Nagykároly, 1911 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1911-06-21 / 25. szám
/./ 4 Nagykároly, 1911. junlus 21. NAGYKÁROLY U'VISi .»> * Szerkesztőség és kiadóhivatal: NAGyKáROLyBflN, Szőlő Előfizetési árak: Egész évre 8 K, félévre 4 K, negyed évre-------- Megjelenik minden szerdán reggel. ut cza 4. sz. 2 K. Felelős szerkesztő éslaptulajdonos: ROSENFELO ZSIGMOND. HIRDETÉSEK a kiadóhivatalban jutányosán vétetnek fel. \A* „Tlv'lt'tér“ sora 60 fillér. — Kéziratokat nem adunk vissza. 's A hirdetések közlési dija előre fizetendő. — Egyes számok nem adatnak el. * 1} Irta: Péter Károly kereskedelmi múzeumi levelező. Berlin, junius hó. Az állami iparfejlesztés eszközei pénzbeli hozzájárulás, fuvardíjkedvezmény és állami megrendelések. Nem lehet elvitatni, hogy a segélyezésnek ez a három megszokott módja nálunk több iparágat meghonosított és számos nagy iparvállalatot meg is alapozott, de kereskedelemügyi kormányunk csakúgy, mint valamennyi iparállam vezetőkörei ma már tisztában vannak azzal, hogy az ipari termelés támogatásának ezen eszközein kívül uj konkrét módokat kell találni. Ezeknek megvalósítására van hivatva a községi iparpolitika. Az uj irány már elevenen él a Nyugat gazdasági életében és hogy mennyi gazdag erőforrás nyílott meg a városok ipartámogatása révén, a felől az alább említendő néhány példa nyújthat tájékozást. Nem adományokkal szolgálnak a német városok a letelepedő iparnak, hanem úttal, vízzel, olcsó hajtóerővel, uj kikötőkkel, kényelmes összeköttetésekkel, iskolázott munkásokkal; raktárokkal és gyárépülettel, megfelelő telkekkel stb. De ezenfelül ha szükség van reá, kész arra is a község, hogy egész kis kamatozással ad üzemtőkót vagy pedig aktív részt vesz a vállalatban. A német városok szövetsége a múlt év november havában körkérdést intézett 163 városhoz amelyben arra kér választ, hogy az illető város létesitette-e az ipar támogatásnak valamely módját és ha igen, miben nyilvánul az? A városok legtöbbje igennel felelt. Felületes sorrendben elmondva, a legutóbbi években a következő berendezéseket létesítették a német városok részint azért, hogy a falaik között letelepedett üzemeket megtarthassák, részint pedig hogy uj vállalatoknak alapítását elősegítsék. Huszonhét olyan város, amelyek tengeri vagy belső kikötőkkel bírnak, újjáépítették a kikötőhelyeiket, mint: Altona, Kiel, Stettin, Danzig vagy Königsberg. Különös módon ügyeltek e városok arra, hogy az építkezéseknél minden egyes hajózási szolgálatnak megfelelően alakítsák át a régi kikötőhely egyes részeit kereskedelmi, ipari, biztonsági és átra- kodási kikötővé. A folyók mellett levő városok közzül Boroszló, Dortmund, Karslruhe, Mannheim és Majna-Frankfurt áldozott sokat a folyamkikötők tökéletesbitésére. A kikötőhelyek mellett gondoskodás történt széles rakodóutakról, kikötővasutak és villamos darukról, amelyek olcsóvá teszik az átrakodást, raktárházakról és vámraktárakról, valamint a manipulálásra felszerelt kezelőhelyekről. Más városok, ha semmi mást, de felfrissítették a partépitkezéseket és hajójavitó műhelyeket létesítettek. A legtöbb város előkészített és a vízhez s vasúthoz közzelfekvő iparterületeket hasított ki a telkeiből, mint például Köln, Tilsit, Bamberg stb. és ezeket teherszállításra berendezett közúti vagy iparvasutakkal kötötte össze a kikötővel és az állomással. Más városok — Crefeld, Magdeburg — a vágányösszeköttetések mellett, hajózható öblöt vágattak az iparterület elé. Természetes, hogy a városi iparterületekhez vezető utat a városok maguk köveztették, de sokhelyütt községi költségen vezettek a gyártelkekhez gáz- és vízvezetéket, csatornázást és villanyos kábeleket. Egyes esetekben megkönyitették az építkezési szabályokat, csak hogy lehetővé tegyék a gyárak letelepedését. Mainz és Worm városoknak nem volt száraz talajú telkük s igy óriási költséggel maguk töltették fel a kiszemelt területet, hogy a jelentkező iparvállalatokat ettől az áldozattól felmentsék. A telkeket részint ingyen adják a váróig sok, részint nagyon olcsón, a valóságos értéknek például a feléért, de sokszor megtörténik, hogy a telek vétel árát jelzálogbiztositással a telken hagyják vagy leszállítják a kamatot, esetleg megengedik a részletfizetést. Sűrűn fordul elő a városok részvétele az ipari és kereskedelmi vállalatokban. így a kölcsön összegért részt jegyeket vesz át a község, máshol pedig szolgáltatja a gáz, vagy villamos áramot. A legtöbb város leszállította az ipari czé- lokra szolgáló gáz és villamos áram árát. így első sorban is külön választották a világitó főző és fütő czélokra szolgáló légszeszt attól, amely ipari üzemekben használódik fel és ezért igen csekély köbméter árat fizetnek az üzemek. Nagyobb gázfogyasztásnál — az évi mennyiség szerint — még rabbatot is engedélyeznek a községi gázgyárak (Beuthen, Kassel, Heilbronn stb.) Ugyanigy a vízfogyasztásnál. Nagyobb vízmennyiségek átvételénél olcsóbban számítják a vizdijat és egyik-másik város a parkok öntözésére szánt vizből is átenged az ipari üzemeknek kazántáplálásra nagyobb tömegeket. A községi ipartámogatás jelentősebb formái még a kövezési dij elengedése, közmühely- telepek építése, eladásra és bérletre, elektromos erőátvitel berendezése vagy jelzálog-kölcsönök és részvényjegyzések nyújtása: az ipari s kereskedelmi vállalatok felől való jótállás. Nem akartuk e témát szervesen összefüggő példákkal oktató módon kihasználni, mert hisz sajátos viszonyaink nem mindig ak- czeptálhatnak máshol be is vált rendszereket, de nem csalódunk, ha azt hisszük, hogy e kezdeményezés nemsokára újabb sikereket fog hozni a máris vezetőszerephez jutott német indusztriálizmusnak. Mindez, ha az állam részéről történik, könnyen eltévesztheti a czélját, de a község ilyen uton-módon nemzetgazdasági szerephez jut, átveszi az iparfejlesztés részleteinek kivisz iHavai fegyház előtt. Sárga várfal, mit naponta Ötszáz rab szeme tör át. Félméter vastag, a rab mégis rajta Ki a világba, a szabadságba lát. Lát: anyát, asszonyt, gyermeket, Mezőket és hegyeket, Kőesipkós márványpalotákat, Fehérre meszelt falusi szobákat; Viharos éjszakákat És árnyakat, mik véresen suhannak. Lenn a sánezban piros mályvák vannak, A Vág csillogva kanyarog. Kaczag a Nyár! De a fegyház felett Sötét felleg kavarog. Tán nem is felleg, csak összetömörült Rabsóhajok. A kapu előtt ősz fegyőr vigyáz, Szuronya feltüzve élesen. Hat-hat lépést megy előre, hátra Szabadság-éhesen. Mert ő is rab. Akiket őriz Ide hozta a Bűn, a Vér: Őt meg a kenyér. 1911. junius 16. Rosenfeld Zsigmond. *8# A művész felesége. Irta . Knut Eriksen. Brendel Félix nem tudott róla. Nem tudott róla senki. Carlotta két év óta elkövetett minden tőle telhetőt, hogy eltitkolja a világ elől azt, ami a legborzasztóbb. Miatta, az ura miatt. Mindig benne élt, mint a rossz lelkiismeret, az attól való félelem, hogy egykor megsejthetné szenvedéseit ez a derült lelkű, minden gondját elvető művészember. Nem az a gondolat rágódott szivén, hogy nemsokára s valószínűleg borzasztó kínok közt meg kell halnia, hanem az, hogy mennyire kétségbe fog esni ravatalánál. Ha arra gondolt, pedig sokat gondolt reá, botor önvád vett erőt lelkén. Hogy oly szörnyű fájdalmat okozzon nekil Neki, ki lelkének minden idegszálával ragaszkodott hozzá, ki mindennap újból és újból bebizonyította, hogy életörömének, alkotóerejének, képzeletének, elpusztíthatatlan reményeinek egyetlen forrása csak ő! Soha sem jutott eszébe Carlottának, hogy ő volt az, kit áldozatra szántak. Sohasem gondolta azt: „Ha Félix hazámban, Olaszországban, a verőfényes Nápolyban marad velem, ha tekintettel lett volna gyarló egészségemre és nem hozott volna ide, e zord éghajlat alá, — sohasem betegedtem volna meg.11 És ha valaki azt merte volna mondani neki: „Ha nem kényszeritettek volna e gond- dal és nélkülözésekkel teljes életre, ha olyan férfihoz mentél volna feleségül, aki bőségesen gondoskodott volna rólad, mint a hogy kötelessége is, akkor még most is tulcsapongó, vidám asszony volnál.“ A beteg, a halálnak szánt nő villámló szemmel igy felelt volna neki: — Félix elkövetett minden tőle telhetőt, Félix küzdött és nélkülözött miattam; ő a legjobb, legnemesebb és legderekabb férfiú, senkivel sem lettem volna oly boldog, mint vele! De nem volt senki, a ki igy beszélt volna vele. Senkisem tudott titkos aggodalmáról, mert senkisem törődött azzal a két emberrel, kik két év óta éltek egészen csak maguknak, szövögették álmaikat a boldogságról és dicsőségről s dolgoztak és éheztek ott fenn a padlásukban, melyet ők műteremnek mondottak. És csodálatos módon lelkesítették egymást a gond napjaiban, olyannyira igézete alatt állt egyikök a másikuknak, hogy a lelki mámor egy neme tompította el bennük a testi éhség érzetét. Csak akkor voltak szomorúak, ha Félix kénytelen volt potom áron elvesztegetni egy- egy képét az ó-város kis zsibárus boltjában, vagy valamelyik bútorkereskedőnek a kirakati lakószoba díszítésére. Ilyenkor Carlotta nedves, majdnem szemrehányó szemmel nézett a falnak üresen maradt részére, mintha egy nemzedékről nemzedékre átöröklött Rafael-képtől kellett volna megválnia Ínségében. De Brendel Félixnek ma megszületett az eszméje életének főinüvóhez. A hajnali pirka- dáskor hirtelen ujjongva szökött ki ágyából és Nagykároly, Könyök-utcza II. Készitek: (a gyökér eltávolítása nélkül is) természethü fogpótlásokat aranyban és (vulkánit) kautschukban ; szájpadlás nélküli fogpótlások úgy mint: arany- ........... hidak, koronák, csapfogak a legművésziesebb kivitelben................... fo gtechnikus. Bi iPäiPSilli.
