Nagykároly, 1911 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1911-11-29 / 48. szám
Jönnek a husdrágitók! Igazán nem tehetünk róla, hogy ezzel az Írással nagy szívfájdalmat okozunk sok nagykárolyi embernek. De nem mi vagyunk az okai. Nem mi rendeztük az ügyet és innen van, hogy nem lesz alkalom az ablakok kivilágítására. Hajnalban fognak megérkezni, négy és fél órakor, amikor még javában alszanak azok, kiknek álmát nem zavarja meg a kiáltó tömegnyomoruság és az a körülmény, hogy egy kiló csontos marhahús ára ma 1 korona 68 fillér Kevesen vannak az ilyen nyugodtan- alvók. Ám azért örvendhetnek ezek a kevesek. Jönnek&és kilencz és fél órahosszáig lesznek itt. Szemtől-szembe láthatjuk majd azokat, akiktől sokat lehet tanulni. Meglehet tanulni tőlük, hogy miként kell és lehet egy társadalmi osztály érdekeit megvédeni; mégvédeni még akkor is, ha ezek az érdekek felháborítóan igazságtalanok. Hej, ha a kizsákmányolt népmilliók igy megtudnák védeni a saját osztályérdeküket, hol volnánk mi már ma ? Emberek! még mindig a tizenhatodik század életfelfogása szerint élő, conservativ emberek, csináljatok hasravágódási gyakorlatokat. Három nap múlva szükségetek lesz erre. Jönnek a husdrágitók vezérei! Jön Mihály gróf, Józsi gróf és a csatlósai. Két eleven Károlyi gróf jön közétek, pókhálós agyú Nagykárolyiak. Azt mondják, hogy az egyik gróf, a fiatalabbik, számolni jön Nagykárolyba, beszámolni. Á testvérbátya. Mihály csak azért jön vele, mert még fiatal, mert még bizonyára gyámkodásra szorul. Fiatal még a képünk viselője, de az elvei, eddigi működése, oly régi, mint maga a sötétség, melynek átkát, ma, a rabigába fogott villanyfény korszakában is nyögi az emberiség. Miről fog beszámolni? Hiszen rövid közéleti működése nyitott könyv, amelynek elolvasása keserűséggel tölti el az embert. De hát ha mégis jön: akkor itt lesz. Örvendjen neki aki akar és lakjék jól az elmondandó, jóelőre betanult frázisokkal. Becsületszavunkra mondjuk nem irigyeljük senkitől ezt a mulatságot. Hogy ezt be is bizonyítsuk, hát ime, tudtul adjuk, hogy gróf Károlyi József és gróf Károlyi Mihály több képviselő társaságában deczember 3-án, vasárnap reggel a 4 és fél -órakor érkező budapesti vonattal érkeznek Nagykárolyba, a grófi kastélyban szállnak meg, kíséretük a Magyar-Királyban. Délelőtt egyformán azzal végződtek, mennyivel jobb ő, Susette, a többi asszonyoknál. — De miért csalt meg? Mi szüksége volt arra, hogy engem megcsaljon? Nem volt meg mindene mellettem? El fogok tőle válni.Igenis el fogok tőle válni. Újra elöntötte a düh. Még két óra múlva is száguldozott a szobákban, mint egy megvadult kísértet. Mikor azután éjféltájt sem jött álom szemére, felhúzta a gramofonját és egymásután játszatta le a vidám kupiék at. .. . így virradt rá a hajnal. . . . A szomszéd lakók reggel bejelentették ezt az éjszakai hangversenyt és Andrénak felmondták a lakást. — Ah ez is ő miatta van . . . Nem elég nekem, hogy megcsalt, most mehetek ráadásul lakást keresni. Most csak azért is elválok tőle. André ügyvédet fogadott és megindította a válópört. Susette három napig várt. A negyediken kicsinosította magát és hazament. Jó ebédet főzött és mikor délben André megjött a hivatalból, úgy fogadta, mintha semmi sem történt volna. André nem ült asztalhoz. Susette rákiabált: — Mire vársz ? A pecsenye már úgy is megkeményedett. Egy cseppet se vagy pontos. Bizonyosan megint félóraszám bámultál a csinos nők után. Persze már az hitted, újra házasodhatsz. — Miért ne ?-— Mert én nem válók el tőled. Amint láthatod, eszem ágában sincs. N A G Y K Á R 0 L Y 11 órakor a városháza nagytermében valami népgyülés lesz, amelyen Dr. Adler Adolf, Dr. Falussy Árpád és a két gróf fog beszélni. A népgyülés után, déli 1 órakor a „Magyar- Király“ éttermében bankett lesz. Kívánunk jóétvágyat! A két grófok és kísérleteik még aznap délután 3 órakor elutaznak. Szerencsés utat! A helyi kultúra (monológja a gyertnekfelruházás alkalmából). Ki ruházza fel a mezők liliomát ? Ki visel hú gondot az égi madárra ? Utlan bujdosónak ki vezérli nyomát ? Kit nevez atyának, az atyátlan árva ? Él még a jő Isten, de engem nem szeret: Meztelenül, fázva töltöm majd a telet, Városi ügyek. Nagykároly város parlamentje. Nagykároly város képviselőtestülete 1911 deczember 3. napján délelőtt 9 órakor a városháza tanácstermében rendes közgyűlést tart. A közgyűlés tárgysorozata a következő : Előterjesztés az$1911 évi városi költség- vetés keretén belől hitelátruházás engedélyezése iránt. Előterjesztés az' 1912 évi városi költség- vetés végrehajtására ,vonatkozólag. Dr, Farkas Imra ügyvéd budapesti lakosnak a Nagykároly — peéri h. é. vasút előmunkálati engedélyesének kérelme a tervezett h. é. vasút kiépítési költségeihez 100 000 koronával leendő hozzájárulás iránt. A Terem-ut melletti városi földterület bérbeadása tárgyában megtartott árverés eredményének bemutatása. Ujfalusy Jolán'állami óvónő nagykárolyi lakos kérelme lakás és a dajkalakás füléséért járó összegnek 1909 évtől kezdődőleg helyette a város által leendő kifizetése iránt. Bogsch Kálmán kérelme a 140/1911 kgy sz. véghatározattal megállapított kisajátítási kártalanítási összeg leszállítása iránt. a. ) Stribuj Péter fazekas-utczai 62 sz. telkéből utczaterülethez csatolt 44 k 72 m2 telekterület, b. ) az „Ecsedi-láp lecsapoló stb. társulat, Fény-utcza és Arany János-utcza sarkán levő telkéhez utcza területéből csatolt 1P488 m2. c. ) Görög József Hajduköz-utczai telkéből utczaterülethez csatolt 3531 m2 terület kisajátítási kártalanítási árának megállapítása. — Az mindegy, tégy amit akarsz. El fogunk válni — De nem fogunk elválni. — De el fogunk válni, mert én már megindítottam a válópört.-■ Mit? Te gazember, ezt merted volna? — Csak azt szeretném tudni, hogy miért nem mertem volna ! Te meg mertél csalni és én elmerek tőled válni. Susette az asztalra csapott, hogy a tányérok, poharak, evőeszközök versenyt csörömpöltek. — Ugy-e? Tehát, ha egy asszony egy kicsit mulatni akar, azért mindjárt ki kell dobni ? — Te ezt röviden egy kis mulatságnak nevezed ? — Minek nevezném, mikor az volt. Ha nem az lett volna, akkor nem kergettem volna el azt az ostoba majmot, de elkergettem. Ez a bizonyíték, hogy nem kellet nekem, mert ha csakugyan szerettem volna, akkor egyszerűen feleségül megyek hozzá, de én visszajöttem. — Persze, hogy visszajöttél, mikor az nem tudott volna eltartani. — Szóval csak azért jöttem vissza? Most már mindegy. Beszélhetsz, amit akarsz. Vége mindennek érted? Ha térdenállva könyörögnél bocsánatért, akkor sem hallgatnálak meg. — Mit? Még én kérjek bocsánatot Miért? Én ? Tőled ? — Természetes. — Mert szives voltál megcsalni engem ? — Azért, mert mig én bünbánatban — Az 1911 évi november 25-én eszközölt pénztárvizsgálat alkalmával felvett jegyzőkönyv bemutatása. Szabó Sándor kerékgyártó nagykárolyi lakos kérelme a terhére kirótt telepedési dij összegének leszállítása iránt. A közgyűlés idejét megelőzőleg legalább 24 órával beadható indítványok tárgyalása. A levegőben lógó vasutak. Tlem lesz megyei ingatlan forgalmi pótadó! Szatmármegye ez idei tavaszi közgyűlésén zajos vitákra és szenvedélyes szónoklatokra adtak okot a Halmi—bikszádi vasút és a Bör- vely—fehérgyarmati vasút segélykérvényeí. Arról volt szó, hogy a még mindig a tervezés stádiumában levő Nagykároly—peéri vasútra a vármegye által megszavazott hozzájárulási összeg a Bikszád—halmii vasútépítés segélyezésére fordittassék. Ugyanakkor Dr. N Szabó Albert 400,000 korona segélyt kért egy Börvely—fehérgyarmati vasút építésére; a Nagybánya—láposvölgyi vasút pedig a már megszavazott 100.000 K-án felül, ujabbi 100,000 K-át kért. Ebben az ügyben a vélemény eltéréseknek a közgyűlés úgy vetett véget, hogy kimondotta, miszerint a Nagykároly—peéri vasútra megszavazott segélyösszeget nemvonja el eredeti czéljától, ellenben szabályrendeletetalkotott.mely szerint a vármegye területén fekvő ingatlanok átruházása után 1 százalék vármegyei pótilleték fizetendő. Ezután pedig határozatilag kimondta a törvényhatósági bizottsági közgyűlés, hogy ezen szabályrendeletileg megállapított 1 százalék ingatlanforgalmi pótilleték terhére felveendő kölcsönből a Nagybánya—láposvölgyi vasutat megfelelő törzsrészvények ellenében az eddig a közúti alap terhére megszavazott 100 ezer koronán felül még 100 ezer korona segélyben, a Halmi—bikszádi vasutat megfelelő törzsrészvények ellenében 200 ezer korona, a Börvely—fehérgyarmati vasutat 400 ezer korona segélyben részesíti, Ezt a szabályrendeletet valamint, az utóbb említett határozatot szabályszerüleg felterjesztették a belügyminisztériumhoz, ahonnan vasárnap érkezett vissza. A belügyminiszter a megyei ingatlanforgalmi pótilletékről alkotott szabályrendeletet nem hagyta jóvá, azon egyérted, bünbánatban — töltöttem három napot, te alávaló; alattomos módón válópört indítottál ellenem. És nekem még lelkifurdalásaim voltak, így érdemes egy asszonynak lelkiismeretes lenni. Engem nem látsz többé. . . . Hat hónap múlva vígan topogott felfelé André a negyedik emeletre, ahol Susette lakott. Aznap választották el őket törvényesen és André már előre elképzelte magának azt a kedves és boldog meglepetést, amellyel Susette fogadni fogja, amikor azt mondja neki : — Most pedig ünnepélyesen megkérem a kezedet, három hét múlva megesküszünk, újra férj és feleség leszünk. Hogy fog bámulni Susette ! Nem tudja majd mire vélni ezt a dolgot de ő megmagyarázza neki. Látod, válni kellett, ezzel tartozom magamnak. Most azonban elég van téve a becsületnek, most újra elveszlek. Jó terv volt ez, mi ? Nagyszerűen kieszeltem, mi? Lihegve érte el az utolsó lépcsőt. A rosszul világított folyosón tapogatódzott, mig megtalálta az ajtót. Nem kopogtatott. Megakarta lepni Susetétt, aki bizonyára könyárban fuldokolva tölti gyászos elvált asszonyiságának első estéjét, Majd ő megvigasztalja a szegénykét. . . . Benyitott és ... ah ott látta egy teljesen ismeretlen ficzkó karjaiban Susetett. . . . Mielőtt szóhoz juthatott volna, már rá is rohant Susette, mint egy furia: — Mit keres itt, mi? Hogy mer egy idegen lakásba bejönni kopogtatás nélkül? . . . Ázt szeretném tudni, mit akar tőlem, mi? . . . Szétloszlott reméniiek
