Nagykároly, 1911 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1911-05-31 / 22. szám

NA G Y K A R 0 L Y képviselőválasztásokból. A szatmármegyei „Hátha ennénk!“-párt (ők ugyan függetlenségi­nek titulálják magukat) minden megyegyülés előtt értekezletre gyűl össze, ahol megállapít­ják a gyűlésen követendő egységes magatar­tást. Ha a szervezett nemzeti munkapárt is megtenné ezt, úgy a tagoknak egymás közötti torzsalkodása, — mely a közre nézve csak káros lehet — elkerülhető volna. — A nemzeti ellenállásnak nevezett nem­zeti szélhámosság idején, Szatmárvármegye egyes tisztviselői tudvalevőleg megtagadták az engedelmességet, miért is őket állásuktól felfüggeszteni és mások által helyettesíteni kellett. A nyakunkra szakadt „nemzeti ura­lom“ azonban visszahelyezte a renitens tiszt­viselőket és azok helyetteseit minden kárpót­lás nélkül bocsátotta el. Fülep Gyula III ik aljegyző helyettes volt ebben az időben és a közig, bíróság most elrendelte, hogy részére Szatmármegye közönsége 1300 korona vég­kielégítést fizessen. — Egy újabb . klerikális harczos. A Heti Szemlénél és az Északkeleti Újságnál bizo­nyára nagy öröm van mostanában: fekete tö­rekvéseikhez a „Nagykároly és Érmellék“-ben egy újabb segítőtársat kaptak. A nevezett új­ság is dicsőítő hymnuszt zeng Zichy János kultuszminiszter expozéjának és ezzel önkén­telenül kibujtatta a szeget a zsákból. E czikk megjelenése után még furcsább és természet­ellenesebb lett Rédei Károly ág. ev. lelkész­nek a „Nagykároly és Érmellék“-nél elfoglalt felelős szerkesztői állása. A polgármesterek egye­sületének tanácsülése. A rendezett tanácsú városok polgármes­tereinek országos egyesülete vasárnap tanács­ülést tartott, amelyen mint tanácstag Debre- czeni István nagykárolyi polgármester is részt vett. Behatóan foglalkozott a tanács a belügy­miniszternek a belügyi tárcza költségvetésének tárgyalása során elhangzott és a városokat érintő nyilatkozataival és egyértelmüleg az a nézet alakult ki, hogy a városok folyó évi államsegélye, mihelyt a folyó évi költségvetési törvény életbe lép, azonnal ulaltassék ki a városoknak, hogy a tisztviselők illetményeik kiegészítéséhez mielőbb hozzájutjuthassanak. Egyúttal kívánják, hogy a városok államse­gélye és a városi tisztviselők fizetésrendezése törvényileg biztosittassék, illetve szabályoztas- sék és ez iránt, még a folyó évben törvény- javaslatot terjesszen a kormány a képviselőház elé, amelynek alapján a jövő évre már négy millió korona államsegély jusson a városoknak. jött velem egy bárka, odapillantottam. Benne ült a fekete szemű nő, mellette az a férfi, akivel láttam elmenni egyszer a vasúti állo­máson, a hegyek között. Az olasz evezős gyor­san, sietve mártogatta a vízbe az evezőket. Meglepődtem. Valami nagy, hatalmas, különös hangulat villant át a lelkemen. Üres agyamba vérhullám tolult, nem gondoltam, mit csinálok. És lassan, bánatosan, megfogva lelkemmel a szép, fekete szemeit, valami benső ösztökélésre, szinte öntudat nélkül köszöntöttem. Megbólin­totta a fejét. Ez a két köszönés lélekből fakadt, az idegenek egymáshoz tartozásának érzéséből. Akkor, azon az estén hozzáfüződött a lelkem az övéhez, belekapcsolódott. És én tovább jártam, tovább barangoltam a városokat. Kutattam, néztem az utczák for­gatagában ; színházban, hangversenyen, min­denütt kerestem. Kint a természetben, olyan vidékeken, ahol a találkozásnuk történt, ott sem leltem. Hiába minden keresésnek, többet nem láttam, de éreztem. Sokszor, nagyon sok­szor volt egy a lelkünk, pedig ki tudja, oly messzire voltunk egymástól. Valami egymáshoz kapcsolt bennünket, egy ismeretlen szép, jó lelki kapocs. Ez a találkozás, ez a szomorú lelki talál­kozás meleg vizeken, suttogó tengeren, homá­lyos, sejtelmes este, ez jutott eszembe most. Melegség futotta át szivemet, lágy asszonyiság öntött el... és átéltem azt, amit nem is éltem... A kormánynak a rendőrség államosítására vo­natkozó szándékát élénk figyelemmel kiséri az egyesület és mihelyt e tekintetben a kormány konkrét javaslata ismeretes lesz, e kérdést be­ható tárgyalás alá veszi. Az egyesület által „Az uj városi törvény főbb alapelveinek ki­fejtése“ tárgyában kitűzött és a folyó évi szemptember 15-én lejáró pályázatra beérkező pályamunkák megbirálására biráló-bjzottságot küldött ki. Továbbá elhatározták, hogy Nagy Ferencz dr. miskolcz városi főjegyzőnek „A városi közigazgatási jog“ czimii munkáját az egyesület saját költségén kiadja. A drezdai nemzetközi közegészségügvi kiállítás megte­kintése czéljából az egyesület tanulmányi tár­saskirándulást rendez és megkeresést intéz az összes városokhoz, hogy e tanulmányútra szak­tisztviselőiket küldjék ki. A katonatisztek és tisztviselők bevásárlási központja megkeresé­sére a vállalat igazgató választmányába több tagot delegált, akiket egyúttal megbízott, hogy a városi tisztviselők adósságainak konvertálása és általában előnyös tisztviselői kölcsönök rlyújtása iránt is a szükséges lépéseket tegyék meg. Nyilatkozik a Bojkott-párt. Rossz az emlékező tehetségük. Szomorú bácsik, akik magukat üres óráik­ban „Nagykárolyi függetlenségi és 48-as párt­nak nevezik a múlt héten üléseztek, amint ők nem minden humor nélkül mondják: „az utóbbi időbeli politikai eseményeket beszélték meg.“ Ez ülésből kifolyólag a „Nagykároly és Vidéke" czimü helyi újság nyiltterében a következő közlemény jelent meg: Nyilatkozat. A „Nagykáí oly“ czimü helybeli lap indokolatlanul folytonosan támadja a hely­beli függetlenségi és 48-as párt, alólirott ve­zetőségét. A pártvezetőség egyik tagja az ügyet a ma tartott gyűlés elé hozván, ezennel ha­tározatként kijelentjük, hogy magunkat a „Nagykároly“ által sem irányítani, sem be­folyásolni nem hagyjuk, alaptalan támadásait és vádjait ezennel visszautasítjuk s valamint támadásaira és vádjaira eddig nem reflek­táltunk, úgy azokra reflektálni ezután sem tartjuk szükségesnek. Kelt a Nagykárolyban 1911. évi május 20-án tartott ülésből. A pártvezetöség. Mindenekelőtt problematikus, hogy lé­tezik-e egyáltalában Nagykárolyban független­ségi és 48-as párt amelynek nevében „A párt- vezetőség“ aláírással a fenti nyilatkozat meg­jelent? Problematikus nemcsak azért, mert nem látjuk sehol ezt az állítólagos pártot, ahol az igazi 48-asoknak, ebbeli minőségüket kimu­tatni kötelességük volna. De problematikus azért is, mert ennek az állítólagos pártnak egyik állítólagos alelnöke két héttel ezelőtt ta­nuk előtt jelentette ki, hogy Nagykárolyban nincs 48-as párt, ő felé se megy annak a párt­nak, amely állítólag 48-asnak vallja magát és amely csak akkor ad magáról életjelt, ha ün­nepelni vagy valakinek a talpát nyalni kell. A nyilatkozat érdemi részére vonatkozó­lag alig van mondani valónk. Ha „A pártve­zetőséget“ összességében — tisztelet egyes ki­vételt képező tagoknak — elég komolynak és értelmesnek tartanánk arra nézve, hogy vele szóba álljunk, azt kérdeznénk tőlük, hogy mióta támadás az, ha valakiről megmondják az igazságot ? Megkérdeznők továbbá, hogy mik azok az alaptalan támadások és vádak, amelye­ket visszautasítanak? Ezek elhallgatására nem indok az, hogy „valamint támadásainkra és vádjainkra eddig nem reflektáltak, úgy azokra reflektálni ezután se tartják szükségesnek." Ugyanis aki valótlanságokat szokott mondani, annak jó emlékező tehetséggel kell bírnia. „A pártvezetőség“~nek pedig, úgy látszik, rossz az emlékező tehetsége. Hát a bojkottot, amelynek következtében a „Nagykárolyát majdnem két évig Debre- czenben kellett nyomatni, ki rendezte ellenünk ? Ki nyilatkozott akkor is ellenünk három helyi újságban? A nagykárolyi függetlenségi és48-as párt.Miértisezennelmegállapitjuk miszerint nyi­latkozatának azon kijelentése, hogy „támadá­sainkra eddig nem reflektált,“ szemérmetlen valótlanság. Városi ügyek. — Városi közgyűlések. A képviselőtestü­letnek f. év junius 5-ére tervezett közgyűlése nem lesz megtartva. A legközelebbi közgyűlés junius lí-én lesz. A rendkívüli közgyűlést ugyanaznap, a városi főorvosi- és egy ürese­désben lévő irnoki állás betöltése czéljából vá­lasztó közgyűlés fogja megelőzni. Repülési kisérleiek Szatmármegyében. Csók Károly első próbája. Jelentettük annak idején, hogy Csók Károly jogszigorló angyalosi lakos repülőgépet konstruált, melynek felszerelésére részvény- társaság alakult. A teljesen felszerelt géppel Csók Károly szombaton tette meg első repülési kísérletét, amely azonban nem sikerült. A repülési kísérletről a Szamos a követ­kezőket Írja: Reggel 4 órakor az aviatikust „Szélcsend van, próba mehet“ szavakkal keltették fel. Csók Károly öt kiválasztott emberével a repü­lőtér mellett levő hangárhoz sietett. A gépet figyelmesen megvizsgálva észrevette, hogy egy fontos helyen levő csavar érthetetlen okból megpattant. Hirtelen munkához látott, montőr- jóvel s rövid egy óra alatt megadta a jelt, hogy a gépet tolják ki. Az előkészületek megkezdődtek. Felhúzták a szélmérő lobogót, mely igen heves szelet .mutatott, miért is Csók Károly a gépben ülve, repüléshez készen, ászéi elcsendesedésétvárta. A szél mind erősebben és erősebben fújt, annyira, hogy a gépet hatalmasan imbolvog- tatta. É bosszantó körülmények közepette, miután a gépet négy ember megfogta, erélyes hangok hallatszottak, hogy a gépnek menni kell! Egy pillanat s a gép már dübörgött. Csók Károly kezfelemeléssel adta meg a jelt az in­dulásra. A gépet a négy segítő elengedte s ebben a pillanatban szédületes sebesség mellett száguldott a hatalmas madár, 50—60 méter befutása után a gép hirtelen megállóit, erős szélroham miatt kellett megállani. A negyedik elinduláskor Csók Károly a motort teljes erővel indította, mire a gép hirtelen fél méter magasra emelkedett. A tömeg hatalmas örömujjongásban tört ki. Csók Károly hallva a nagy zajt, rosszat sejtve, a motort hirtelen elállitotta, mire a gép az említett magasságból visszacsúszott a földre, ebben a pillanatban a gépmadár mintegy 30 fok félrebillenéssel megállóit. Csók Károly a megállás után a gépről leugrott, hogy a féíre- billenés okát megállapítsa A kerékszerkezet villája kis Ívben elhajlott, de a kerekek alatt levő szántalp a komolyabb bajokat elhárította. Ezutáu tudta csak meg Csók Károly a nagy zaj okát. Nem érezte, hogy már fent lebeg a légben s az örömrivalgást figyelmeztetésnek vette. Ha a motort nem zárja el, úgy ez a kis hiba se történik meg. De ép ez az első sikert mutatja, hogy a gép helyes elvek szerint lett építve s a szemtanuk nagy jövőt jósolnak neki. A gép 3—4 nap alatt ismét harczképes lesz s a próbák tovább is szorgalmasan fognak folyni. Reméljük s joggal, hogy az angyalosi repülőtérről szép és jó híreket fogunk hallani. Érdeklődőket Csók Károly szívesen lát.

Next

/
Thumbnails
Contents