Nagykároly, 1911 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1911-07-26 / 30. szám
Szerkesztőség és kiadóhivatal: NAGYKÁROLYBAN, Szőlő-utcza 4. sz. Előfizetési árak: Egész évre 8 K, félévre 4 K, negyed évre 2 K. ■ Megjelenik minden szerdán reggel. :—- : Felelős szerkesztő és laptulajdonos: ROSENFELD ZSIGMOND. HIRDETÉSEK a kiadóhivatalban jutányosán vétetnek fel. Tlyilt-tér“ sora 60 fillér. — Kéziratokat nem adunk vissza. A hirdetések közlési dija előre fizetendő. — Egyes számok nem adatnak el. 4 Irta:dr. Szöcs Gáza. Minden népnek kebelében ki szokott fejlődni valami sajátság s szavakkal nehezen megmagyarázható, de szükség esetében tettekben, hirtelen felbuzdulásokban, fellobbanásokban megnyilvánuló érzés, amit nemzeti, faji közérzésnek neveznek azok, akik meg tudják figyelni. A nagy angol nemzet pártjai, whig és tory, épen úgy, mint a kis Románia liberálisai és konzervator-jai szó nélkül, adott jel nélkül egyesülnek akkor, ha fajuk, nemzetük sérelméről van szó; a német szocziálisták épen úgy, mint a románok; mindenütt követelik az ő nemzeti érzésük elismerését, tiszteletét, egyes egyedül a magyar nemzetköziek azok, akik minden egyes alkalommal lepiszkolják a „hazaffyas“ érzést s a szent gyomor és szent — mindenesetre mi is valljuk, hogy az — emberies érzés nevében megtagadják a hazát, amelynek fiai, a nyelvet, amely anyanyelvűk. De nemcsak a szocziálisták tesznek igy. Sajnos, ha nem is mutatja, hogy igy érez, de igy cselekszik a burzsoá legnagyobb része is. Nálunk nemzeti közérzületről beszélni nem lehet, mert valóban nincsen, nem létezik. Másutt, aki a nemzetet, államot, amelynek tagja, legyalázza, fölsegifik a legelső lámpavasra; nálunk még saját népünk fiai közül is akadnak, akik vagy nagyúri gőgből, vagy hirtelen és sokszor panamákon alapuló gazdaság miatt keletkezett parvenü dölyíből, vagy a hivatali ranglétra ugorkafájáról, vagy végül az elkeseredés, nyomor, munkátlanság szenvedése folytán, de mind-mind megrugdossák a nemzeti érzést, a nemzeti becsületet, amelyet tisztelniük, ápolniok kellene. Ez másutt a közélet minden megnyilatkozásának alfája és ómegája, nálunk pedig sajnos, de magyarázatokba kell bocsátkoznunk, ha a kétszer kettőnek igazságát ki akarjuk mutatni. A nemzeti közérzés hiánya nagyon meglátszik az ország hangulatán, de főleg sajtóján is. Most például, mikor e sorokat Írjuk, a nagy lapok apróbetüs, valahova hátra, a reklámok közé szorított híreiből olvassuk, micsoda nagy árvizek pusztítanak a szerencsétlen Székelytöldön; elpusztult az egész Gyergyóvidék, szenved Csikmegye, oda van a termés Brassó környékén; azonkívül pedig az elkeseredett székely nép soraiban dühöng az alkoholizmus veszedelme. Az ilyen nemzeti veszedelem másutt a sajtót a lapok élén hasábokon át foglalkoztatná. Nálunk az egyik lap a német lapokból helytelenül átvett és fordított közleményekkel, a másik a búvár-pletykáknak kultiválásával, a harmadik a politikai rovatok tultengésével szolgálja az olvasók érdekeit; a főváros teljesen izolálva van a „vidék“-től: földrengés kellett hozzá, hogy fölfedezzék Kecskemétet, hogy tudomást vegyenek Nagykőrös létezéséről, stb. Ha nálunk magyar nemzeti közérzület volna, akkor nem türtük volna el olyan egykedvűen például azt a gyalázatos piszkos, sajtómanővert, amellyel egyes nemzetiségi lapok, főleg pedig erdélyi szász sajtótermékek, a ravatalon fekvő Bánffy Dezső bárónak emlékét, politikai múltját megrugdosták. Én Temesvárott olvastam az egyik erdélyi lapnak förmedvényét és vártam, hogy vájjon észreveszi-e valaki azok közül, akik pedig oly szívesen ollózzák a „vidéki esetek“-et s akik oly nagy affek- táczióval forgatják a Figarót, vagy a Corriere della Serat, anélkül, hogy fran- cziául vagy olaszul becsületesen értenének. Senki sem vette észre. A formed vények elhangzottak, szerencsére Bánffy emlékének nem árthattak, de azért az eset megtörtént, mert nálunk nincs orgánum, a mely az ilyenekről krónikát, rovatot vezetne, nincs orgánum, a melynek munkatársai divatba hoznák azt, hogy a magyar újságolvasó törődjék valamit a nemzeti becsület, a nemzeti közérzés kérdésével is. A nemzeti közérzés legfenségesebb megnyilatkozása teremtette meg az egységes Olaszországot. Károly Albert Szardínia királya azzal a jelszóval indult küzdelembe, hogy ő nem király akar lenni, de az olasz nemzet első katonája; Viktor Emanuel „il re Az asszonynak kalandja volt. (Az asszony körülbelül huszonöt éves, de alig látszik többnek tizenhétnél. Az arczán valami finom, pajkos, gyermekesen örömteli ragyogás mosolyog. A szeme őszinte, odaadó, de néma játékos,1 hamis piczi gondolatok, tűz cziká- zik bennük A férfi komoly, nyugodt ember. Talán harmincz éves, de öregebbnek látszik.) Az asszony: Géza 1 Valamit akarok neked mondani. A férfi: Ugyan ? És miért vezeted be ezt ilyen komolyan? Az asszony: Mert ez komoly dolog. éNe- vet.) Nekem az este kalandom volt. A férfi: (felkapja a fejét): Neked? Mit beszélsz? Az asszony (nevet): Mondom, hogy kalandom volt. A férfi (feláll, az asszony arczába néz): De hát mikor? Miféle kaland? Az asszony: Az este. A férfi : Tegnap este ? Az asszony : Igen. Tegnap este. A férfi (gyanakodva): Különös. És miért nem mondtad el ezt nekem tegnap este? Az asszony : Nem mertem. Pedig azzal léptem be, hogy elmondom. De te olyan komoly voltál, hogy egyszerre meghűlt bennem a vér. Istenem, hogy én ilyen gyerekes dolgot elmondjak . . . Nagyon komolyan beszélgettünk egész este. ______ A férfi (fájdalommal): Igen. Mindenféle szamárságot. S ha elgondolom, hogy neked valami mondani valód volt. Ami engem mégis jobban érdekel. Ami veled történt. Talán valami gazficzkó . . . Az asszony: Oh, nem. Mondhatom neked, hogy nem volt kellemetlen ember. Egy egészen csinos, szelíd fiú volt. A férfi (keserűen): Túlságos boldog vagyok. Most már igazán érdekel. Az este virágot vettél? Az asszony: Igen. Két cserép azaleát. A virágos haza akarta küldeni, de én a virágot magam szeretem hazahozni. Nem is tudom miért, de amikor virággal jövök, az utczán, többnek, jobbnak érezem magam. És úgy gondolom, az arczom is nagyon illik a virághoz. Azután a virág élet. . . Mindig úgy érezem, amikor a virágokat locsolom, hogy beszélni szeretnének hozzám. Alapjában véve nem is értem őket. Azt mondják: „Szeretem a napsugarat. Szeretem az ezüst csöppeket, amik a leveleinket végig csókolják. Szeretem önmagamat s a kelyheim összecsókolódnak a nagy szerelemben. Azért is hallgatok, mert én csak szeretek . . . A férfi (türelmetlenül): Ez mind nagyon szép, hanem hát a kaland ? Az asszony (fölnevet): Igen. A kaland. Hát amint kiléptem a virágárustól. . . Tudod, ott vettem abban a sötét utczában, micsoda utcza is . . . Mert ott olcsóbb . . . Amint ki- léptem az ajtón, egy fiatal ember ment el előttem. Az utczában senki sem járt,. A fiatal embor megállt. Végignézett rajtam. Én mosolyogtam. A férfi (dühösen) : Te mosolyogtál. Persze! Az asszony: Sőt nevettem. Amint rámbámult, nevettem. Neked fogalmad sincs, milyen bután tud nézni egy férfi egy csinos asszonyra. iMintha mindjárt meg akarná enni. A halvány arczom, a kis fehér sportsapkám, a rózsaszín azaleák között elég kellemes kép lehetett. A legény — megjegyzem, kifogástalanul volt öltözve — utánam indult, a kaczagást biztatásnak vette. A férfi: Ez természetes. Az asszony: (egy piczit elgondolkozik) : Különben lehet, hogy az is volt. Alapjában véve, én már nagyon régen szerettem volna megismerni egy vérbeli aszfaltbetyárt. A férfi : Mesés ambiczió ! Az asszony: Neked fogalmad sincs arról, hogy egy úgynevezett tisztességes asszony mennyi rosszat szeretne ismerni, persze úgy, hogy a hajaszála se görbüljön meg . . . Nos hát a legény mellém állt, s halkan, elfogódva azt kérdezte : „Ugyebár nehezek a cserepek ? Talán segíthetnék?“ Erre én a kezébe nyomtam mind a két cserepet. „Tessék 1“ mondtam neki s hangosan nevettem. A férfi: Már megint nevettél ? Az asszony: Hogyne nevettem volna. Csak láttad volna az arczát a két virágzó azalea liget között. Ő persze úgy képzelte, hogy csak az egyik cserepet kapja. Ebben nagyon téveNagykároly, Könyök-utcza II. Készítek: (a gyökér eltávolítása nélkül is) természethü fogpótlásokat aranyban és (vulkánit) kautschukban ; szájpadlás nélküli fogpótlások úgy mint: arany- ........... hidak, koronák, csapfogak a legművésziesebb kivitelben................... fo gtechnikus. NAGYKÁROLY Nemzeti iratét
