klasz- szikus szerzők munkáit ismertették és ezen kívül alig volt közczélu ünnepély, ahol közre ne működtek volna. Ezek az ambicziózus zenei közkatonák, a felmerülő akadályokat leküzdve, derekasan harczoltak eddig, hogy közönségünk körében a klasszikus zenét népszerűsítsék.

A Zenemükedvelők-Egyesülete azonban — értesülésünk szerint — válság elé jutott és a feloszlás veszélye fenyegeti. Ugyanis az egyesület megalakitója, összetartója, irányitója, vezetője és a zenekarnak, egyik működő, értékes tagja Obholczer Gyula pénzügyi szám- tanácsos volt. Obholczert most nyugdíjazták és elköltözik Nagykárolyból. A Zeneegyesület válsága Obholczer távozásában találja indokát. Azonban ennek a válságnak nem szabad bekövetkezni. Az erre illetékeseknek mindent el kell követniük, hogy ez az egyesület továbbra is fennmaradjon, mert az összes egyesületek között ez volt az egyetlen, amely gyönyörű hivatása magaslatán állott.

&