Nagykároly, 1911 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1911-06-21 / 25. szám
NAGYKÁROLY telét az államtól, ellenőrzi és hozzájárulásával ki is egészíti a támogatott iparvállalat működését, nem beszélve arról, hogy a számítás és gazdálkodás az üzleti gondolkodás, valamint a verseny a község gazdasági alapját és morális erejét is növeli. Az Otthon védelme. A gyámságra, segítségre és védelemre leginkább rászoruló kis existeneziák biztosítására a kormány ismét jelentőségteljes lépésre készül és ezzel megint beváltja gazdag szo- eziális programmjának egy fontosságra nézve elsőrangú részletét. Az igazságügyminiszterium ugyanis most készítteti el a családi otthon védelméről szóló előadói tervezetet, mely vázlata lesz a home stead intézményére vonatkozó törvényjavaslatoknak és oltalmat fog nyújtani a családnak az ő otthona, vagyis föld- és háztulajdona megóvásában. Csakis a nyolczezer korona értéket meg nem haladó törpebirtokra vonatkozik majd ez a védő instituczió, melynek alapján a kis ember nem lesz megfosztható existencziájának legnélkülözhetetlenebb eszközeitől: a lakóházától és a mindennapi kenyeret megtermő föl- decskéjétől. Mint ahogy a végrehajtási novella következtében az adóstól nem vehető el már az ingóságai közül az ágya, asztala, széke, párnája, azonképen az ingatlan tekintetében a homestead úgy fog intézkedni hogy végrehajtási mentességet biztosit a törpebirtok tulajdonosának személyi tartozásaival szemben úgy, hogy tehát ily tartozások miatt a ház, a föld felett nem fog megperdülhetni a végrehajtói dob és nem válnak hajléktalanokká azok, akiknek a vagyona amúgy is csak épen a legsziikösebb megélhetés biztosítására elegendő. A javaslat azonfelül ki fogja terjeszteni a gyámhatóság jogait és örökösödés, vagyis a családfő elhunyta esetére is biztosítani fogja az otthonnak a család birtokában való megmaradását, úgy, hogy szegény özvegyek, szegény árvák nem válnak földönfutó koldusokká, mert a meghalt családapa személyes adósságai miatt nem lehet őket kiűzni a hajlékukból. Ismételjük, hogy csakis az existencziális minimumot biztositó fekvőségekről lesz majd odaállt a nagy vászon elé, mely már hetek óta várta. ^ — Megvan 1 Megvan! — kiáltotta. — Végre! . . . Nagy lesz . . . hatalmas lesz . . . egy csapásra hires emberré fog tenni! És fürge keze szédületes gyorsasággal vetette a szén-vázlatot a fehér alapra szünetet nem tartva, fáradhatatlanul hatalmas ihlet hatása alatt állva. Észre sem vette, hogy Carlotta a háta mögé állt és lélekzetét visszafojtva nézte a rajz gyors bontakozását. Brendel Félix pedig félisten módjára, örvendve alkotó erejének könnyedségén, közben-közben igy diadalmaskodott ; — Az lesz ám az élet, carissima! . . . Bársonyba, selyembe öltöztetlek ! . . . Most már vége minden nyomorúságnak. És a haloványképü ifjú nő fájdalomtelt szemmel meredt a boldog emberre, mindkét kezét a mellére szorította és vértelen ajkai imát rebegtek titkon. — Istenem, engedj még addig élnem, mig elvégzi e müvét. Ha meghaltam, nem fog alkotni többé. És ekkor életének minden emléke, hosszú képsorozat módjára végigvonult lelkén. Úgy tetszett neki, mintha egy albumban lapozgatna. Az első lapokat gyorsan lapozgatta. Semmi sem kötötte már szivét e rég elmúlt napokhoz. De aztán először merült fel a szeretet férfi alakja. S ekkor ő ámuló vágyba és álmodozásba,merült. Oh, ez aranyos napok! De mit is mondott az orvos, kit egykor titkon felkeresett? Abban a komor, szürke épületben, messze a városon kívül, a szegény betegek rendelő órájában ? — Oly óvatos volt, szó, melyek állhatnak házból is, földből is, de amelyeknek az egész értéke nem haladhatja meg a nyolczezer koronát. Valóra válik tehát Magyarországon is az az áldásos intézmény, melyet a nagy Gladstone Angliában már évtizedek előtt megteremtett és amelynek az áldásos volta bizonyára nem szorul sok bizonyító szóra. Semmi kétség benne, hogy a humánus tervezetet mely a legszegényebb birtokos nép sorsának lesz hivatva biztonságot nyújtani, mindenki csak örömmel és helyesléssel fogadja, mert hiszen az otthon védelme ismét hatásosan fogja útját vágni a pauperizmus növekedésének. íme, egy újabb bizonysága annak, hogy a kormány mily lelkiismeretesen és becsületesen igyekszik megvalósítani mindazt, amit programjául vall. Vármegyei közigazgatás. Rendkívüli törvényhatósági közgyűlés. Szat- márvármegye törvényhatósági bizottsága folyó év julius hó 13-án rendkívüli közgyűlést fog tartani. Ezen a közgyűlésen kerül tárgyalás alá végre a megyei telefonhálózat ügye is. Lemondott körorvos. Dr. Kovács József, a nagykárolyi járás I. számú közegészségügyi körében viselt orvosi állásáról lemondott. Amit a „Nagykároly és Yidéke“ megír s amit nem ir meg. Szegény Politika! Nincsen ugyan vajból a szivem, ám azért a Politikát, ezt az öregedő, de még mindig kívánatos asszonyt őszintén sajnálom. Más asszony már ilyenkor a férj elkeseredésére valami drága fürdőhelyen piheni ki semmitevését, mig ő még júniusban is a közre nézve meddő események központja. Izzadva kell tűrnie Falussy Árpád volt gazdájának, Polónyi Gézának szaftos csókjait és nem tehet semmit az ellen, hogy a „Nagykároly és Vidéke“ ve- zérczikket ir róla. Bizony mondjuk, a Politika helyzete nem valami irigylendő helyzet. — Botrány — mondja a „Nagykároly és Vidéke“, hogy a koalicziós kormány talpfa- svindi ügyében a parlament megtagadta a vizsgáló-bizottság kiküldését. És ezért, természetesen a munkapártot támadja. Most tehát hogy álnévvel jelentkezett, nehogy megtudjon valamit Félix. Fejének reménytelen bólintásával bocsátotta el az orvos. Emlékezete most vissza szállt hazatérő útjára. Mint a gyermek, kit megbízással küldöttek valahová, mindegyre csak ezt a mondatot ismételgette: Félixnek nem szabad észrevennie, Félixnek nem szabad észrevennie... — Istenem, csak addig engedj élnem, mig befejezi müvét! . . . Brendel Félix villámgyorsan megfordult. —• Carlotta! . . . Lehajolt a feleségére és felemelte a földről a szegény vergődő testet. A sápadt fő le- siklott válláról, csodálatra méltó dús hajának kékes fekete palástja szinte a földet érte. — Carlotta! Az Isten szerelmére! . . . Carlotta! . . Agyára tette, leborult előtte, kezére, ruhájára szorította ajkát, felugrott, homlokon csókolta, ész nélkül rohant ki a szobából, visszatért és felkapta vánkosáról a haldoklót, hogy uj életet öntsön belé ölelésével, kétségbeesett módjára, kit megőrjített a borzadály. Ekkor, midőn visszabocsájtotta ágyára, Carlotta felvetette reá szemét, az ő bátortalan aggódva tévelygő szemeit. Még egyszer megismerte és pillantásai megelevenítek, mint a kialvó tűz az újonnan kigyulladó lángocskáktól. Néma sirám vonag- lott ajkán. Aztán összeszedte minden életerejét. Vékony kezei reszketve keresték egymást, aztán összekulcsolódva, esengve emelkedtek a szeretett férfiúhoz. — Bocsáss meg! . . . Aztán még egyet sóhajtott és visszaha- nyatlott párnájára. úgy áll a dolog, — írja a nevezett újság — hogy a volt koalicziós kormány kereskedelmi minisztere: Kossuth Ferencz és a főhatósága alatt államvasuti kormányzat súlyos visszaélésekkel vádoltan áll az egész közvélemény előtt anélkül, hogy módjában állana magát tisztázni. Ne essen kétségbe a „Nagykároly és Vidéke“! A tisztázás módját egy igen okos vezető czikkében az Északkeleti Újság legutóbbi száma megmondja Nevezetesen, hogy a vádlott .......felszólítja a vádlót, ez esetben He ltayt, hogy vádjait parlamenten kívül ismételje, amit az köteles megtenni, azután pedig rágalmazásért perbe fogja. E rágalmazás! bünperben azután tisztázható a tényállás, mert a bíróságnak meg van a joga tanukat kihallgatni és minden bizonyítékot megszerezni, amit a parlamenti bizottság nem tehet.“' Sőt tovább megyünk! A vád ismétlésére nem is kell felhívni Heltayt. Az „Északkeleti Újság“ már jelzett számában világosan megirja, hogy a kérdéses „talpfák ugyanis nem olyan közönségesek, mint a szabadelvű vagy a mostani munkapárti uralom talpfái, mert ezek legalább 60 százalék érték erejéig rendíthetetlenül 48-asok t. i. azon 60 százalék erejéig, melylyel az államnak többe kerültek, mint a 67-es uralom talpfái és amely 60 százalékból egy rész ham isitatlan 48-as zsebekbe vándorolt, sőt részben Kossuth Ferencz vezérük dicső 48-as személye szükségleteire is lett felhasználva.“ Nos, ez csak elég alap arra, hogy Kossuth Francziék pert indítsanak. Hisszük is, hogy a „Nagykároly és Vidéke“ sietni fog közölni ezt elégtételszerzési módozatot azokkal, akiknek a „Botrány“ czimü czikkében a talpát nyalja. — Botrány! — mondjuk mi is. De nem olyan értelemben, mint a „Nagykároly és Vidéke“. Botrány, hogy ez a lap ilyen ügyetlenül ártja magát országos dolgokba, mig a helyi szenzácziókat, pl. a Nagykároly és Vidéke takarékpénztár r.-t. ellen indított rágalmazási pert egyszerűen elhallgatja. Elhallgatja, mert a „Nagykároly és Vidéke“ lap és a Nagykároly és Vidéke takarékpénztár ne j csupán névrokonok . . . „Ingatlanforgalmi és építő bank r.-tw — Vájjon mit fog építeni Nagykárolyban ez az* uj bank ? — Nemcsak fog, de már is épit. — Mit? — Légvárakat — a nyereségről. Működik az adóprés. Aránytalanul emelik az adókat. Panaszok a kivetö-bizoítság ellen. Ma-holnap már az aratásra készülnek, de Nagykárolyban még csak most vetnek. Tudniillik a kereseti adót vetik most ki, amely vetést majd a magas kincstár fogja learatni. Az álmos könyv bölcs megállapításai szerint adót fizetni nem jó. Különösen nem jó lesz a jövőben, mert a hozzánk eddig is beérkezett panaszok szerint: az idén az adókat felháborítóan magasan és aránytalan mérvben állapítják meg. Ä Nagykárolyban működő adókivető-bi- zottság még soha sem volt olyan szerencsétlenül összeállítva, mint az idén. Többségében olyan egyénekből áll, akik nem ismerik az adózó közönség kereseti viszonyait és akik ettől eltekintve is nem éppen a legjobb indu- latu emberekként ismeretesek. Ezen a bajon most már nem igen lehet segíteni. És a városi vezetőséget, a polgárság érdekeinek megvédésére kötelességszerüleg hivatott elemeket terheli a felelősség azért a mulasztásért, hogy a kivetőbizottságnak ilyentén való összeállitása ellen nem emeltek kifogást. Még most sem volna késő azonban, ha az arra hivatalosan illetékesek komolyan figyelmeztetnék ezt a bizottságot, hogy feladatát nagyobb körültekintéssel teljesítse, ha ugyan hajlamai után ítélve képes erre. Pffizt-linny. örszá$osdoli!8li,helgidtilsolL