Nagykároly, 1912 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1912-06-30 / 6 szám
Nagykároly, 1912. juntas 30. VII. évfolyam. — 6. szám. NAGYKÁROLY POLITIKAI LAP. A „Szatmármegyei Közlöny ‘ állandó melléklete. Szerkesztőség és kiadóhivatal: NAGYKÁROLYBAN, Szölö-utcza 4. sz. Megjelenik minden hónap utolsó vasárnapján. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: ROSENFELD ZSiGmOND. HIRDETÉSEK a kiadóhivatalban jutányosán vétetnek fel. „Tlyilt-tér“ sora 60 fillér. —■ Kéziratokat nem adunk vissza. A hirdetések közlési dija előre fizetendő. — Egyes számok nem adatnak el. Nagykároly város- fejlesztési politikája. (km.) Az a néhány ember, aki figyelemmel kiséri Nagykároly város közgazdasági életének fejlődési mozzanatait, örömmel tapasztalhatta, hogy a folyó esztendő elején igen-igen sokan kértek építésekre, utczanyitásokra a városi tanácstól engedélyt. Azt gondolhatta ebből mindenki, hogy most tavasszal intenzivebb mértékben fog megindulni az építkezés, mint más években, hogy most egy év alatt építkezés, utczarendezés tekintetében mértföldekkel fogunk előrehaladni. E néhány érdeklődő ember örömét azonban csakhamar keserű csalódás váltotta fel. A nagy, sőt még a kisebb arányú építkezések, utczanyitások elmaradtak; a telektulajdonosok a megadott építési engedéllyel nem kívántak élni. a téglagyárosoknak, építési vállalkozóknak nagyon rossz esztendőjük volt. A folyó esztendőben Nagykároly városában a most megkezdett iskolaépület leszámításával számottevő uj építkezés nem történt. Egy nagy kérdőjel áll tehát most előttük: mi e szomorú jelenség oka, mi az oka annak, hogy a nagy vállalkozási, a nagy építkezési kedv egyszerre úgy megcsappant? Eleinte arra gondoltunk, hogy a szomorú és válságos pénzügyi visszonyok akadályozták meg az építkezést. Tény, hogy a pénzhiány is nagyban hozzájárult a nem építkezéshez, de egészben ez mégsem akaszthatta azt meg. Hanem igenis rájöttünk arra, hogy az építkezés szünetelésének legfőbb oka abban, a Nagykároly város polgárságát nagyon is közelről érdeklő kérdésben rejlik, hogy: elviszik-e, avagy itt marad-e a pénzügyigazgatóság? Az emberek építkezési kedvét az akasztotta meg, hogy a pénzügyigazgatóság elvitele esetére nem akarják ingatlanukat egy 30—40 százalékos értékcsökkenésnek kitenni, nem akarják pénzüket egy immobil építkezésbe beleölni. Elég szomorú, de úgy van, hogy a pénzügyigazgatóság elvitele esetén nemcsak, hogy a házak értéke fog csökkenni, hanem azokat értékesíteni, pénzzé tenni lehetetlen lesz. Nem akarunk ezúttal azzal foglalkozni, hogy mi lesz a pénzügyigazgatósággal, tekintettel arra, hogy e kérdés diskrétiót igényel, nem akarunk ezúttal kitérni arra sem, hogy a törvény, a jogosság, Szat- márvármegye közönségének jól megfontolt s Nagykároly város létérdeke fűződik a pénzügyigazgatóság itt maradásához; csak konstatálni akarjuk azt a tényt, hogy mennyire szomorú dolog egy városra nézve az, ha jövendő boldogulása, előrehaladása, avagy visszafejlődése egy közhivatal ittmaradásától, vagy elvitelétől függ. Mert ne tessék gondolni azt, hogy egy más normális fejlődésreképes, életerős városban oly nagy jelentőséggel birna egy közhivatal. Ne tessék gondolni azt sem, hogy Nagykárolynak is oly sok előnyt jelent a pénzügyigazgatóság. Nem, korántsem ! A körülbelül 70—80 tagot számláló tisztviselői karnak, mindössze 20—25 tagja nős és háztulajdonos; természetszerűleg eltávozásukat megérezné a helyi kereskedelem és ipar, de nem oly nagy mértékben. A pénzügyigazgatóság révén e városban megforduló idegenek sem jelentenek oly nagy hasznot, amely egy város közgazdasági forgalmában jelentés tényező lenne. Nem volna bizony egy cseppet sem szomorú és jelentős veszteség Nagykároly városára, ha a pénzügyigazgatóságot három-négy jól prosperáló iparvállalattal, vagy gyárral pótolni lehetne, mert bizony három gyár, mint ellenérték fejében, szives örömmel odaadnók az egész pénzügyigazgatóságot. Ha az ember a műszaki lapokat figyelemmel kiséri, gyakran olvashatja, hogy idegen: franczia, német vagy angol tőkések szívesen fordítják tőkéjüket magyar gyári vállalatok finánczirozására. Már majdnem minden nagyobb városban van jó néhány, a város lakosságának bő jövedelmi forrást hajtó gyár, vagy iparvállalat; Nagykároly város polgárságának vezetői azonban sem a saját erejükből, de még idegen tőke segítségével sem tudtak ezideig egyetlenegy jelentősebb gyáHogyan lehet a nő boldog a házaséletben ? Egyik előkelő és nagymüveltségü amerikai írónő, Laura Jean Libbey, elmondja érdekes véleményét a házasságról és különösen a nő szempontjából világítja meg a házaséletet. — Véleményét az alábbiakban ismertetjük: Gyakran kérdeznek engem — mondja miss Libbey — hogyan van az, hogy sok jó nő boldogtalan a házaséletben és sok önző nő megtalálja boldogságát a házasságban? Bár a dolog kissé különösnek hangzik, tagadhatatlan, hogy a mindennapi élet sok példát mutat fel ennek a ténynek igazolására. Mint már én ezt gyakran elmondottam, a szerelem rendkívül fontos szerepet játszik a boldog házaséletnél, viszont azonban a nőnek más egyéb értékes tulajdonságokkal is kell bírnia, hogy a házasság tökéletes sikert biztosítson. Pedig majdnem tisztán a nőktől függ, hogy a házasélet boldog legyen. Sok nő azonban helytelenül lógja fel a házasélet fogalmát. Többen úgy tekintik a házasságot, melyben ők játszák az idősebb társ szerepét és a kompániában férjüknek jut a hallgatag szerep. Hajszolják őket, parancsolnak nekik vagy legalább is nagyon szorosan lógják a kötőféket. Meggondolatlan nők! Tudniok kellene, hogy csupán gyermekekkel és elmebajosokkal lehet szigorúan bánni, hogy azok ne lázadjanak fel a kemény bánásmód ellen. A férfi mihelyt észreveszi feleségének zsarnoki hajlamait, minden eszközzel igyekszik függetleníteni magát. Bár az üzleti és társas érintkezés folytán megszokja a férfi, hogy a nőkkel szemben gyöngéd és figyelmes legyen: leveti az udvariasság álarczát feleségével szemben, ha az kellemetlenkedik neki. Mert az ilyen nő sem igyekszik férjével szemben egy parányit sem gyöngéd, vagy tapintatos lenni. Nincs olyan ügy, melyet megbeszélne férjével és sokkal kényelmesebb és természetével jobban összeegyeztethető, ha azt mondja: ezt akarom tenni, mintha okosan megbeszélne férjével bizonyos ügyeket. Az ilyen nő egyedül az élvezetet haj- hássza szevedélyesen és természetesen férjére való tekintet nélkül. Az üzletből fáradtan hazatérő férj szeretne olvasni újságot, vagy könyvet, szeretne kedélyesén eltársalogni feleségével és kikérni tanácsát bizonyos kérdésekben, melyekben nem tud elhatározásra jutni. A nő csodás ösztönével és tehetségével már sok és nagy esetekben találta meg a helyes utat. - Szeret a férfi kissé kényelmeskedni s ez egész napi munkálkodás után érthető is. Ezekről azonban szó sem lehet. Az élvezetek után szaladgáló nő hétfőn este az opera előadásokra siet, kedden bálba szalad, szerdán vendéglőbe megy vacsorázni, csütörtökön kártyaparthie ül nála össze, pénteken ebédet ad, szombaton újra színház és vasárnap szaladni kell a parkba. Midőn pedig a férfi szerényen megjegyzi, hogy ő napi tiz órai munkájával nem képes annyit keresni, hogy féleségének szeszélyeit nappal és éjjel kielégítse: az asszony nevetni fog és a férjét" igen kellemetlen férfinak fogja tartani. Azt mondja, hogy ö egész nap dolgozik s ebben csakugyan igaza van. El van foglalva — a parancsosztogatással. Jaj az ilyen férfinak, ha néhány barátját, kikkel szoros üzleti összeköttetésben áll, meghívja magához ebédre. Felesége panaszos hangon támad rá, hogy miként lehetett olyan gondatlan és figyelmetlen, hiszen tudhatná, hogy ő egész héten állandóan dolgozik és ezen az estén jókorább is leakart feküdni, mivel a sok munkától teljesen ki van merülve. Tagadhatatlan, hogy a házasság üzlet és pedig a legjobban fizető üzlet. Ha a nő okosan viselkedik, be fogja látni a házasság után, hogy a házaséletben tulajdonképen csupán néhány szabály van és ezeket a szabályokat a nő alkotja a maga részére. A nő sokkal nagyobb kényelmet találhat a házaséletben, mint a férfi. Azon munkaidő, melyet a nő a háztartásra fordít, sokkal rövidebb. mint a férfi munkaideje. Senki sem parancsolja neki, hegy 8 óra 30 perez- kor már irodában kell lennie és nem hagyhatja korábban abba a munkát tél hatnál. Bármilyen tehetséges, bármilyen nagy látkörü legyen is egy nő, bármilyen könyNagykároly, Könyök-utcza II. Készítek: (a gyökér eltávolítása nélkül is) természethü fogpótlásokat aranyban és (vulkánit) kautschukban ; szájpadlás nélküli fogpótlások úgy mint: arany- .......... hidak, koronák, csapfogak a legművésziesebb kivitelben.................... fo gtechnikus.
