Nagykároly, 1912 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1912-03-31 / 3. szám
NAGYKÁROLY Ha egy embert igénybe akarunk venni, el kell őt fogadnunk egy jobbkézzel és. egy balkézzel. így vagyunk a sajtóval is. Ámbár én azt mondom, nincsen rossz, gonosz sajtó, csak rossz publikum. .Mi vagyuuk a nagy Zeusznak, a közönségnek Ganimedesei, itt állunk a kanoséval és a közönség jön kezében a pohárral. Mindegyikünk azt tölti, amije van. Az egyiknek kancsójában vitriol, a másikéban pálinka, a harmadikéban tiszta viz van. A közönség jön és kéri. Öntsél nekem vitriolt! A nagykárolyi közönség egy részének még a vitriol is finom folyadék. Nincsen megelégedve ezzel sem. Moslékra vágyik. És akad itt ilyen újság, amelynek kancsójában moslék is van. Sőt: csakis moslék van benne. A közönség moslékot kér és az illető újság tölt neki. Nagykárolyban, ebben a 17.000 lakosú városban hét újságot adnak ki és az újságírás terén mégis gyalázatos viszonyok vannak és hihetetlen alacsony helyen állunk. Egyenesen megdöbbentő, hogy egyes újság szerkesztésénél micsoda kicsinyes és idegen szempontok vétetnek figyelembe és micsoda okok elegek ahhoz, hogy egy újság azt, akinek tegnap még undorító módon a talpát nyalta, ma nyállal fecskendezze be és viszont. Igaz, hogy az ilyen újságokat tartalmuk szerint értékük. De csak kevesen vannak tisztán látók. A .tömeg mindig kritikátlan és mindig általánosít. És ezért kezdtük magunkat szégyelni, hogy Nagykárolyban Írunk újságot. De jött Rákosi és mondá, hogy nincs okunk szégyenkezni egyes laptársaink miatt, mert: „nincsen rossz, gonosz sajtó, csak rossz publikum“ . . . Inczidens a zilahi színházban. Neményi gárdája tudvalevőleg most Zila- hon játszik a közönség intenzív érdeklődése mellett. A zilahi színház, helyesebben a városi Vigadó nagyterme rendkívül tűzveszélyes, úgyhogy egy komolyabb tűz esetén óriási szerencsétlenség állhat elő. Érthető ijedelmet keltett tehát az a kis tüzeset is, amely f. hó 24-én, vasárnap este a Kis gróf előadása alkalmából történt s amelynek szerencsésen megszabadult hősnője: Komáromi Gizi, a nagykáro- lyoiak beczézett primadonnája. Az inczidens részleteit itt adjuk: Kevéssel háromnegyed nyolcz előtt Komáromi Gizi öltözőjébe ment, hogy az előadáshoz készülődjék. A rendkívül szűk öltözőben azonban egy spiritusz lámpa feldőlt, ettől meg- gyuladt egy kaucsukfésü, amelytől aztán a mellette levő tárgyak is csakhamar tüzet fogtak. A primadonna segélykiáltásaira Gáspár Jenő rendező rohant az öltözőbe s nagy nehezen elfojtotta a lángokat, melyek már a művésznő ruháiba is belekaptak. Több apróságon kívül elégett a művésznő egy keleti gyöny fülbevalója is. Komáromi az ijedtségtől annyira rosz- szul lett, hogy csak egynegyed órai késéssel lehetett az előadást megkezdeni. A közönség az inczidensről mit sem tudott s lelkesen tapsolta a „Katona Sárit“ éneklő Komáromit, amint a színpadra lépett. A művésznő saját kijelentése szerint: ijedtségénél csak az anyagi kára volt nagyobb. Itt említjük meg, hogy a színészek erősen visszavágynak Nagykárolyba ; amennyiben Zilahon rendkívül unalmas az életük. Pénzügyi dal. Három hete amióta Egy furcsa hír kiszivárgott: Hogy Szatmárra viszik el a Pénzügyigazgatóságot. Rövid hir csak, a nyomában Mégis mennyi ijedt bánat: Sopánkodnak, gyüléseznek, Panasz hangzik, remény támad. Kaczagom az aggodalmat, Ha viszik is, mindhiában: Nem lehet ügyigazgatni, Ami nincs egyaltalában. Megjött a városok ez idei államsegélye. A belügyminiszter a városok segélye- lyezésére előirányzott négy millió koronából Nagykároly részére 24.000 koronát, Nagybánya részére 20.000 koronát és Felsőbánya részére 11.000 koronát az illetékes kir. adóhivataloknál kiutalványozott. A városokhoz és az adóhivatalhoz a miniszternek az erre vonatkozó rendelete tegnap érkezett le. A kiutalványozott államsegély a rendelet szerint a közigazgatási tisztviselők, segéd és kezelőszemélyzet fizetésének kiegészítésére forditandó. Az illetmény kiegészítése tárgyában hozandó városi közgyűlési határozat felsőbb hatósági jóváhagyást nem igényel. Jellemzés. Testvérvárosunkban a napokban egy második napilap jelent meg. A lap czime hűen jellemzi a várost, ahol kiadják: „pf-Uj Szatmár “ ibolyák nyilasa, bankok hervadása idején. Pang a nagykárolyi pénzpiacz. A korsó, mely körülbelül egy évtized óta kiváló szerencsével járt a kútra, végre eltört. Nem hullott még darabokra, hanem csak megrepedt és a repedés folytán támadt finom résen át meg látni, hogy nem mind arany, ami bank és hogy elkövetkezett az idő, amidőn megállapítható, hogy a törvényesség leple alatt folytatott népnyuzásnál is vannak jobb üzletek. Ami Magyarország pénzpiaczán mostanság történt annak eljövetele teljes bizonyossággal várható volt. A dühöngő alapítási mánia, a kétes gründolók gombamódra való rajzása, megszülte a reakcziót, amelynek első jelenségei már megnyilvánultak és meglehetős ijedelmet okoztak. Nem számítva több apró vidéki pénzintézet zavarát, a Törlesztési Bank és Központi Hitelbank bukása az egész országban viszlian- got keltett és bizonyos pénzintézetek most reszketnek mint a bárányok, amikor a juha- kat nyírják. Szerte az országban pang a pénzpiacz és küszöbön levő bankösszeomlásokról beszélnek. Nagykárolyban is 2 hét óta nagy csend van a pénzpiaczon, de komolyabb ve- szedelemek nincsennek. Olyik bank már előzőleg óvatos volt és hogy léteiét minél szilárdabban alapozhassa meg, igazgatóságába már régen egy kőműves-legényt is beválasztott. Mindazonáltal van olyan bank is, amelynél a részvényesek és betevők aggódva látják, hogy különösen a jelzálogi kihitelezések, amelyek feltűnően sürüek, nem elég reálisak, amennyiben egyes ingatlanokra ezek napi forgalmi értékén felül hiteleznek. A nagy bankok részvényesei és betevői némileg nyugodtak, mert amint a Törlesztési Banknál és a Központi Hitelbanknál látjuk, sok különböző és értékes tényező fogott össze szanálásuk és megmentésük érdekében; ellenben ha egy törpe bank meginog: az menthetetlenül össze is dűl. Ezért a vidéki kisebb és újabb pénzintézetek részvényesei és betevői a most csendes országos pénzpiacz felett a hírhedt Kardos-bank sötét árnyának lebegését vélik látni. Előkészületek a leleplezésre. Többször megírtuk, hogy a múlt év deczember 12 én volt száz éve annak, hogy Gaál József iró, a »Peleskei nótárius« czimü bohózat szerzője Nagykárolyban született. A szinészvilág az évforduló napján ünnepelte Gaál emlékét; a nagykárolyi Kölcsey-Egyesület pedig folyó év április 21-ére tűzte ki az ünneplés napját. Már előbb is azonban segédkezet nyújtott, hogy az elmúlt téli sziniidényben az északkeleti színtársulat Gaál nevéhez méltó keretben mutathatta be a »Peleskei nótárius« előadását. A Gaál-kultuszt Sróff Gábor kegyes ren tanár teremtette meg Nagykárolyban. Először azt akarta, hogy az iró születésének századik évfordulóját egy Gaál-szobor felállításával ünnepelje meg Nagykároly város. Ez a terv azonban anyagi okokból nem volt megvalósitható s igy a fáradhatatlan Sróff " Gábor a Kölcsey-Egyesület kebelében Gaál arczképének megfestése és ünnepélyes leleplezése iránt indított mozgalmat, ami eredménnyel is járt. Gaál arczképét az egyesület megfest - tette és annak ünnepélyes leleplezésére április 21-ét tűzte ki. Az arczkép a múlt héten megérkezett és megbirálása és átvétele a városháza tanácstermében pénteken délután történt. A mondott időben a városházánál jelen voltak: Debreczeni István kir. tanácsos polgármester, Jlosvay Aladár alispán, Ka- csóh Károly és Péchy László műszaki tanácsos, Récsey Ede r. k. plébános, dr. fékei László bankigazgató, dr. Schönpflug Béla t. főorvos és neje Ujfalussy Amadil úrnő, Baudisz Jenő t. alügyész, Cseh Lajos lőgimn. igazgató, Sróff Gábor kegyesrendi tanár, dr. Falussy Árpád a Kölcsey-Egyesület elnöke, a sajtó képviseletében Rédei Károly szerkesztő, Schébli Károly a kir. posta és távirda hivatal főnöke, Lucz György városi tanácsnok, stb. stb. A kép, amely szürke magyar ruhában térdig ábrázolja Gaál Józsefet, a bizottságból élénk és ellentétes véleményeket váltott ki. A bizottság elfogadásra" ajánlotta a képet és a festő részére kikötött 1000 korona munkadij kiutalását javasolta. A magunk véleményét a képről, annak leleplezése után fogjuk elmondani. Egy angolországi lelkész elmés ötlete. — Az ^rendszernek mindjárt sok ellensége akadt. Brekleyben, egy Londonnal határos városkában néhány nap óta különös házassági névjegyzék függ a városháza előtermében. A jegyzéknek két lajstroma van ; jobbról az eladó leányok nevének lajstroma, balról az az összeg, mely a megkívánt évi jövedelmet jelenti, mely- lyel a házasulandó fiatal embernek rendelkeznie kell. A listában egyelőre csak egy név szerepel ; a megfelelő ellenrovatban egy szám: 150 font. Az uj rendszert Grundy tiszteletes léptette életbe. Üdvös voltát a lelkész ur a szószékről magyarázta meg. Véleménye szerint ugyanis a házasságoknak az az egyik akadálya, ' hogy a legény nem meri megkérni a leányt,
