Nagykároly, 1911 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1911-06-21 / 25. szám

NAGYKÁROLY telét az államtól, ellenőrzi és hozzájárulásával ki is egészíti a támogatott iparvállalat műkö­dését, nem beszélve arról, hogy a számítás és gazdálkodás az üzleti gondolkodás, valamint a verseny a község gazdasági alapját és morális erejét is növeli. Az Otthon védelme. A gyámságra, segítségre és védelemre leginkább rászoruló kis existeneziák biztosítá­sára a kormány ismét jelentőségteljes lépésre készül és ezzel megint beváltja gazdag szo- eziális programmjának egy fontosságra nézve elsőrangú részletét. Az igazságügyminiszterium ugyanis most készítteti el a családi otthon védelméről szóló előadói tervezetet, mely vázlata lesz a home stead intézményére vonatkozó törvényjavasla­toknak és oltalmat fog nyújtani a családnak az ő otthona, vagyis föld- és háztulajdona meg­óvásában. Csakis a nyolczezer korona értéket meg nem haladó törpebirtokra vonatkozik majd ez a védő instituczió, melynek alapján a kis em­ber nem lesz megfosztható existencziájának legnélkülözhetetlenebb eszközeitől: a lakóhá­zától és a mindennapi kenyeret megtermő föl- decskéjétől. Mint ahogy a végrehajtási novella követ­keztében az adóstól nem vehető el már az in­góságai közül az ágya, asztala, széke, párnája, azonképen az ingatlan tekintetében a homes­tead úgy fog intézkedni hogy végrehajtási mentességet biztosit a törpebirtok tulajdono­sának személyi tartozásaival szemben úgy, hogy tehát ily tartozások miatt a ház, a föld felett nem fog megperdülhetni a végrehajtói dob és nem válnak hajléktalanokká azok, akiknek a vagyona amúgy is csak épen a legsziikösebb megélhetés biztosítására elegendő. A javaslat azonfelül ki fogja terjeszteni a gyámhatóság jogait és örökösödés, vagyis a családfő elhunyta esetére is biztosítani fogja az otthonnak a csa­lád birtokában való megmaradását, úgy, hogy szegény özvegyek, szegény árvák nem válnak földönfutó koldusokká, mert a meghalt család­apa személyes adósságai miatt nem lehet őket kiűzni a hajlékukból. Ismételjük, hogy csakis az existencziális minimumot biztositó fekvőségekről lesz majd odaállt a nagy vászon elé, mely már hetek óta várta. ^ — Megvan 1 Megvan! — kiáltotta. — Végre! . . . Nagy lesz . . . hatalmas lesz . . . egy csapásra hires emberré fog tenni! És fürge keze szédületes gyorsasággal vetette a szén-vázlatot a fehér alapra szünetet nem tartva, fáradhatatlanul hatalmas ihlet hatása alatt állva. Észre sem vette, hogy Carlotta a háta mögé állt és lélekzetét visszafojtva nézte a rajz gyors bontakozását. Brendel Félix pedig félisten módjára, örvendve alkotó erejének könnyedségén, közben-közben igy diadalmas­kodott ; — Az lesz ám az élet, carissima! . . . Bársonyba, selyembe öltöztetlek ! . . . Most már vége minden nyomorúságnak. És a haloványképü ifjú nő fájdalomtelt szemmel meredt a boldog emberre, mindkét kezét a mellére szorította és vértelen ajkai imát rebegtek titkon. — Istenem, engedj még addig élnem, mig elvégzi e müvét. Ha meghaltam, nem fog alkotni többé. És ekkor életének minden emléke, hosszú képsorozat módjára végigvonult lelkén. Úgy tetszett neki, mintha egy albumban lapozgatna. Az első lapokat gyorsan lapozgatta. Semmi sem kötötte már szivét e rég elmúlt napokhoz. De aztán először merült fel a szeretet férfi alakja. S ekkor ő ámuló vágyba és álmodo­zásba,merült. Oh, ez aranyos napok! De mit is mondott az orvos, kit egykor titkon felkeresett? Abban a komor, szürke épületben, messze a városon kívül, a szegény betegek rendelő órájában ? — Oly óvatos volt, szó, melyek állhatnak házból is, földből is, de amelyeknek az egész értéke nem haladhatja meg a nyolczezer koronát. Valóra válik tehát Magyarországon is az az áldásos intézmény, melyet a nagy Glad­stone Angliában már évtizedek előtt megterem­tett és amelynek az áldásos volta bizonyára nem szorul sok bizonyító szóra. Semmi kétség benne, hogy a humánus tervezetet mely a legszegényebb birtokos nép sorsának lesz hivatva biztonságot nyújtani, mindenki csak örömmel és helyesléssel fogadja, mert hiszen az otthon védelme ismét hatáso­san fogja útját vágni a pauperizmus növeke­désének. íme, egy újabb bizonysága annak, hogy a kormány mily lelkiismeretesen és becsüle­tesen igyekszik megvalósítani mindazt, amit programjául vall. Vármegyei közigazgatás. Rendkívüli törvényhatósági közgyűlés. Szat- márvármegye törvényhatósági bizottsága folyó év julius hó 13-án rendkívüli közgyűlést fog tartani. Ezen a közgyűlésen kerül tárgyalás alá végre a megyei telefonhálózat ügye is. Lemondott körorvos. Dr. Kovács József, a nagykárolyi járás I. számú közegészségügyi körében viselt orvosi állásáról lemondott. Amit a „Nagykároly és Yidéke“ megír s amit nem ir meg. Szegény Politika! Nincsen ugyan vajból a szivem, ám azért a Politikát, ezt az öregedő, de még mindig kívánatos asszonyt őszintén sajnálom. Más asszony már ilyenkor a férj elkeseredésére valami drága fürdőhelyen piheni ki semmitevését, mig ő még júniusban is a közre nézve meddő események központja. Izzadva kell tűrnie Falussy Árpád volt gazdájának, Polónyi Gézának szaftos csókjait és nem tehet semmit az ellen, hogy a „Nagykároly és Vidéke“ ve- zérczikket ir róla. Bizony mondjuk, a Politika helyzete nem valami irigylendő helyzet. — Botrány — mondja a „Nagykároly és Vidéke“, hogy a koalicziós kormány talpfa- svindi ügyében a parlament megtagadta a vizsgáló-bizottság kiküldését. És ezért, termé­szetesen a munkapártot támadja. Most tehát hogy álnévvel jelentkezett, nehogy megtudjon valamit Félix. Fejének reménytelen bólintásával bocsá­totta el az orvos. Emlékezete most vissza szállt hazatérő útjára. Mint a gyermek, kit megbí­zással küldöttek valahová, mindegyre csak ezt a mondatot ismételgette: Félixnek nem szabad észrevennie, Félixnek nem szabad észrevennie... — Istenem, csak addig engedj élnem, mig befejezi müvét! . . . Brendel Félix villámgyorsan megfordult. —• Carlotta! . . . Lehajolt a feleségére és felemelte a föld­ről a szegény vergődő testet. A sápadt fő le- siklott válláról, csodálatra méltó dús hajának kékes fekete palástja szinte a földet érte. — Carlotta! Az Isten szerelmére! . . . Carlotta! . . Agyára tette, leborult előtte, kezére, ru­hájára szorította ajkát, felugrott, homlokon csókolta, ész nélkül rohant ki a szobából, visszatért és felkapta vánkosáról a haldoklót, hogy uj életet öntsön belé ölelésével, kétségbe­esett módjára, kit megőrjített a borzadály. Ekkor, midőn visszabocsájtotta ágyára, Carlotta felvetette reá szemét, az ő bátortalan aggódva tévelygő szemeit. Még egyszer megismerte és pillantásai megelevenítek, mint a kialvó tűz az újonnan kigyulladó lángocskáktól. Néma sirám vonag- lott ajkán. Aztán összeszedte minden életerejét. Vé­kony kezei reszketve keresték egymást, aztán összekulcsolódva, esengve emelkedtek a szere­tett férfiúhoz. — Bocsáss meg! . . . Aztán még egyet sóhajtott és visszaha- nyatlott párnájára. úgy áll a dolog, — írja a nevezett újság — hogy a volt koalicziós kormány kereskedelmi minisztere: Kossuth Ferencz és a főhatósága alatt államvasuti kormányzat súlyos vissza­élésekkel vádoltan áll az egész közvélemény előtt anélkül, hogy módjában állana magát tisztázni. Ne essen kétségbe a „Nagykároly és Vidéke“! A tisztázás módját egy igen okos vezető czikkében az Északkeleti Újság leg­utóbbi száma megmondja Nevezetesen, hogy a vádlott .......felszólítja a vádlót, ez esetben He ltayt, hogy vádjait parlamenten kívül ismé­telje, amit az köteles megtenni, azután pedig rágalmazásért perbe fogja. E rágalmazás! bünperben azután tisztázható a tényállás, mert a bíróságnak meg van a joga tanukat kihall­gatni és minden bizonyítékot megszerezni, amit a parlamenti bizottság nem tehet.“' Sőt tovább megyünk! A vád ismétlésére nem is kell felhívni Heltayt. Az „Északkeleti Újság“ már jelzett számában világosan megirja, hogy a kérdéses „talpfák ugyanis nem olyan közönségesek, mint a szabadelvű vagy a mos­tani munkapárti uralom talpfái, mert ezek legalább 60 százalék érték erejéig rendíthetet­lenül 48-asok t. i. azon 60 százalék erejéig, melylyel az államnak többe kerültek, mint a 67-es uralom talpfái és amely 60 százalékból egy rész ham isitatlan 48-as zsebekbe vándorolt, sőt részben Kossuth Ferencz vezérük dicső 48-as személye szükségleteire is lett felhasz­nálva.“ Nos, ez csak elég alap arra, hogy Kos­suth Francziék pert indítsanak. Hisszük is, hogy a „Nagykároly és Vidéke“ sietni fog közölni ezt elégtételszerzési módozatot azokkal, akiknek a „Botrány“ czimü czikkében a talpát nyalja. — Botrány! — mondjuk mi is. De nem olyan értelemben, mint a „Nagykároly és Vi­déke“. Botrány, hogy ez a lap ilyen ügyetlenül ártja magát országos dolgokba, mig a helyi szenzácziókat, pl. a Nagykároly és Vidéke taka­rékpénztár r.-t. ellen indított rágalmazási pert egyszerűen elhallgatja. Elhallgatja, mert a „Nagykároly és Vidéke“ lap és a Nagykároly és Vidéke takarékpénztár ne j csupán név­rokonok . . . „Ingatlanforgalmi és építő bank r.-tw — Vájjon mit fog építeni Nagyká­rolyban ez az* uj bank ? — Nemcsak fog, de már is épit. — Mit? — Légvárakat — a nyereségről. Működik az adóprés. Aránytalanul emelik az adókat. Panaszok a kivetö-bizoítság ellen. Ma-holnap már az aratásra készülnek, de Nagykárolyban még csak most vetnek. Tudni­illik a kereseti adót vetik most ki, amely ve­tést majd a magas kincstár fogja learatni. Az álmos könyv bölcs megállapításai szerint adót fizetni nem jó. Különösen nem jó lesz a jövőben, mert a hozzánk eddig is beér­kezett panaszok szerint: az idén az adókat fel­háborítóan magasan és aránytalan mérvben állapítják meg. Ä Nagykárolyban működő adókivető-bi- zottság még soha sem volt olyan szerencsét­lenül összeállítva, mint az idén. Többségében olyan egyénekből áll, akik nem ismerik az adózó közönség kereseti viszonyait és akik ettől eltekintve is nem éppen a legjobb indu- latu emberekként ismeretesek. Ezen a bajon most már nem igen lehet segíteni. És a városi ve­zetőséget, a polgárság érdekeinek megvédésére kötelességszerüleg hivatott elemeket terheli a felelősség azért a mulasztásért, hogy a kivető­bizottságnak ilyentén való összeállitása ellen nem emeltek kifogást. Még most sem volna késő azonban, ha az arra hivatalosan illetékesek komolyan fi­gyelmeztetnék ezt a bizottságot, hogy felada­tát nagyobb körültekintéssel teljesítse, ha ugyan hajlamai után ítélve képes erre. Pffizt-linny. örszá$osdoli!8li,helgidtilsolL

Next

/
Thumbnails
Contents