Nagykároly, 1911 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1911-06-28 / 26. szám
NAGYKÁROLY esetben életük fogytáig a kulturegyesület ren des tagjai maradnak. Pártoló tagok azok, akik bármely adománynyal segítik elő az egyesület czóljait. Elnökök: Gróf Zichy János m. kir. vall. és közokt. miniszter, Gróf Tisza István v. b. t. t. Társelnökök: Herczeg Windisch-Graetz Lajos a főrendiház tagja, Fülep Kálmán Budapest székesfőváros főpolgármestere, Gróf Ráday Gedeon Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye főispánja, Gróf Almásy Imre a főrendiház tagja. Alelnökök: Gróf Wenckheim László országgyűlési képviselő, Gróf Teleki József országgyűlési képviselő, Fazekas Ágoston Pest-Pilis- Solt-Kiskun vármegye alispánja, Gróf Észter- házi Móricz országgyűlési képviselő. Ügyvezető alelnökök: Dr. Hencz Károly országgyűlési képviselő, Mandics Ede ügyvéd, v. polgármester. Főtitkár: Dr. Gönczy Elemér ügyvéd. Titkár : Dr. Máté Lajos állami főgimnáziumi tanár. Csökken a kivándorlás. Az a nagyarányú kivándorlás, amely a gyászos emlékű koalicziós uralom alatt érte el tetőpontját Szatmármegyé- ben, — amint már többször jelentettük — erősen megcsökkent. Ez a csökkenés folyton tart ugyannyira, hogy most junius havában mindössze csak 100 Amerikába szóló útlevelet adott ki az alispáni hivatal. A f. év első felében a kivándorlók száma: 804. Ezzel szemben "visszavándoroltak 560-an. Állítsuk vissza az őrlési forgalmat. Nőnek a gab onaárak! Merész állításnak tartották volna egy évtizeddel ezelőtt, hogy tiz év múlva, az osztrákmagyar közös vámterület, már úgynevezett „középtermésnél“ is, nemcsak megszűnik búzát exportáló állam lenni, hanem mintegy 3—5 millió métermázsa behozatalra szorul. Tavaly hivatalosan 50'4 millió métermázsa volt a buzahozam s ennek ellenére az októberi búza 21.20 és az áprilisi 26 koronás árat is elérte. Az idei közepes terméskilátás, számszerűleg talán 38—40 millió métermázsás hozamot fog adni, tehát nem túlozunk, midőn azt állítjuk, hogy ismét importra szorulunk. így azután nem áll fönn annak szükségessége, hogy a „honi termelésünket védelSacher F. M. zürichi czég metszette aczélba Re- derich C. és fia nürnbergi czég számára. A következő 8 éven át Svájcz és Németország vagy 80 vidékén hoztak volna e verzió szerint képes-levelezőlapot forgalomba. Ezekből a lapokból egy sem maradt fenn. Legalább mai napig senki sem jelentette, hogy ilyennel rendelkezik, csak a két czég üzleti könyvei vezetnek erre a nyomra. Egy ilmenaui gyűjtő birtokában több, az „Óriás hegységet“ ábrázoló képes-levelezőlap van az 1872., 1874 és 1875-iki évekből. A képes-levelezőlap eredetét sokan a ké- pes-levélpapirnak tudják be. Még mielőtt a levelező-lapot feltalálták volna, Németországban divatos volt a „Briefbogen mit Ansicht“. Ilyen táj képes levélpapirosnak többen vannak a birtokában. Egy gyűjtő St-Margaretben az 1859-ik évből, egy másik pedig 1866. évből bir ilyen emlékkel. Egy heilbroni gyűjtő felmutatott egy ily levél-lapot, melyen igen érdekes kép diszlik. Az a jelenet van rajta ábrázolva, mikor az ujjongó nép szemeláttára 1841-ben a Neckar vizére bocsátják az első gőzhajót. A 80-as évekig több helyütt készültek képes-levelezőlapok. 1880-ban már igen ismerős vendég volt. Hegymászó turisták, fürdőző utazóvendégek küldték vidékiek képét haza, hadd lássák meg otthon is a tájat. Ma ezeket a lapokat csak úgy elvétve találni meg. Talán a padláson heverő iratok között, vagy kereskedőd poros levélcsomóiban akadhadnánk szorgos kutatás után egyre-egyre. Egy másik nagyon elterjedt verzió — s ez általában elfogadott — a képes-levelezőlap feltalálásáról az, amelyet Schwartz A. oldenburgi kir. udvari könyvkereskedő beszél el „Volksbote“ czimü lapjában s ez igy szól: mezzük“, mert hiszen a honi termelés nem elégséges a mintegy 75 millió osztrák hozammal egyetemben, a 65 millió métermázsa közös szükséglet kielégítésére. Teljes brutalitásában mutatkozik majd az idén azon országrontó vámpolitika, mit az 1906 márczius 1-én életbeléptetett magas agrárvámok előidéznek. Például, amig az uj búza ára, amely nálunk „szokás- szerű“ jelzővel illethető, Romániában mintegy 17—18 korona között ingadozik, addig nálunk a szokásszerü októberi búza 24.— korona. Ennek oka a magas, 6.30 koronás védővám ! Az állam a vámbevételek utján a fogyasztó polgárok terhére indokolatlan jövedelemhez jut, az agráriusok pedig zsíros konczhoz valóságos gazdagodási-prémiumhoz jutnak ezen magas agrárvámok folytán. Természetes, hogy most, amikor ismét import-esztendő előtt állunk, nem lehet semmiféle elfogadható indokát nyújtani annak, hogy a „védő“-várnokat egyáltalában föntartsák, csak egy oka, egy magyarázata van a dolognak : az agráriusok politikai hatalma és az a gazdasági erő, mit a politikai téren mozgósítanak, valahányszor a fogyasztók védelmére szolgáló vámpolitikáról volna szó. Állami monopóliumot kapnak az agráriusok a magas agrár-vámokban: monopóliumot arra, hogy a fogyasztók rovására gazdagodjanak, hogy mennél kisebb hozam mellett aránylag sokkal nagyobb üzemnyereséget érjenek el, mint normális termésű években. Valamit enyhítene a dolgon az őrlési forgalom visszaállítása, mert éppen ennek beszüntetése okozta, hogy a magyar nép széles rétegei drága kenyeret fogyasztanak, mig a csehek például aránylag olcsóbban jutnak a magyar kenyérliszthez. Persze radikális segítség kellene. De mig ez megjön addig is tiltakoznunk kell az ellen, hogy már középtermésnél is 40 koronával fizesse a fogyasztó nép a fehér liszt 100 kilogrammját. Ha takarmányhiány van, száz és száz módon keresik annak enyhítését. A barmok védelme mellett jó lesz, az emberek védelmével is törődni — mig nem késő! N—a. Vármegyei közigazgatás. Nehézségek a telefonhálózat körül. Szatmárvármegye törvényhatósági bizottsága — amint már jeleztük — julius 6 án rendkívüli közgyűlést tart. A 1870. évi tikkasztó hőség elől a felső Rajna kies vidékére menekült, akinek csak módjában volt. Többek között ő is két régi jó ismerősével. De a hőség itt is elviselhetetlen volt s a férfiak nem egyszer tettek sétahajózást a Rajnán. A hajó fedélzetén kellemes volt a viz feletti levegő, aztán vidáman ment a söröz- getés, a beszéd, a tréfa. Egy ily utazás alkalmával baleset érte a vigadozó kirándulókat. Megrepedt a hajó kazánja s az utasok csak nagy ügygyel-bajjal menekülhettek meg. Este, a menekülés örömére, Obervesebben bankettet ültek s egyben elhatározták, hogy ennek az emlékére szövetséget kötnek. Á szövetség „Enge Hölle“ nevet kapott egy ott termő hasonnevű tüzes bor után, s a szövetség tagjai kötelezték magukat, hogy úgy nyár derekán, baraczkérés idején, minden évben egybegyülnek, no meg mivel, hogy hosszú is az esztendő, hát úgy hébe-hóba Írogatnak is egymásnak. Schwartz, az oldenburgi „Volksbote“ szerkesztő-kiadója állott is szavának. Több levelet irt barátjának, de az, mintha csak elapadt volna a tintája, csak nem válaszolt. Ekkor Schwartznak jó ötlete támadt. Ép ez időtájt jelent meg kiadásában az oldenburgi naptár, melyben az akkoriban hires és közkedvelt „Fünfmalhunderttausend Teufel“ czimü népdal is, még pedig igen talpraesett illusztráczió kíséretében, közölve lett. Ezt a nótát az „Enge Hölle“ tagjai is sokat dúdolták. Ha már a levelemre nem felel a barátom — gondolá Schwartz — e kép láttára eszébe jutnak majd a feledhetetlen szép napok. A klisét beadta a nyomdába s egy levelezőlap nagyságú kartonlapra rányomatta a nóta illusztráczióját, s a lap szélére hatalmas dorga- tóriumot irt: hogy is feledheti el az ember oly A közgyűlés tárgysorozata már össze van állítva és kizárólag adminisztratív dolgokra vonatkozó ügyeket tartalmaz. Politikai jelentőségű vagy más általános közérdekű ügyek ezen a közgyűlésen nem kerülnek tárgyalás alá. Á tárgysorozat pontjai közül egyedül a megyei telefonhálózat ügye tarthatna némi közérdeklődésre számot. Azonban nem hisszük, hogy erre vonatkozólag érdemileg határozhasson a közgyűlés, mert három járás főszolgabirósága, nevezetesen a szatmári, a fehérgyarmati és az erdődi járás még nem terjesztette be a községek határozatairól szóló jelentéseket. A többi járások jelentései szerint a telefon építési költségeihez való anyagi hozzájárulást 71 község határozta el, 125 község pedig elutasító határozatot hozott. Szerintünk azonban a telefonhálózat létesítése kérdésénél nem jöhet számításba a községeknek a saját érdekükkel legtöbbször ellenkező akarata és a közgyűlésnek most már feltétlenül el kell rendfelni a telefonházat megépítését, annál is inkább, mert erre már megfelelő államsegély is kilátásba helyeztetett A közgyűlésen tárgyalás alá kerül még Dr. Vetzák Éde indítványa is, amelyben azt kívánja, hogy szolgabiróvá, aljegyzővé, árvaszéki ülnökké és főszolgabíróvá csak olyanok legyenek megválaszthatok, kik a szükséges jogi képesítésen kívül legalább 2: évi közigazgatási gyakorlattal bírnak és 25-ik életévüket már betöltötték. Városi ügyek. — A tisztviselőtelep. A városi villamosmü bizottsága legutóbb tartott ülésében elhatározta, a villamvilágitásnak a tisztviselőtelepre való bevezetését. A tisztviselőtelep, ez az újonnan keletkezett kis városrész, a Gróf Károlyi tulajdonát képezett „Postarét“-en van.. Eddig hat ház épült fel teljesen, amelyekben tulajdonosaik már benne laknak. Ezek a tulajdonosok a következők: Fogarassy Károly, Nagy Gábor, Tremba Márton, Kelemen Alajos, Tóth József és Veres János. Építés alatt állanak a következők házai: Gabányi László, Pallai Péter, Dipold Ferencz. A tisztviselőtelep túltett a város többi, régebbi részein, amennyiben házai modern vízvezetékkel vannak ellátva és az Arany János-utczával párhuzamos utczája,. a Mikszáth Kálmán-utcza a város legegyene- sebb utczája. — Uj építkezések. A tanács legutolsó közlésünk óta, a következőknek adott földszintes lakóházakra építési engedélyt. Pápai József hamar azokat a szép időket.. A szemrehányó sorokat azonban latinul irta a nyílt lapra, szinte sejtve, hogy mire ez a szokatlan, furcsa levelezőlap a czimzett kezébe kerül, bizonnyal bejárja a fél falut. S csakugyan a lap czitűzetnél sem tévesztette el hatását, barátja posta- fordultával felelt; egyben gratulált a sikerül ötlethez. Ez az elismerés arra buzdította a könyvkiadó Schwartzot, hogy sokszorosította a példányokat, még vagy huszanötféle elhasznált klisét szedett elő nyomdájából, s az „Enge Hölle“ tagjait ezen uj-alaku levelezőlapokon üdvözölte s már 1884. őszén forgalomb a is hozta azokat a Schulze-féle könyvkereskedés utján. A rákövetkező évben még újabb huszonöt fajtával bővitette a gyűjteményes vállalatot. Csakhamar utánzói és követői akadtak. A képes-levelezőlap lassan lassan haladt megkezdett utján, úgy, hogy az 1890. óv táján már a hegyek, fürdők, nyaralók környéke, a nagyobb, híresebb városok is sorba állottak képeikkel, ma pedig már oly községek is bírnak képes-levelezőlapokkal, ahol állandó posta- állomás sincsen. Nálunk Magyarországon, Budapesten jelent meg az első képes-levelezőlap a 80-as évek elején. Kozmata fényképész volt a kiadójuk s fénynyomatu kivitelben készültek. Kozmata különben kísérletezett is a fénynyomással, képes-levelezőlapjai azonban nem érték el azt az erkölcsi sikert, melyet azoktól várt. A képek — a mai szokással ellenkezően — a czim- oldalon voltak csoportosítva, úgy, amint az Oroszországban ma is szokásban van azzal az eltéréssel, hogy ott nemcsak a czim-, hanem az írásnak szánt oldal is képpel van ellátva.
