Nagykároly, 1912 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1912-04-28 / 4. szám
NAGYKÁROLY az idén a nyári menetrend egész tartamára helyeztetik forgalomba; a vasár-és ünnepnapi vonatpár, úgy mint tavaly, julius 1-től augusztus 31-ig fog közlekedni. A nyíregyháza—mátészalkai vonalon. Nyíregyháza—Mátészalka között egy uj motorosvonatpár helyeztetik forgalomba. A Mátészalka felöl Nyíregyházára d. u. 5 óra 5 perczkor érkező vonat megszün- tettetik. Dal a pénzügyigazgatóságról. Szatmár felől szállnak forró vágyak: Finánczok után vágynak, A mi finánczaink után. De nem adjuk ám 1 A kedves testvér-város Még se marad káros, Mert — hallhattunk róla sokat —: Részletekben Lovasitják a finánczokat. S hogy ne fájjon a szive, hát Az első részletet Szatmárnak adjuk át. ízlés és divat. A New-York Herald egyik legutóbbi számában Madame Bartet, hírneves párisi színésznő igen érdekesen nyilatkozik az ízlésről és a divatról. — Ha az ember a divatot kritizálja — úgymond — akkor legjobban teszi, ha azokat veszi szeraügyre, akik sem interpretálni, sem alkotni nem tudják. A divatot minden időben kigunyolják és karrikirozták, mert mindig van valami túlzottság benne. De azt hiszem, voltak minden időben asszonyok is, akik követték a divatot anélkül, hogy magukat eltorzították volna. A jelenlegi ruházatban semmi uj sincs, hanem illik rá Dumas mondása, amely szerint az asszony sorsa az, hogy egyszer ugy öltözik mint egy harang, egyszer meg ugy mint egy esernyő. Még a legtulzottabb divat idején, a 18. század végén, amikor a kosárkalapok, a krino- linos szoknyák, az óriási frizurák, a púder és az ékszerek csak épen a kifestett arczot mutatták egy nőből, épen ebben az időszakban, amikor még a királynő sem léphetett egy kocsiba anélkül, hogy drótjait le ne vette volna, Chardie franczia festő képein igen bájos és kecses arczképekben gyönyörködhetünk anélkül, hogy a lefestett személyek viselete más lenne, mint a divat volt. Minden divat arra törekszik, hogy a népnek valamilyen szépségét diadalra juttassa. A 18. század, amely igen-igen romlott volt, nem akarta a szépséget egészen leleplezni, mert tudta, hogy a nőnél épen annyira hat, amit elrejtett, mint amit kiemel. Kedvem volna a régi divatokat, a modern ellenében mogvédelmezni. Az én Ízlésem sokkal kevésbbé hajlik a kényelmetlen díszítéshez, mint az egyszerű, simuló toillethez, amely a testnek a maga szabadságát, rjtmusát, mondhatom egyéniségét mutatja. És a divat ugy- látszik ebben az irányban fog haladni. De amint az inga csak akkor fordul vissza irányában, mikor már az egész utat megtette, ugy a a divatnak is előbb el kell érnie bizonyos irányban a legnagyobb túlzásokat és csak azután tér vissza egy másik irányban. Ez magyarázza meg a legutolsó évek bukj el szoknya és nadrágszoknya divatját. Szükséges volna, külön asszonyokat teremteni, akikre ezek a túlzások és ostobaságok ráillenek. Végső következtetésem tehát az, amit Moliére mond: A bölcs ugy alkalmazkodik, ahogy tud, a bolond a divatnak teljes rabszolgája. Nem szabad megalázkodni a divat előtt, hanem arra kell törekednünk, hogy ugy alakítsuk át, ahogy az személyünknek, tulajdonságainknak megfelel. A mai divatnak ép ugy meg vannak az előnyei és jó oldalai, mint a réginek. Mikor a boldog déli órákban a boulevar- dokon a gyors és mosolygó midinettekkel találkozom, akiknek blúzán és arczán rózsák nyílnak, kiknek kóczos fejét kis kalap takarja be és vékony alakjukat vékony ruhájukba bujtatják, ugy akkor megtudnék esküdni rá, hogy a mai divat a legkedvesebb az összes divatok között, csak attól függ, hogy ki viseli. Véleménykülönbség a hitközség és a pap között. Állítólag Szent Páltól ered a mondás, hogy: aki püspökséget kíván, jót kiván. Ámbár nem igen szoktunk a szentekkel egy nézeten lenni, ebben a mondásában igazat adunk Szent Pálnak. Feltéve persze, hogy a püspökséget, mint állást egyes ember kívánja magának. Mert püspöknek lenni tényleg jó. Százezrek, sok helyen milliók képezik az évi jövedelmét, semmit nem dolgozik és rendszerint még a jövedelménél is nagyobb tekintélye van. Már csak azért is jó lehet a püspöki állapot, mert sokan irigyelik őket és sajnálják tőlük a nagy jövedelmet. Ilyen irigy ember volt a 48-as forradalmi időkben, az a forradalmár magyar skribler, Táncsis Mihály is, aki nyíltan megmondta, hogy közczélokra kell fordítani az óriási papi vagyont; egy püspöknek pedig évi 6000 forint jövedelem untig elég. Pedig ez a Táncsis nem volt se anarkista, se szocziálista, se szabadkőműves, se a társadalomtudományi társaság tagja, se — uram bocsá’ — még zsidó sem volt. Igaz, hogy meg is mondták neki a papok: — Bolond kend., Táncsis! Hát elismerjük, hogy az az ember, aki püspökséget kiván magának, az jót kiván. De hogy mi jó van abban, hogy sok-sok ember, község és egyház kiván magának egy püspökséget : azt igazán nem tudjuk megérteni. Lehet azonban, hogy mi nem értünk a dologhoz és nagy szocziális missziót van hivatva teljesíteni az uj göp. kath. magyar püspökség — amelyről már többször irtunk — és amelynek elnyeréséért olyan nagy tülekedés folyik. Lehet, hogy a nagy drágaságot, — a munkahiányt, a tömeges kivándorlást, az egyre terjedő nyomorúságot akarják megszüntetni azok,,akik az uj püspökség eszméjét felvetették. És lehet, hogy ennek az országnak teljesen rendben van a szénája, nincs semmi baj, csak egy uj püspökség kell és akkor fenemód boldog lesz a magyar! Az uj gör. kath. magyar püspökség ügyét vasárnap tárgyalta a nagykárolyi gör. kath. román egyház közgyűlése. A terv az, hogy ez az egyház is az uj püspökség fennhatósága alá fog kerülni. Márchis Romulus esperes azonban ellene van. A vaaárnapi közgyüléseii azt indítványozta, hogy az egyház írjon fel a pápához és kérje a régi állapot fenntartását. Indítványát azzal okolta meg, hogy az uj püspökséggel egy uj nyelvet akarnak rájuk erőszakolni. A görög mise nyelvet. Drágus István ipartestületi alel- nök a magyarság szempontjából ellenezte Márchis esperes indítványát. Drágus hive az uj püspökségnek, mert ennek területén, a görög nyelvű mise kivételével, az istentisztelet magyar lesz. A közgyűlés Drágus javaslatára az esperes indítványát elvetette. Mi nem szeretjük se a régi, se az uj püspökségeket, de ha már — sajnos — mégis vannak, illetve lesz, csak helyeselni tudjuk a nagykárolyi gör. kath. egyház hazafias magatartását. Ebben a dologban olyan az álláspontunk, mint az ecsedi embernek, a követválasztásról. A legutóbbi választáskor történt, amikor a benszülött Szálkái Sándor és az idegenből került Dr. Szúnyog Miska voltak a jelöltek. A választás előtti napokban Mátészalkára utaztam. A nagyeesedi állomáson beszáll a kupéba egy jóképű, ecsedi magyar. A képviselőválasztásra terelődik a beszéd és kérdem az ecsedi embertől, hogy melyik jelöltre fog szavazni. — Az őszintét megvallva — mondja az ember — én egyiket se szeretem, mert egye meg a fene, mindakettő zsidó. De ha mán zsidó, hát legyik legalább a mi zsidónk. Ha már okvetlenül van és kell még egy püspökség, legyen legalább magyar nyelvű. A „Magyar-Király“ kávéházból. —■ Vájjon mért maradt el a Kölcsey- Egyesület által megfesttetett Gaál-arczkép leleplezése ? — Mert ez az egyesület fél, hogy nem az arczképet, hanem őt lepleznék le. Sl nagyüároiyi pénzügyigazgatóság. A pénzügyminiszter küldöttei e héten már itt lesznek. Debreczeni István polgármester visszaérkezett Budapestről és szerda délutánra értekezletre hívta össze a képviselőtestületet, hogy beszámoljon utjának eredményéről. A polgár- mester bejelentette, hogy a pónzügyigazgatóság helyiségei ügyében e hét folyamán fognak Nagykárolyba érkezni a pénzügyminisztérium kiküldöttei, egy miniszteri titkár és egy szakértő építész. Á Nagykároly ma beszélgetést folytatott Debreczeni István polgármesterrel és megtudta, hogy a minisztériumban még mindig nincs eldöntve, hogy a pénzügyigazgatósági épületet a város építtesse fel, vagy az állam. Az se bizonyos, hogy egyáltalában kelleni fog-e uj épületet építeni, mert egyik megoldási terv az is, hogy a pénzügyigazgatóság mostani helyiségei lesznek kibővítve. Különösen ezt a czélt szolgálja a pénzügyminiszteri kiküldöttek ideérkezése, akik elsősorban a régi épületet fogják megvizsgálni arra nézve, hogy a kibővítésre alkalmas-e. Csak, ha e vizsgálat eredménye nem volna kedvező, kerül majd tárgyalás alá az uj épület kérdése és ennek kapcsán az uj helye is. Közgazdaság, A Trinsti Általános Biztositó Társulat. (Assiczurazioni Generali) f. évi április hó 4-én tartott 80-ik közgyűlésén terjesztettek be az 1911. évi mérlegek. Az előttünk fekvő jelentésből látjuk, hogy az 1911. deczember 3)-én érvényben volt életbiztosítási tőkeösszegek 1.189,790.208 korona és 74 fillért tettek ki és az év folyamán bevett dijak 51,905,367 korona és 81 fillérre rúgtak. Az életbiztosítási osztály dijtartaléka 24.558,448 korona 87 fillérrel 351.842,680 korona 02 fillérre emelhedett. Az életbiztositottak osztalékalapja 6 997,470 korona 49 fillért tesz ki A tüzbiztósitási ágban, beleértve a tükörüvegbiztositást, a díjbevétel 17.155,625,823 korona biztosítási összeg után 31.117,251 korona 74 fillér volt, miből 19.777,655 korona 29 fillér viszontbiztosításra forditattott, ugy, hogy a tiszta díjbevétel 20.339,596 korona 55 fillérre rúgott és ez összegből 14.714,913 korona 09 fillér mint díjtartalék minden tehertől menten jövő évre vitetett át. A jövő években esedékessé válló dijkötelezvények összege 148.108,144 korona 98 fillér. A betörésbiztositási ágban a díjbevétel 1.494,546 korona 70 fillérre rúgott, miből levonván a viszontbiztosítást, a tiszta díjbevétel 816,101 korona 49 fillért tett ki. A szállitmánybiztositási ágban a díjbevétel kitett 5.133,335 korona 29 fillért, mely a viszonbizto- sitások levonása után 2.339,844 korona 58 fillérre rúgott. Károkért a társaság 1911-ben 45.723,647 korona 90 fillért és alapítása óta 1.063,798,459 korona 32 fillért fizetett ki. E kártérítési összegből hazánkra 211,795,053 korona 79 fillér esik. A nyereség-tartalékok közül, melyek összesen 23.957,883 korona 59 fillérre rúgnak, különösen kiemelendők: az allapszabályszerinti nyereségtartalék, mely 6.804,235 korona 18 fillért tesz ki, az értékpapírok árfolyamingadozására alakított tartalék mely az idei átutatással együtt 14.962,260 korona 76 fillérre rúg, továbbá felemlítendő a 160.000 koronára rugó kétes követelések tartaléka és az ingatlan tartalék, mely az idei átutalással 2.031,287 korona 64 fillért tesz ki. Részvényenként 700 arany frank osztalék kerül kifizetésre. A társaság összes tartalékjai és alapjai melyek elsőrangú értékekben vannak
