Nagykároly, 1912 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1912-07-28 / 7. szám
NAGYKÁROLY meg is fogja czáiolni ezeket és kifogja jelenteni, hogy nem távozik a polgármesteri székből, amelynek az ö energiájára, az ő lelkiismeretességére s az ő becsületességére most van a legnagyobb szüksége. Szeptember végén. Még nyílnak a völgyben a kerti virágok, Még zöld a követünk, miként a sóska, De látod amottan a téli világot: Beszámolót tart majd Károlyi Jóska . . . A menlizis ffilÉÍZiSÉÍÍ. Jegyzetek az eucharistikus kongresszusról. való utazásra 33 százalék kedvezményt kapnak azok, akik e czélra az Orsz. Katii. Szövetségtől tagsági jegyeik beküldésekor további 1 korona ellenében igazolványt kérnek. Akik személyesen részt nem vehetnek, de úgyis mint katholikusok, úgyis mint magyarok érdeklődnek a kongresszus iránt, legalább adományaikkal legyenek jelen s ezzel mozdítsák elő a kath. ügyet és hazánk részvételét, Legczélszeriibb a 10 K tagsági .díjnak a beküldés, melynek ellenében az illető megkapja az összes nyomtatványokat, olvashatja és megismerheti a kongresszuson történteket s az elhangzott beszédeket, de bármilyen csekély adományt is köszönettel fogad az Országos Kath. Szövetség. Amennyibeíí közelebbi felvilágosítás kívántatik azt készségesen nyújtanak alulírottak. Vécsey Eszter bárónő Ttemestóthl Szabó Albert dr. Sárköz, Nagykároly, mint az eucharistikus congresszus alelnökei a szatmári egyházmegye részéről. (\ nagykárolyi pénzpiaczról. é\ nagykárolyi pénzintézetek félévi mérlegei. A közgazdasági életben különös és szinte reálisan meg sem magyarázható tünet, hogy bár Nagykárolyban a kereskedelem évek óta stagnál, a nagykárolyi pénzintézetek jelentéktelen kivétellel, igen reális és biztos alapokon nyugvó üzleteknek bizonyultak, Az a pénzválság, amely az egész kontinensen ez év elejétől kezdve végig sepert és kereskedelem tekintetében Nagykárollyal össze sem hasonlítható erős városokban is sokáig érezhető lesz pusztításokat okozott, Nagykároly lelett nyomtalanul szállt el és hatását itt egyáltalában nem éreztette. A nagykárolyi pénzintézetek szilárd alapokon nyugszanak, kivéve egy-két ujabbi kisebb bankot, amely egyes családok és érdekszövetkezetek megmentése végett létesült és amelyek, jóllehet még most is fenállanak, erőszakos utón étherinjekcziókkal tartják fenn magukat, már alapításukkor magukban hordták a pusztulás csiráját. A nagykárolyi pénzintézeteknek az 1912-iki üzleti év első feléről szóló mérlegei már elkészültek és ezekből megállapítható, hogy az itteni bankok az idei első félévben a tavalyi hasonló időszaknál sokkal több hasznot produkáltak, ami annak tulajdonítható, hogy a kétes üzletektől tartózkodtak és csak a legreálisabb üzleteket bonyolították le. A részvényesek tehát már előre dörzsölhetik a markukat a busás osztalék reményében, hogy azonban az adósok is megnyugvással és a részvényesekéhez hasonló örömmel vesznek tudomást ezen közlésünkről, ez a legnagyobb mértékben kétséges. Bonyodalmak az életbeléptetés körül. Az uj adótörvény végrehajtási utasítása, amint ezt már közöltük, oly zavaros és érthetetlen, hogy a pénzügyigazgatók elhatározták, hogy kerületi értekezletet tartanak a rendelet megtárgyalására. Mint Debreczenből jelentik, az ottani városházán két napig tartó értekezlet volt Szabó Károly pénzügyminiszteri osztály- tanácsos elnkölésével. Az értekezlet — amelyen a nagykárolyi pénzügyigazgatóság képviseletében Dr. Merk Dezső titkár vett részt — konstatálta, hogy az utasítás összhangban van ugyan az életbelépő törvényekkel, de nem elég részletes, sok helyen nem jelöli meg a régebbi törvényeknek hivatkozott szakaszait. A nagykárolyi Egy bankfiu históriája. A kávéház és különösen a nagykárolyi kávéház társadalmának Saturnussa már megint megette az egyik gyermekét szőröstől-bőröstői, becsületestől, ellenben eczet és olaj nélkül. Nem uj dolog amiről Írunk, csupán a személy változik benne, a sablon a régi. Nem akarunk erről most bölcselkedni, az ördögnek van kedve ehhez 38 fokos melegben, most, a mikor valamelyik északi tengeri fürdő hűvös hullámaiban volna jó lubiczkolni. Csak éppen zsurnalistikai kötelességből emlékezünk meg a szomorú sorsú bankfiuról, aki nem a saját, hanem a nagykárolyi kávéházi társadalom bűne miatt, volt kénytelen búcsút mondani Nagykárolynak. A bankfiu nemcsak anyagilag, hanem természetszerűleg is nagy lábon élt. Csakhamar otthonossá lett a kávéházi vezető társadalomban, amely a kártya segítségével nappal egyiptomi czigaretták és szivarok formájában, este pedig szeparék és szállodai szobák jól bezárt ajtói mögött immár nyíltan szedegeti el egymás pénzét. Érdekes társaság ez. A kávé- ház falain belül és az utczán testi-lelki jóbarátok puszipajtások, akik látszólag nem tudnának megélni egymás nélkül, Kasztorok és Poluxok, akik azonban feleségeiket, gyermekeiket, egyszóval családjaikat gondosan elzárják egymás elől és féltve vigyáznak arra. hogy a barát valahogy házuk küszöbét át ne lépje. Ebbe a társaságba került bele, ebbe a társaságba vitte a balsorsa a bankfíut — a név igazán mellékes — és csakhamar mint sok annyi mást, őt is elintézték. Tudhatták, vagy legalább is tud- niok kellett volna, hogy 40 vagy 50 forint fizetése volt, amiből a legnagyobb életművészettel sem lehet jól étkezni, elfogadhatóan öltözködni és estenként 4—500 koronákat elveszteni. De a kávéházi társadalom ilyesmire nem kiváncsi, ilyen problémákkal nem terheli agyvelejét, ellenben csak nyer, nyer, nyer mindaddig, mig csak nyerhet. Minek folytassuk tovább ? a bankfiutól is nyertek és a tapasztalatlan fiatalember úgy akart továbbra is pénzt szerezni, hogy ........... ra jta vesztett és elment Nagykárolyból valamivel könnyebben, mint jött és ami különleges kávéházi társadalmunk már el is feledte az egész históriát. Állami tenyészkoczák. Ád az állam nekünk mindenféle jókat, Adott Nagykárolynak jorkshiri disznókat, Olyan olcsón, mint csak kitelhetett tőle, De a kisgazdáknak nem jutott belőle. Bőrük rózsaszínű, mint szép lány oiczája, Gyönyörrel nézett a tenyészkan reája, De, haj! elnök lett Tisza és Lön a disznók közt röfíögés. Úgy miként az ellenzéki honatyákat: Honfibú szállta meg a tenyészkoczákat, A tényt, hogy ők állami, Nem tudják kiállani És — mint őszkor a legyek — Csendesen megdöglenek. Nem akarunk védőiratot irni a szocziál- demokra-párt mellett. Először, mert: nem tartozunk ehhez a párthoz s másodszor, mert: a szocziáldemokrata párt nincsen arra ráutalva. Csupán klerikális részről szolgáltatott bizonyítékkal akarjuk beigazolni, hogy milyen hamis jelszavakkal dolgozik a klerikálizmus akkor, amidőn az érdekei megvédéséről van szó A magyar közéletnek a klerikálizmustól való megtisztításáért dolgozó szocziáldemokrata- párt ellen a szabadalmazott fajmagyarok, a hazaffyság nagybérlői és a klerikálizmus uszályhordozói azzal szoktak érvelni, hogy nemzetközi, tehát hazafiatlan. Nézzük: miben áll a szoczi- álisták nemzetközisége. Kizárólag abban, hogy anyagi helyzetük megjavítása, a munkának méltányos értékelése érdekében a legtöbbször kizsákmányoló. Tőke ellenfolytatott harczokban az egész világ munkásságával szolidaritást vállalnak. Ugyanezt feszi a gazdag és hatalmas klerikálizmus. mely sohasem tévesztendő össze a katholicizmussal, helyesebben a hittel. Aki kétkedik a klerikálizmus nemzetköziségében, az olvassa el az alábbi felhívást. Ez év szept. havában Bécsben eucharistikus kon- greszszus lesz, „amelyazOltáriszentségjegyében fog ugyan lefolyni, voltaképen azonban mint elődei a madridi, montreáli. kölni, londoni stb. inkább a világ katholikusainak impozáns összejövetele lesz, azon kitűnő szónoklatok meghallgatására, melyek az egyházat (értsd: papok) érdeklő politikai, társadalmi és gazdasági kérdéseket ölelik fel. Mi ez, ha nem a legnyíltabb bevallása a klerikálizmus nemzetköziségének ? A felhívás — amelynek közlését a kongresszus rendezői, hazánkat érdeklő fontossága miatt kérték tőlünk — a következő: A legméltóságosabb Oltáriszentség tiszteletére f. évi szeptember hó 12—15-ig terjedő időben összesereglenek Bécsbe a világ minden részéből a katholikusok. A pápa helyettese, O felsége a király, a főherczegi család, idegen fejedelmek, püspök és az arisztikracziától kezdve a munkásságig a társadalom minden osztálya egyaránt ott lesz, nagyszámban különösen a monarchia két államából. Ezen eucharistikusnak kongresszusnak nevezett gyülekezet az Oltáriszentség jegyében fog lefolyni, annak ismertetése és tisztelete fogja tevénységének jó részét igénybe venni; voltaképen azonban, miként elődei a madridi, montreali (Kanada), kölni, londoni stb. inkább a világ katholikusainak impozáns összejövetele lesz, egyházuk iránti hűségük kifejezése és azon kitűnő szónoklatok és előadások meghallgatására, melyek az egyházat érdeklő politikai, társadalmi és gazdasági kérdéseket is felölelik. Magyarország méltó részvétele a kongresszuson nem csupán kath. szempontból kívánatos, hanem főleg magyar szempotból, hogy a világ katholikusai előtt mint egy külön tekintélyes állam megfelelő képviselettel jelenjünk meg. Magyarország méltó megjelenését uralkodónk és az uralkodó ház is szivén viseli, ami kifejezésre jutott abban, hogy Izabella főherczegnő személyesen vette kezébe hazánkban a kongresszus előkészítését. Ezen utón nyert megbízás folytán fordulnak az egyházmegye katholikusaihoz azon felhívással, hogy a kongresszuson való részvételükkel annak magasztos czélját és Magyar- ország imponáló szereplését előmozdítani szíveskedjenek. A rósztvenni szándékozók f. évi augusztus 5-ig az Országos Kath. Szövetségnél (Budapest IV. Ferencziek-tere 7.) kell, hogy jelentkezzenek, beküldve tagsági dijaikat 10 vagy 6 koronát, aszerint, amint nyomtatásban is megakarják kapni a kongresszuson elhangzott előadásokat, vagy pedig részt kívánnak venni. A Bécsbe
